Szeret: madarak

Nagyon sok érdekes madarat látni itt Szingapúrban, és én ezt nagyon szeretem.

Jómúltkor már írtam a leggyakoribb madárról, amit én az egyszerűség kedvéért rigónak hívok, mert kb. akkora és legalább annyira elterjedt. Az igazi neve a jávai myna. Ebből elég sok van, már fel se tűnik, csak kedd esténként, amikor megyünk taichi-zni, mert akkor egy olyan utcában megyünk, ahol a környékbeli rigók alszanak. Ez egy elég forgalmas utca, nem tudom, hogy miért épp ezt választották, de az útmenti fákon rengeteg madár telepedik le éjszakára. Olyan csivitelést rendeznek, hogy már majdnem zavaró. Hazafelé, úgy 10 felé már csend van, akkor alszanak, de gondolom hajnalban, amikor felébrednek, keltik az egész lakótelepet.

A másik, amit sokat látni a fecske (pontosabban, angolul pacific swallow), amik ott cikáznak mindenhol, sőt, amikor nincs sok ember a medencében, még bele is isznak reptükben.

Vannak azért ennél egzotikusabb madarak is. Az utcában és az Insead-on is sokat szoktam látni egy kis kolibri szerű madarat, amint a virágok nektárját szipogatja. Jópofa, ahogy a vékony szárakon akár fejjel lefelé odakormányozza magát a legjobb pozícióba a szipogatáshoz. Az angol neve magyarul az, hogy olivazöld hátú napmadár.

Van aztán még sárgarigó is, pontosabban fekete tarkójú sárgarigó, amiket párban szoktam néha látni. Hallani többet lehet őket, egy időben erre ébredtem reggelente, hogy itt fuvoláztak valamelyik fán. Mert egy pár itt lakik a lakóparkban szerintem.

Az egyik közeli utcában kakadúk élnek, láttam már őket többször repülni, egyszer meg a közlekedési lámpa tetején ült egy és ott kiabált.


Néhány napja szúrtam ki egy új madarat, amit angolul yellow-vented bulbul-nek hívnak, szerintem ez valamilyen fülemüle magyarul. Ez is itt lakik a közelben, mert már többször láttam a ház melletti fákon.

Ma este meg barbeque volt a szomszédban, és egyszercsak egy nagy bagoly szállt le a medence közepén lévő oszlop tetejére. Az interneten megnéztem, állítólag láttak már a közelben pöttyös fa-bagolyt (az angol nevéből fordítva). Ott üldögélt néhány percet, aztán elszállt.

A fűben viszonylag gyakran lehet látni egy kisebbfajta fehér daruféle madarat, ami angolul cattle egret.



És ezek csak azok a madarak, amiket itt az utcában látni lehet!

Toplista: Tengerpart

Mindenki azt hiszi, mi a tengerparton töltjük minden időnket. Hát nem, mint látható a korábbiakból, városokban, dzsungelben, meg sok egyéb helyen is voltunk. De azért tényleg, egyszer-kétszer eljutottunk gyenge kis helyi tengerpartokra is. :)

A következőkön voltunk: Tioman sziget, Bintan, Phi-Phi, Hoi An tengerpartja (ott mondjuk fél órát voltunk, de bedugtam a lábamat a tengerbe, és ez számít), Phuket, Langkawi, Bali (pontosabban Sanur), Damai Borneón (na, itt se lettem vizes térd fölött).

A tengerparti nyaralások megítélésénél nagyon sokat számított az időjárás. Phi-Phi-n pl. katasztrófa időnk volt, és Langkawin se volt jó, így le is csúsztak a listán. Ami még sokat számított abban, hogy mennyire éreztük jól magunkat, az a hotel volt. Egy jó, kényelmes, szép hotel egy különben kevésbé érdekes partot is nagyon fel tud dobni. Összeségében nehéz mellényúlni, a tengerpartok mind nagyon szépek errefelé.

A toplista pedig így néz ki:

• 1. hely: Bali
• 2. hely: Bintan
• 3. hely: Phi-Phi

Említésre méltó még Tioman, Phuket és Langkawi is.

Balin sokféle tengerpart van. Van, ahol a nagy hullámok miatt leginkább csak szörfölni lehet. Van állítólag fekete homokos nyugis part északon. Mi szerintem a legjobbat választottuk, Sanurt. Itt nem csak hogy fehér a homok, hanem néhány száz méterre a parttól van egy zátony is, ami megfogja a nagy hullámokat. Szemben meg van egy kisebb sziget, úgyhogy nem csak a horizontot lehet nézni. Mégis, talán a hotel miatt tetszett ez a part a legjobban, ugyanis ha meguntuk a tengert, lehetett úszkálni a nagyszerű medencékben is. Meg a hotel tisztán, rendezetten tartotta a partot is, ami sokat dobott az élményen (pl. nem kellett moszatcsomókon átküzdeni magunkat, ha be akartunk menni a vízbe).

Bintanon is jó hotelben voltunk (legjobban az összes közül eddig az életünkben), úgy tűnik, nekünk ez sokat számít. A tenger maga itt érdekesebb, mint Balin, mert sziklák is vannak, amiket körbe lehet úszni, de kevésbé szép, mert valahogy a homok színe más, és a víz se annyira tiszta, mint mondjuk Tiomanon. De azért nagyon jó, és a tengerparti sétálás naplementében itt tetszett a legjobban.

Phi-Phi könnyen első lehetett volna, mert gyönyörű a hely, a sziget és a tenger is, de sajnos nagyon esős időt fogtunk ki. Itt is jó hotelben voltunk, bár ez nem a luxus-kategória volt, hanem a faházas, de abból tényleg első osztályú. Itt volt a legjobb kaja is a hotelben (ami nagy szerencse volt, mert az evésen kívül az esőben sokat nem tudtunk csinálni). Nagyon tetszett a vizitaxi, meg szemben a kisebb sziget, ahová sajnos nem sikerült eljutni.Kár, de talán még összejön egy máskor.

Tiomanon a faházas kategóriából a kevésbé luxusban voltunk, ami szerintem ár-érték arányban roszabb megoldás. Itt se volt jó időnk, meg rövid ideig is voltunk (pláne a hosszú utazáshoz képest, ami az oda- és visszautat jelentette), de talán itt volt a legérdekesebb a tenger maga. Apálykor térdmagasságig érő vízben lehetett a korallok között mászkálni, kicsit beljebb meg pipával láttunk teknősöket. Tiomanon ettük a legjobb grillezett halat a tengerparton.

Phuketen nagyon szép idő volt, a hotel is tetszett nagyon, mégse volt olyan nagyon különleges a dolog. Pedig jól éreztük magunkat, a tenger is szép és jó, de kicsit olyan érzésem volt, mintha csak lementünk volna a Balatonra nyaralni. Mondjuk a tengerparti éttermek itt voltak a legszebbek.

Langkawin szebb a tenger, mint Phuketen, de kevésbé jó hotelben voltunk. Ennek pl. az is jele volt, hogy nem takarították a partot. Meg az idő is szar volt. Kár érte, azért ez is nagyon jó hely.

Toplista: Természeti látnivalók

Itt Délkelet Ázsiában van egy csomó egzotikus dolog: dzsungel, tenger, folyó, rizs- és teaföld, majmok, madarak, hegyek, völgyek, stb. Láttunk sok mindent ezek közül, de ebben az esetben úgy érzem, lehetett volna több is. Pl. nem voltunk búvárkodni (majd a Nagy Korallzátonyon Ausztráliában bepótoljuk), meg a dzsungelből is csak ízelítőt kaptunk. De annyit azért láttunk, hogy azok közül se legyen könnyű kiválasztani a legjobbakat.

A versenyzők: Halong-öböl, Mekong-delta, Cameron Felföld, Bali rizsteraszok, Borneo orángután és Rafflesia rezervátumai, Bako nemzeti park szintén Borneón, a Borobudur környéki vulkánok, a szingapúri állatkert. Lehetett volna további jelölt Langkawi és Phi-Phi is, de ott sajnos az idő miatt a természeti látnivalók közül csak a tengerpartot láttuk, az meg külön kategória.

Amellett, hogy mennyire volt szép és érdekes a hely, az is sokban számított az értékelésnél, hogy mi mennyire tapasztaltuk meg testközelből. Azaz, hogy pl. aktívan másztunk-e az erdőben, vagy csak láttuk, milyen szép. Meg nyílván az emlékezetesebb volt, ami újdonság volt, amilyet még nem láttunk máshol.

Így aztán a következő a sorrend:

• 1. hely: Cameron Felföld
• 2. hely: Halong-öböl
• 3. hely: Bako nemzeti park

Cameron Felföldön nemcsak gyönyörű, lélegzetelállítóan zöld tea-ültetvények vannak, hanem ott voltunk a teljesen egyedülálló élményt nyújtó moha-erdőben is. Szerencsénk is volt, jó volt az időnk, és jó volt a vezetőnk is, ha nem így lett volna, biztos nem élvezzük ennyire. És itt megvolt az a kellemes érzésünk is, hogy láttuk, megtapasztaltuk a legfőbb érdekességeket, nem csak belekóstoltunk. De azért egy hosszabb moha-erdő túrában még benne lennék.

Halong-öböl egy mesebeli táj. Ahogy az mészkősziklák, szigetek között hajókáztunk, többször volt olyan érzésünk, hogy a szigetek belső részén, ahova lehet, hogy még ember nem tette a lábát, akármi, még fel nem fedezett városok, vagy barlangok, vagy állatok is lehetnek. Az, hogy volt alkalmunk saját erővel is körbejárni a sziklákat egy kajakkal, közelmenni hozzájuk, nagyon nagy élmény volt. Ha az idő kevésbé lett volna borongós, akkor lehet, hogy első helyre jutott volna fel.

A Bako nemzeti parkban egy napot voltunk csak, egy kis részét láttuk, de nagyon tetszett. Igazi dzsungel, ahol állítólag még óriáskígyók is laknak. Majmok biztosan. És még az a kis rész, amit bejártunk, az is tök változatos, van benne mangrove, parti sziklák, tengerpart, többfajta dzsungel. Az, hogy csónakkal lehet csak megközelíteni, külön élmény.

A Bali rizsteraszokról már külön ódát zengtem, csak azért nem jutott feljebb, mert rizsterasz "mindenhol van". Állítólag a Fülöp-szigeteken van olyan, ami igazán lélegzetelállító, olyan cameroni tea módjára, azt majd egyszer máskor megnézzük.

Borobudur vulkánjait sajnos csak rövid időre, messziről láttuk, de engem elbűvöltek. Nem hittem volna, hogy egy hegy ennyire szép tud lenni. Ha közelről is megnézem talán egyszer, akkor biztos életem nagy élménye lesz.

A szingapúri állatkert mesterséges látnivaló, de annak nagyon jó. Itt lehet pl. orángutánokat nézni akár egész nap közelről. Akinek kevés az ideje, vagy kényelmesebb, annak nagyon jó bemutató arról, mit lehet nagy szerencsével a vadonban látni.

Toplista: Műemlék

Na, ez egy különösen nehéz eset, mert nagyon más volt mindegyik műemlék, amit láttunk, és mindegyik tetszett nagyon. Ezek közül kiválasztani a legjobbat körülbelül olyan volt, mintha az ember a gyerekei közül választaná ki, melyiket szereti a legjobban.

Na, de mikről is beszélünk, miket kell összehasonlítani? Hát a következőket: bangkoki wat-ok (buddhista templomok), Hue környéki királyi paloták, templomok és mauzóleumok, Angkor úgy teljes egészében, Bali templomok a legkisebbtől a legnagyobbik egy versenyzőként, Borobudur és Prambanan közös induló, a hong kong-i nagy ülő Buddha szobor, és kakukktojásként a modern Petronas-tornyok Kuala Lumpurban.

Az összehasonlítási szempont itt egyértelműen az volt, melyik nyűgözött le jobban, melyiknél gondoltuk azt, hogy ez valami nagyon egyedi, fantasztikus dolog. Nem feltétlenül méretben, sokkal inkább hangulatban, stílusban. Persze a méret is számít a nyűgözésnél...

Jöjjön is a listánk:

• 1. hely: Angkor
• 2. hely: Bangkok watjai
• 3. hely: Hue királyi emlékei

Nagyon szorosan ott van az érmesek mögött sorrendben a Borobudur-Prambanan kettős, Bali templomjai és a Petronas-torony. Az ülő Buddha küzdött, de jelentősen lemaradt.

Angkor világszinten is egyedi látnivaló, ilyen nincs máshol sehol a világon. Nemcsak óriási az egész templomegyüttes, de az egyes templomok is hatalmasak. Máshol (pl. Borobudurban) egy hasonló méretű építmény is nagyszerű látnivaló, itt meg van, ki tudja mennyi. És mindegyik templom másért érdekes. De nemcsak messziről nézve lenyűgözőek a templomok, hanem közelről, a rengeteg gyönyörű dombormű miatt is teljesen elképesztőek. Annyira nem evilágiak, hogy nem tudtunk elszakadni attól a gondolattól, hogy egyátalán hogyan lehetett ezeket megépíteni. És ahol kicsit ritkul a turistahad, ott jól érezhető a misztikus hangulat is.

A bangkoki watok is elsősorban a változatosságuk miatt emlékezetesek. Van itt mindenféle, a szürkemárványtól az aranyborításúig. És mind a legkisebb részletig ki van dolgozva. A legnagyobb hatást azonban a 40 méteres aranyszínű fekvő Buddha tette ránk. Beléptünk az ajtón, és tátva maradt a szánk, ahogy felénk magasodott vagy 10 méterre a feje. És az még csak a feje volt! Még az is tetszett a watoknál, hogy élet is van bennük. Az egyikben, pl. masszázsiskola van, ahol ki is próbáltunk egy rövid thai masszázst. Ha még esetleg azt is megoldanák a thai-ok, hogy a rengeteg szélhámos eltűnjön a kapuk elől, akkor lenne igazán élvezetes a dolog.

Huéban és környékén az utolsó vietnami királyi dinasztia tagjai építtek nagy elánnal palotákat és sírkerteket maguknak. Ami a történelem viharai után megmaradt belőlük, az gyönyörű. Elsősorban a sírkertek, amikben van fennhéjazó, agyondíszített (de azért szép) épülethalmaz, és gondolkodásra, sétálgatásra való kert is. Ha még a városi hatalmas palotakomplexum is egyben lenne, nem csak nagyrészt alig látható romokban, akkor talán Angkorral is versenyezne a hely.

Borobudur és Prambanan nagyon szépek, és nagyon jó emlékeket őrzünk róluk, de aki már látta Angkort, annak annyira nem kivételesen nagy dobás.

Balin nagyon aranyos templomok vannak, hangulatosak, szépek, gyönyörű helyen lévő élő műemlékek, de kicsit kisebbek annál, hogy olyan nagy, és maradandó hatást keltsenek.

A Petronas-tornyok ellenben nagyok, és ez a lényegi tulajdonságuk, de emellett szépek is. Csak még túl fiatalok, kell még idő, hogy kiderüljön, tényleg olyan egyediek-e. A tövében lévő klassz park sokat segít ebben.

Toplista: Kisváros

Voltunk jó néhány kisebb városban is, nevezetesen: Malakában, Hoi An-ban, Huében, Siem Reap-ban, Ubudban és Kuchingban. Ezenkívül eltöltöttünk egy-egy éjszakát Phuketben, és Soloban, de ezen a két helyen a hotel és az étterem kívül nem sokat láttunk, szóval róluk inkább nem mondanák véleményt.

Ami számított az értékelésnél, az elsősorban a város hangulata. Egy magasan értékelt kisvárostól nem várjuk, hogy szörnyű izgalmas legyen, vagy legyenek benne egyedi látványosságok, de azt igen, hogy különbözzön a világ többi kisvárosától, legyen benne valami sajátos rá jellemző szépség, érdekesség, báj.

Ahogy mindegyik toplistában, itt is nagyon sok függ szubjektív, vagy éppen esetleges dolgoktól. Az, hogy milyen pillanatban kaptuk el a várost, nagyban befolyásolta, mennyire tetszett. A hotel ahol laktunk, és az éttermek ahol ettünk eldönthetik, hogy alapvetően jó élményekkel jöttünk-e el vagy sem. Mindezek ellenére tudtunk dönteni.

Íme, a lista:

• 1. hely: Hoi An
• 2. hely: Siem Reap
• 3. hely: Kuching

Nem sokkal maradt le a dobogóról Ubud, és Malaka is biztos jobb hely, ha több időt tölt ott el az ember egy fél napnál.

Hoi An-ban tetszettek a régi kereskedőházak, amik legtöbbjéből már szabóság, bolt, vagy kis étterem lett. Az éttermeknek, amikben jártunk, tök jó hangulata volt. Van egy élettel teli nagy piaca, ahol mindent lehet kapni a zöldségek garmadájától a szuvenírig. Nagyon értékeltük, hogy a belváros többé-kevésbé autómentes volt. Az, hogy folyóparton fekszik, és még műemlékei is vannak, külön pluszpont volt.

Siem Reap-ban leginkább a nyugisabb hangulat tetszett. Főleg a nyüzsgő Vietnam után. De itt is van kis folyócska, jó éttermek, hangulatos piac (bár ez inkább a turistapiac kategória). És bár rengeteg turista jár ott, mégis kevésbé van turistacsapda hangulata, mint bármelyik másik kisvárosnak a listán. Nagyon szép rendezett és tiszta is az egész város (ázsiai szinten, nem svájcin). Ja, és Siem Reap-ban van a legszebb kis repülőtér, amit valaha láttam.

Kuchingban a folyó a nyerő, illetve a folyóparti sétány. Meg a hegyek a környékén, és a minden esti színpompás felhő showműsor naplementekor. Itt is vannak kínai jellegű kereskedőházak, az úgy tűnik elengedhetetlen, meg jófajta kisvendéglők. Van egy-két történelmi emlék, meg piac, de azok csak megfűszerezik az összbenyomást, nem azok a döntő tényezők.

Ubud túlzottan forgalmas és zajos volt ahhoz, hogy felkerüljön a dobogóra. Meg addigra már láttunk szebb templomokat, meg majmokat, táncbemutatókat, rizsföldet is Balin, mire Ubudba értünk, szóval nem volt már annyira új. Ha valaki ott kezdi Balit, lehet, hogy sokkal nagyobb élmény.

Toplista: Nagyváros

A következő nagyvárosokban voltunk: Bangkok, Hanoi, Ho Chi Min város (Saigon), Hong Kong és Kuala Lumpur. Meg persze Szingapúr, de lakni valahol más, mint turistáskodni, nem lehet összehasonlítani, így Szingapúr egy teljesen külön kategória.

A városok összehasonlításánál azt gondoltuk végig, melyik mennyire tetszett, melyikben mennyi érdekesség van, mennyire bejárható egy turista számára, vannak-e jó helyek, milyen a hangulata. Persze ez mind nagyon szubjektív, függ a mi ízlésünktől, attól, milyen hangulatban jártunk ott, stb. Szóval ez a mi véleményünk, nem általános értékítélet.

A toplista a következően alakul:

• 1. hely: Hong Kong
• 2. hely: holtversenyben Bangkok, Kuala Lumpur és Hanoi

Hong Kong egyértelműen a legjobb város az összes közül. Nagyon érdekes vegyülete az ázsiainak és a nyugatinak. Szerencsés a földrajzi elhelyezkedése is, a tengerparti hegyes-völgyes szigeteken, nyüzsgő, érdekes, de kezelhető, és nagyon turista-barát. Sok mindent lehet csinálni, akár természetet járni is. Modern de őrzi a hagyományokat is. Azt mondják magukról, hogy Hong Kong Ázsia világvárosa, és ebben igazuk is van.

Bangkok, KL és Hanoi között nem tudtunk választani. Mindegyiknek van előnye és hátránya is, amik kiegyenlítik egymást.

Bangkok egy őrült nagyváros, amiben állandóan dugó van, és könnyen el lehet veszni a putrik és a csili-vili felhőkarcolók között. De van egy nagyon jellegzetes ázsiai hangulata, és olyan egyedi dolgok is, mint a csatorna-rendszer, és az azon közlekedő vízibusz. Nem kényeseknek való hely, és jobban teszi az ember, ha egy tapasztalt helyi segítségét veszi igénybe, különben rossz élmény is lehet.

Kuala Lumpur sokkal civilizáltabb, a Petronas torony és környéke világszínvonalúan igényes, de összességében jóval kevésbé izgalmas, mint Bangkok. Nem nagyon van múltja, amire támaszkodhatna, 150 éve még semmi nem volt. Viszont be lehet járni akár saját szervezésben is, nem átláthatatlanabb, átjárhatatlanabb, mint Budapest.

Hanoiban sincs túl sok látnivaló, de nem a múlt hiánya miatt, inkább azért, mert egy-két évtizede földig bombázták az amerikaiak. Ami megmaradt, vagy újjáépítették, mint pl. az óváros annak megvan a hangulata. Ami miatt Hanoi tetszett, az a szürke háttér mögötti aktivitás, és a nagyvárosba rejtett kisvárosi hangulatnak az érzése. Például az, hogy az óvárosban biciklis riksákon lehet utazni a sűrű forgalomban, állandó dudálás mellett. Vagy hogy minden járdán ad hoc kiskonyhák nyílnak esténként. Vagy hogy reggelente hangosbeszélőn hirdetik ki a legújabb tudnivalókat. Saigonban például már nincs meg ez a naiv báj, az csak szimplán nyüzsi.

Toplista beharangozó

Már térdig benne vagyunk az utolsó szingapúri hónapunkban, úgyhogy itt az ideje, hogy egy kis összegzésbe kezdjek. Arra gondoltam, indítok egy újabb sorozatot, amiben az utazásainkat értékelem, hogy mi tetszett a legjobban, és miért. Vagy 15 helyen voltunk, öt országban, és összesen minimum egy hónapot Szingapúron kívül töltöttünk, úgyhogy van mit összehasonlítani.

Ha azt kérdezitek, melyik utazásunk tetszett a legjobban, nehéz helyzetbe hoztok. Nem nagyon lehet összehasonlítani egy nagyvárost egy nemzeti parkkal vagy egy tengerparti üdüléssel. Így aztán az alábbi kategóriák szerint, külön-külön fogom megmondani a tutit:

• nagyváros
• kisváros
• műemlék, épített látványosság
• természeti látnivaló
• tengerpart

Már kiválasztottuk a legjobbakat az Eszterrel, most már csak meg kell írnom a dolgot. Jönnek majd szépen sorban.

Addig viszont (a fent leírtaknak kicsit ellentmondva) elárulom, mit választanék, ha nagyon megszorítanátok, és egy utat kéne választanom, ami az összes közül mégiscsak a legjobb volt.

Bali lenne az. Balin van tengerpart, természeti és épített látnivaló is nagyon szép, és bár lehet, hogy máshol mindenből van jobb, ott minden megvan. Balin el lehet tölteni heteket is anélkül, hogy az ember ráunjon a szépre. És ráadásul az emberek is nagyon kedvesek.

Apropó emberek, azt is tervezem, hogy megírom, mi volt a mi teljesen szubjektív benyomásunk az itteni népekről. De az egy külön sorozat lesz.

Szingapúr II.

Megjelent apám trilógiájának harmadik része, kapható a könyvesboltokban. Itt meg elolvasható.

A vendégszerzők sorában felkészül Attila, aki tartozik egy alapos beszámolóval az elmúlt két és fél hétben szerzett élményeiről.

Tartsanak velünk, visszajövünk!

-------------------------------------------------------

Mivel Bali-beszámolómat azzal zártam, hogy Szingapúrra még visszatérek, eljött az ideje hogy adóságomat törlesszem.

Szingapúri tartózkodásunk második része több mint egy hétig tartott, tehát volt időnk és alkalmunk elzarándokolni egy-két olyan helyre ahová külföldieknek már-már kötelező. A következőkben eme helyeken tapasztalt érdekes és rokonszenves élményeimről fogok beszámolni. Aki már járt Szingapúrban annak sok újat nem fog mondani, aki pedig még nem járt ott, az talán kedvet kap és rá, és odautazik, mert érdemes. Nos, akinek van kedve és türelme az olvassa el.

Egyik nap elmentünk a botanikus kertbe, amely a megfigyelésem szerint a szingapúriak kedvelt piknikező helye. Hatalmas szabad területein, mindenfelé az ott dolgozó szabadnapos külföldi (többnyire Fülöp-szigeteki) nőnemű vendégmunkások, bébi-szitterek, takarítónők, bejárónők, egyszerűsítve: cselédek csoportjai voltak láthatók és hallhatók amint gondtalan szabadidőeltöltéssel foglalkoztak, de ez csak látszólag volt így, mert közben a háttérben komoly mustra folyt, amelynek tárgyai a közelükben grasszáló, magukat a botanikus kert látogatóinak álcázó, hasonkorú hímneműek voltak.

Persze azért látható itt a trópusi növényvilág szinte minden csodája, nem akarom felsorolni (nem is tudnám), mennyiféle csodás növény látható és érezhető (illat) itt. Engem legjobban az orchideák nyűgöztek le. Elképesztő és elképzelhetetlen az a változatosság, ami itt orchideában van. Érdekesség kedvéért megemlítek két magyar vonatkozású növényt. Az egyik egy orchidea, amit Horn Gyuláról neveztek el, nyilván a valamikori miniszterelnöki látogatása alkalmával (a fenti képen Horn Gyula társaságában vagyok látható), a másik a magyar fa, amit a Szingapúrban élő magyarok ültettek és állami/nemzeti ünnepeinken megünnepelnek.

Állatkerti látogatásunkat személyes ügynek tekintettem azon apropó folytán, hogy budapesti állatkertünkben (miről azt tartják szakberkekben, hogy nem az utolsók között kullog a világ zoo-i rangsorában) legalább húsz éve nem voltam. Hogy miért, nem tudom, de ne is firtassuk. Viszont ha már itt vagyok Szingapúrban, időm van, zoo van, miért ne nézzem meg. Azt nagyon szimpatikusnak találtam, hogy sehol egy ketrec, sehol egy rács, és mégis biztonságosan lehetett az állatokat szemlélni. Megnéztük a vizishow-t ahol pingvinek, pelikánok, tengeri tehenek, valamint fókák produkálták magukat gondozói vezényszavakra, rásegítésképpen kapva egy kis nasikaját is, mindehhez persze hozzátartozott az enyhén hangos folyamatos kisérőszöveg, amiből egy szót sem értettem, de nem is az volt a lényeg.

Az orangután show-nak Erzsi szó szerint személyes résztvevője lett. Úgy történt, hogy a show-ra összeterelt 6-7 barátságos, szelíd, kicsit bamba orangután közé be lehetett ülni néhány fotó erejéig azon vállalkozó szellemű látogatóknak, akik ezt vállalták, és persze az elkészült fotót megvásárolták. Erzsi vállalkozott, beült, fotó elkészült, jól sikerült, nagyon jól mutat a majmok karéjában.


Egyik nap elmentünk Sentosára, ami tulajdonképpen egy sziget Szingapúr déli partja mentén, és ami tulajdonképpen mindenféle érdekes látványossággal megspékelt kedvelt kirándulóhely. Nagyon tetszett nekem a „Vízalatti világ” nevű látványosság, ahol – milyen meglepő – élőben lehet tanulmányozni a – na mit? – hát a vízalatti világot. A víz mélyén kanyargó átlátszó falú csőben haladó mozgójárdáról lehet szemlélni a körülvevő vízben élő állatok életét.
Láttunk tengeri delfin show-t, részemről felejthető volt. Nézőtér egy szinten a tenger felszínével, látni csak azt lehetett amikor a delfinek kiugrottak a vízből. Az egésznek valami „amerikai” íze volt. Sentosától délre van egy kis sziget, amelyet egy imbolygó kötélhíd köt össze Sentosával, és a szingapúriak ezt a kis szigetet tartják az ázsiai kontinens legdélibb pontjának, amit nem igazán értek, mert ha sziget, akkor nem kontinens. Na ide, a legdélibb pontra mi is átmentünk megnézni, hogy mit lehet még délebbre látni. A tengeren és a kikötői bebocsátásra várakozó hajókon kívül semmi mást. De azért érdekes volt.

Említésre méltó hely Szingapúrban a Kínai negyed, Kis India és az Arab utca. Mindhárom helyre egy-egy napot szántunk, szerintem nagyon megérte, mert közvetlenül meg lehetett tapasztalni az adott népre jellemző kultúra és szokásvilág egy kis szeletét, ami nekünk európaiaknak egzotikusnak tűnik, és kiválóan lehetett vásárolni bármit. Annyi az üzlet, akkora a kínálat és olyan bő az árúválaszték, hogy nem hiszem, hogy valamit ne lehetne megkapni. A kereskedők pedig a közvetlen marketinget részesítik előnyben, vagyis kint állnak az üzlet előtt, hangos szóval kínálják a portékát, és ha nem vagy elég óvatos, még be is ráncigálnak, hogy ugyan vegyél már valamit. Engem legalább hat-hét helyre próbáltak behívni, hogy csináltassak magamnak öltönyt, azonnal méretet vesznek, és néhány nap múlva kész.

Elhelyezésünkről Balázsék gondoskodtak, vagyis náluk laktunk. Szép, kényelmes, nagy lakásukban átengedték számunkra a nagyobbik hálószobát. A lakás egy olyan lakóparkban van, ahol természetes tartozék a konditerem, a teniszpálya és az uszoda, aminek jobb kihasználtságát személyes részvételemmel naponta biztosítottam.

Még sok mindenről lehetne írni, de úgyhiszem, a személyes élményekből ennyi elég. Most jöjjön néhány - nekem szimpatikus – általánosság, amely segít választ adni arra, hogy miért is volt érdemes elutazni Szingapúrba.

Szingapúr egy jól szervezett ország, ahol a többféle etnikumhoz tartozó állampolgárok fegyelmezetten, békésen és hörgésmentesen élnek együtt. A rend és tisztaság – valamint az ezek fenntartására irányuló igyekezet – példa lehetne nekünk is. Az emberek általában nem dobják el a szemetet, csak a kijelölt helyeken dohányoznak. A jóval nagyobb népsűrűség ellenére sokkal kevesebb házi ebet lehet látni az utcákon mint Budapesten. Nincs kutyaszar a járdán. Én legalábbis eggyel sem találkoztam. Nem láttam sehol grafitit a falakon. A fejlődés külső jelei látványosak. Hatalmas építkezések folynak mindenfelé.

Ez a néhány dolog, ami hirtelen eszembe jutott, amiért el tudnám képzelni életemet Szingapúrban.

Végezetül két dolgot említek ami miatt nem szívesen lennék szingapúri.

Az egyik röviden a meleg. Bővebben: az izzasztó, fullasztó, eszméletlenül párás trópusi hőség, ami mindenhol érezhető volt, kivéve azokat a helyeket, amelyeket hűtenek. Még szerencse, hogy az utcák és nyílt terek kivételével Szingapúrban mindent hűtenek. Szép csendben megkérdeztem magamtól, hogy vajon az a pénz, amit fűtésre nem kell elkölteni rámegy a hűtésre? Azt hiszem igen, tehát maradok a kontinentális éghajlatú jó öreg Magyarországon. Ezt legalább már megszoktam.

A másik a jobboldali közlekedés. Nem tehetek róla, de annyira belém rögzült a balra nézés, hogy minden úttestre lépéskor automatikusan balra néztem, a kocsik meg persze jobbról jöttek. Megúsztam baleset nélkül, de csak a szerencsémnek köszönhetem.

A hazautazásról elég legyen annyit mondani: hosszú, unalmas, fárasztó.

De megérkeztünk, én pedig ezennel befejezem dél-kelet ázsiai beszámolómat. Remélem, jó sokan elolvassák

Sziasztok. Puszi mindenkinek.

Borneó

Most, hogy itt vagyunk Délkelet-Ázsiában, el akartam menni Borneóra és Celebeszre (mostani nevén Sulawesire) is, hogy idézhessem a mondást: „Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!”. Úgy tűnik azonban, egyelőre ebből már csak Borneó lesz meg.

Borneónak is csak a csücskében voltunk, Kuching városában és környékén. Itt is volt elég látnivaló 4 napra. Először elmentünk megnézni az orángutánokat, és a Rafflesiát, a világ legnagyobb virágát. Orángutánt kettőt láttunk, az egyik távolabbi fa tetején tettek-vettek, Rafflesiából meg csak egy teljesen elhervadt példányt. Nem volt szerencsénk vele. Ellenben egy nagyon szép hegyi patakban fürödtünk, ami az izzasztó dzsungeltúra után kifejezetten jól esett.


Második nap a Bako nemzeti parkba mentünk, ami egy félszigeten van, és csak tengeri úton lehet megközelíteni. Így először csónakba szálltunk át, majd az elszáguldott a park központjába. Bako fő nevezetességei a nagyorrú majmok, amiből sikerült is jó sokat látni. De különbenis nagyon tetszett a hely, megvan benne minden természeti látványosság, ami egy messziről jött látogatónak a trópusi erdőben érdekes: változatos, furcsa növényvilág, állatok, dzsungel, parti mangrove, tengeri sziklák, erdei patakok.


A park központjából előbb a dzsungelen keresztül, többször gyökerekbe kapaszkodva átmásztunk egy kisebb partra. Útközben a vezetőnk néha kiszúrt egy-egy majmot a fák tetején, vagy ha az nem volt, elmondta, milyen érdekes növények és állatok vannak körülöttünk. A parton láttunk a szárazföldön ugráló halakat, amiket eddig csak természetfilmben. Visszafele más úton, a pusztuló mangroveerdőn keresztül mentünk, az kísérteties volt. Láttunk még sűrű sorokban vonuló termeszeket, meg mindenféle madarat is, de nagyorrú majmot nem találtunk többet az erdőben. Végül, amikor mentünk vissza a csónakhoz, ott voltak a mangrovéban, tőlünk néhány méterre egy egész csapat.

Aztán harmadnap Kuchingban kószáltunk. A legemlékezetesebb a piac volt, ahol jó nagy területen mindenféle ehető dolgot árultak a halaktól a dzsungelpáfrányig (megpárolva nagyon finom). Kuching különben egy szép, aranyos kisváros, kb. olyan mint Malaka, de ez jobban tetszett.

Végül az utolsó két éjszakára átmentünk a közeli tengerpartra, egy ottani üdülőbe. Szombaton még nagy nyüzsi volt, tele volt gyerekkel, de vasárnapra hazamentek a családok, meg az idő is elromlott, akkor elég kihalt lett. A rossz időben mi se fürödtünk, inkább elmentünk a közeli skanzenbe, ahol Borneó népeinek kultúráját mutatták be elég érdekesen. Este meg korán lefeküdtünk, mert másnap hajnali 6-kor indultunk a reptérre. Jó volt Borneón, oda is szívesen visszamennék, főleg a Bako nemzeti parkba, egy kis hosszabb dzsungeltúrára.

Kiválogattam a legjobb képeket, videókat is, a picasan megnézhetők.

Jáva szigetén

Múlt héten megint egy Indonéz szigeten voltunk, egyen a több ezer közül. Ez azonban a legfontosabb az összes közül: Jáva. Amiért mentünk, az a sziget dicső múltjának egy megmaradt emléke, Borobudur temploma.

Úgy kezdődött, hogy kedden hajnalban keltünk, mert korán ment a repülő. Ez a koránkelés különben is központi motívuma volt az egész kiruccanásnak, mert a keddi háromnegyed hat után szerdán még korábban, negyed ötkor keltünk. De erről majd később. A repülő Soloba érkezett, ahol röpke fél órás sorbanállás után át is jutottunk a vízumvásárláson, útlevélvizsgálaton, vámnyilatkozat-kitöltésen, csomag-ellenőrzésen. Ezután még pénzt kellett felvenni, de a reptéren lévő egyetlen ATM-et elrontották pénzváltók, a városban meg az egyik bank ATM-e sok hülyeség megkérdezése után nem adott pénzt. De ezeken átjutva, már ment minden, mint a karikacsapás.

Borobudur kétórányi autóútra van Solotól, a hotel viszont kétpercnyire Borobudurtól. Annyira közel, hogy már a kerítésen belül van, így akkor mentünk megnézni a templomot, amikor csak akartunk. El is mentünk még délután, naplementekor, és másnap reggel napfelkeltekor is. Na ez utóbbi miatt keltünk olyan korán, hogy még sötétben fent legyünk, és onnan nézzük végig a showt. Abszolút megérte. Először a sötétből félhomály lett, a horizonton előtűntek a vulkánok, majd egyre világosabb lett, a pára kezdett felszállni, a madarak elkezdtek csiripelni, majd körülöttünk cikázni, és bogarakra vadászni. A vulkánok között lassan jött felfelé a nap, és a vulkánok hosszú árnyékot vetettek. Végül, úgy 6 órára teljesen kivilágosodott, de addigra olyan párás lett a levegő, hogy a vulkánok teljesen eltűntek. Mire az első turisták megjelentek, már nyomuk sem volt.


A templom különben elég impozáns. Egy hatalmas tömb, egy mesterséges domb, amire több kilométer hosszú folyosón lehet felmenni, és mindenhol szobrok és domborművek borítják. És több mint ezer éve épült!


Másnap, a hajnali műsor után még egy kicsit aludtunk, majd délben elindultunk vissza Soloba. Útközben megnéztük a másik templomóriást, Prambanant. Volt két viszálykodó királyi család a környéken úgy 800-900 körül, az egyik buddhista, a másik hindu. És abban vetélkedtek, hogy melyik tud impozánsabb templomot építeni. A buddhista Borobudurt, a hindu Prambanant. Jobb, mint hogyha ölték volna egymást.

Prambanan is lenyűgöző. Volt ott többszáz templom, amiből azonban most már csak a legnagyobbak állnak. 1006-ban ugyanis egy földrengés lerombolta az egészet. Aztán a XX. században aprólékos munkával újjáépítették a legfontosabb templomokat, lényegében a kövekből összelegózták. Erre 2006-ban jött egy újabb földrengés, ami kicsit szétszórta a legókat. Annyira nem, hogy újra kelljen kezdeni, de annyira igen, hogy nem lehet közelükbe menni, mert bármikor az ember fejére eshet egy többmázsás darab. Most különben abban bíznak, hogy a legközelebbi földrengésig még van újabb 1000 évük, és addig lesz idő a többit is rendberakni.


A templomok világszínvonalú látványosságok, de azon kívül is jó hely Jáva. Az emberek kedvesek, és elég ügyesek is. A templomoknál egy csomó helyi is jár, akik a sziget olyan részéről jönnek, ahol fehér ember nem nagyon látható. Lelkesen mutogattak is ránk, meg a bátrabbak megkérték, hadd készítsenek egy közös fotót velünk. Vicces volt. És ott vannak a vulkánok is, amik engem teljesen lenyűgöztek. Lehet, hogy egyszer visszamegyek, és megmászom valamelyiket.


Addig is, lehet nézegetni a nagyon szép képeket a
szokott helyen.