Most megint forgalmas időszak van, sok mindenről lehet beszámolni. A hétvégén Phuketen voltunk nyaralni, előtte az Eszter születésnapja volt, még előtte megnéztük a madárparkot, tegnap operában voltunk, szóval változatos programunk van. Ja, és hétvégén Bintanra megyünk a cég szervezésében. Akkor menjünk sorban.
A madárpark az állatkert egyik kihelyezett tagozata madárkedvelőknek. A koncepció ugyanaz, a park gyönyörűen meg van csinálva, az állatokat amennyire lehet nem rácsok mögé dugják, hanem szabad kifutókban tartják (mondjuk ezt madarakkal nehezebb megcsinálni, mint zebrákkal, mert elrepülnek, ezért azért itt több a rács), és mindent megtesznek, hogy a látogató jól érezze magát, és ennek következtében minél többet költsön.
Láttunk néhány vicces vagy nagyon szép madarat, pl. jókora gólya-rokonokat, amik lelkesen szaladgáltak,
meg mellettük lakonikusan álldogáló nagy gázlómadarat, aminek olyan alakú volt a csőre, mint egy holland fapapucs. A papagájok egy nagy röpdében voltak szabadon, ahová be lehetett sétálni, és némi pénzért lehetett venni valami szirupot, amire az élelmes madarak rögtön odasereglettek, és az ember tenyeréből ettek (néha meg megcsípték közben). Aztán amikor végére értünk, menetrend szerint megérkezett a délutáni zuhé, úgyhogy showt nem néztünk, bár érdekes lett volna, ragadozó madarak voltak benne.
Csütörtökön aztán elmentünk vacsorázni, mert az Eszternek születésnapja volt. Egy különleges helyen ettünk, a Sentosa-szigetre átvezető függővasút egyik kabinjában. Beraknak egy asztalt, be tud még ülni a padokra két ember, és három forduló alatt, amíg több tíz méter magasban lebegünk, meg lehet enni a három fogásos vacsorát. Minden fordulónál cserélik a tányért, és egy kör eltart vagy fél óráig, úgyhogy nem kell rohanni. Nagyon egyedi volt az élmény, és romantikus is volt, hogy ennyire kettesben lehettünk.
Pénteken meg elrepültünk Thaiföldre, Phuketbe. Ott már voltunk, amikor Phi-Phi-re mentünk, de most nem a városba, hanem a tengerpartra mentünk lazítani. Azért is oda mentünk vissza, mert múltkor csak az volt a rossz Phi-Phi-ben, hogy végig esett az eső, szerettük volna látni, milyen jó időben.
Hát most tényleg jó idő volt, hétágra sütött a nap. Állítólag ennél még melegebb van áprilistól júliusig (ezért az már nem is főszezon), de nem tudom, milyen lehet a még melegebb, mert már most is hőség volt. Úgyhogy nem is mentünk sehová, a hotel és a tengerpart közötti utat kivéve.
A szálloda nem a tengerparton volt, hanem kb. 10 percre gyalog, de ha lusták voltunk, kivitettük magunkat autóval. Jól választottunk, nagyon szép és nyugis hotel volt, nyoma sem volt turista-hadaknak. Mondjuk volt vagy 10 szoba összesen, úgyhogy valahogy előre sejtettük, hogy ez így lesz. És nem is szobák voltak, hanem inkább villák, amik a medence körül álltak. Szóval luxus volt, na, és ahhoz képest meglepően olcsó is (lastminute árat találtunk a weben, minimum harmadával olcsóbb volt, mint az alapár).
Fürödtünk sokat a tengerben, és én össze is szedtem valami viszkető kiütéseket, de ez szerencsére nem rontotta el hangulatunkat, mert már csak itthon jöttek ki. A bőrgyógyász azt mondta, hogy valami miniatűr tengeri herkentyűk harapdáltak, amíg a vízben voltam, és arra adott immunválasztól jöttek ki rajtam mindenhol a piros viszkető pöttyök. Éreztünk is éles tűszúrásokat a vízben, de nem láttunk semmit, azt hittük a sós víz csípi a bőrünket. Hát, valószínűleg nem. Mindenesetre, most kaptam valami injekciót rá, meg kenőcsöt, és remélhetőleg ezek elmulasztják.
De azért nagyon megérte elmenni, nagyon jól éreztük magunkat, a víz meleg volt, a homok fehér, a tengerpart egyáltalán nem zsúfolt, a vízparti éttermek, ahol ettünk kellemesek, a hotel szép és kényelmes.
A reptér meg katasztrófa, alig lehetett kijutni az országból. Rengeteg turistacsoport összejött vasárnap estére, és ez teljesen elborította a rendszert. Az útlevélvizsgálatnál több mint egy órát álltunk sorba, az összes gép majdnem egy órás késéssel indult mert az utasok sorban álltak. Dolgozott egy csomó határőr, de amíg lefényképeznek mindenkit, tucatnyi helyen pecsételnek, adminisztrálnak, eltelik egy kis idő.
Meg is egyeztünk, hogy valószínűleg mostantól hanyagoljuk Thaiföldet, mert drága és macera a vízum, és nagy gyakorisággal kerül az ember ehhez hasonló helyzetbe a reptéren. Kell a francnak ez, Malajziában és Indonéziában is szép tengerpartok vannak. Thaiföld egy olyan ország, ahol nagy a bürokrácia, de nem bírják megszervezni. Szingapúrban is tudják mindenkiről, mit csinál, de egyrészt itt nincsenek teljesen agyament szabályok (mint pl. hogy ha az érkezéskor váltasz vízumot, akkor kb. 60 ezer forintnyi helyi készpénzt kell felmutatnod), másrészt a szabályok betartását megkönnyítik (pl. ha lenne ilyen szabály, raknának oda egy ATM-et). És bár a szállodai személyzet, meg általában az emberek kedvesek, aranyosak Thaiföldön, a határőrök kifejezetten morózusak (kb., mint a magyarok). Szóval lehet, hogy Thaiföldön most voltunk utoljára.
Hétfőn este meg elmentünk operába, a Traviátát néztük meg. Itt nincs állandó operajátszás, évente vagy fél tucatnyi bemutató van, és mindegyiket kb. egy hétig játsszák. Ennek megfelelően kicsit iskolai színjátszókör hangulata volt a dolognak, a díszletek pl. elég viccesen egyszerűek voltak. Átlagos előadás volt, jobb és rosszabb részekkel, profi és kevésbé meggyőző szereplőkkel. Különös volt, hogy bár van vagy 5 előadás összesen, és reklámozták is rendesen, mégis a nézőtér talán csak félig volt tele, és nézők nagy része fehér ember volt. Valószínűleg az opera egy nyugati dolog, az itteni kultúrába nem illik bele.
Na ennyit mára, mert közben itt holnap lett. Képek a weben, ahogy szoktak.
A madárpark az állatkert egyik kihelyezett tagozata madárkedvelőknek. A koncepció ugyanaz, a park gyönyörűen meg van csinálva, az állatokat amennyire lehet nem rácsok mögé dugják, hanem szabad kifutókban tartják (mondjuk ezt madarakkal nehezebb megcsinálni, mint zebrákkal, mert elrepülnek, ezért azért itt több a rács), és mindent megtesznek, hogy a látogató jól érezze magát, és ennek következtében minél többet költsön.
Láttunk néhány vicces vagy nagyon szép madarat, pl. jókora gólya-rokonokat, amik lelkesen szaladgáltak,
meg mellettük lakonikusan álldogáló nagy gázlómadarat, aminek olyan alakú volt a csőre, mint egy holland fapapucs. A papagájok egy nagy röpdében voltak szabadon, ahová be lehetett sétálni, és némi pénzért lehetett venni valami szirupot, amire az élelmes madarak rögtön odasereglettek, és az ember tenyeréből ettek (néha meg megcsípték közben). Aztán amikor végére értünk, menetrend szerint megérkezett a délutáni zuhé, úgyhogy showt nem néztünk, bár érdekes lett volna, ragadozó madarak voltak benne.
Csütörtökön aztán elmentünk vacsorázni, mert az Eszternek születésnapja volt. Egy különleges helyen ettünk, a Sentosa-szigetre átvezető függővasút egyik kabinjában. Beraknak egy asztalt, be tud még ülni a padokra két ember, és három forduló alatt, amíg több tíz méter magasban lebegünk, meg lehet enni a három fogásos vacsorát. Minden fordulónál cserélik a tányért, és egy kör eltart vagy fél óráig, úgyhogy nem kell rohanni. Nagyon egyedi volt az élmény, és romantikus is volt, hogy ennyire kettesben lehettünk.
Pénteken meg elrepültünk Thaiföldre, Phuketbe. Ott már voltunk, amikor Phi-Phi-re mentünk, de most nem a városba, hanem a tengerpartra mentünk lazítani. Azért is oda mentünk vissza, mert múltkor csak az volt a rossz Phi-Phi-ben, hogy végig esett az eső, szerettük volna látni, milyen jó időben.
Hát most tényleg jó idő volt, hétágra sütött a nap. Állítólag ennél még melegebb van áprilistól júliusig (ezért az már nem is főszezon), de nem tudom, milyen lehet a még melegebb, mert már most is hőség volt. Úgyhogy nem is mentünk sehová, a hotel és a tengerpart közötti utat kivéve.
A szálloda nem a tengerparton volt, hanem kb. 10 percre gyalog, de ha lusták voltunk, kivitettük magunkat autóval. Jól választottunk, nagyon szép és nyugis hotel volt, nyoma sem volt turista-hadaknak. Mondjuk volt vagy 10 szoba összesen, úgyhogy valahogy előre sejtettük, hogy ez így lesz. És nem is szobák voltak, hanem inkább villák, amik a medence körül álltak. Szóval luxus volt, na, és ahhoz képest meglepően olcsó is (lastminute árat találtunk a weben, minimum harmadával olcsóbb volt, mint az alapár).
Fürödtünk sokat a tengerben, és én össze is szedtem valami viszkető kiütéseket, de ez szerencsére nem rontotta el hangulatunkat, mert már csak itthon jöttek ki. A bőrgyógyász azt mondta, hogy valami miniatűr tengeri herkentyűk harapdáltak, amíg a vízben voltam, és arra adott immunválasztól jöttek ki rajtam mindenhol a piros viszkető pöttyök. Éreztünk is éles tűszúrásokat a vízben, de nem láttunk semmit, azt hittük a sós víz csípi a bőrünket. Hát, valószínűleg nem. Mindenesetre, most kaptam valami injekciót rá, meg kenőcsöt, és remélhetőleg ezek elmulasztják.
De azért nagyon megérte elmenni, nagyon jól éreztük magunkat, a víz meleg volt, a homok fehér, a tengerpart egyáltalán nem zsúfolt, a vízparti éttermek, ahol ettünk kellemesek, a hotel szép és kényelmes.
A reptér meg katasztrófa, alig lehetett kijutni az országból. Rengeteg turistacsoport összejött vasárnap estére, és ez teljesen elborította a rendszert. Az útlevélvizsgálatnál több mint egy órát álltunk sorba, az összes gép majdnem egy órás késéssel indult mert az utasok sorban álltak. Dolgozott egy csomó határőr, de amíg lefényképeznek mindenkit, tucatnyi helyen pecsételnek, adminisztrálnak, eltelik egy kis idő.
Meg is egyeztünk, hogy valószínűleg mostantól hanyagoljuk Thaiföldet, mert drága és macera a vízum, és nagy gyakorisággal kerül az ember ehhez hasonló helyzetbe a reptéren. Kell a francnak ez, Malajziában és Indonéziában is szép tengerpartok vannak. Thaiföld egy olyan ország, ahol nagy a bürokrácia, de nem bírják megszervezni. Szingapúrban is tudják mindenkiről, mit csinál, de egyrészt itt nincsenek teljesen agyament szabályok (mint pl. hogy ha az érkezéskor váltasz vízumot, akkor kb. 60 ezer forintnyi helyi készpénzt kell felmutatnod), másrészt a szabályok betartását megkönnyítik (pl. ha lenne ilyen szabály, raknának oda egy ATM-et). És bár a szállodai személyzet, meg általában az emberek kedvesek, aranyosak Thaiföldön, a határőrök kifejezetten morózusak (kb., mint a magyarok). Szóval lehet, hogy Thaiföldön most voltunk utoljára.
Hétfőn este meg elmentünk operába, a Traviátát néztük meg. Itt nincs állandó operajátszás, évente vagy fél tucatnyi bemutató van, és mindegyiket kb. egy hétig játsszák. Ennek megfelelően kicsit iskolai színjátszókör hangulata volt a dolognak, a díszletek pl. elég viccesen egyszerűek voltak. Átlagos előadás volt, jobb és rosszabb részekkel, profi és kevésbé meggyőző szereplőkkel. Különös volt, hogy bár van vagy 5 előadás összesen, és reklámozták is rendesen, mégis a nézőtér talán csak félig volt tele, és nézők nagy része fehér ember volt. Valószínűleg az opera egy nyugati dolog, az itteni kultúrába nem illik bele.
Na ennyit mára, mert közben itt holnap lett. Képek a weben, ahogy szoktak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése