Kimcsi és szodszu

Jelentkezzen, aki a koreai konyha ismerője, és nagy kedvelője! Ugye, nem sokan vannak ilyenek. Ezért is aktivizálta magát Dél-Korea, és nagy erőfeszítéssel próbálja elterjeszteni a koreai finomságokat a világon.

Ennek egyik eleme volt, hogy komolyan támogatták az Inseados koreai diákok nemzeti napját. Az Inseadon hagyomány, hogy évente több nemzeti napot vagy hetet tartanak, amikor valamelyik nemzet diák-képviselői mutatják be a kulturájukat a többieknek. Most éppen a koreai-japán hét van, amihez csapódott a csendes-oceáni szolidaritás kapcsán a pénteki ausztrál nap.

A koreaiak a gasztronómiára helyezték a hangsúlyt, helyesen gondolva, hogy a kultúrának ezt a szeletét lehet a legjobban bemutatni az adott körülmények között, és ennek van a legnagyobb sikere is (az ausztrálok természetesen bulizni fognak).

Ezért aztán ettünk koreai reggelit, koreai uzsonnát, koreai vacsorát, csináltunk koreai ételeket. Én is természetesen aktívan részt vettem a programokban, az egyik reggel még korán fel is keltem, hogy az Eszterrel együtt bemenjek fél 9-re koreai reggelizni. Mit meg nem tesz az ember a kultura kedvéért...

A koreai reggeli és uzsonna fő eleme a rizstészta volt (angolul ricecake, de a cake tortát jelent, ez meg inkább tésztajellegű massza). Ezt úgy csinálják, hogy a rizst addig püfölik, amíg pépes nem lesz. Mi is kipróbálhattuk a rizs brutalizálását, egy bazi nagy fapöröllyel kell ütni-verni, néha közben átgyúrni. Itt is egy kép, amint koreai kabátban szadizom a rizset. A rizstésztát aztán minden lehetséges módon izesítik, és azt eszik reggelire, meg amikor csak lehet.

A legtipikusabb koreai étel azonban nem a rizstészta, hanem a kimcsi. Ennek elkészítését élőben nézhettük végig. A fő alkotóelemei a fehér retek, mindenféle hagymák, fokhagyma is természetesen, rizskeményítő, valamilyen tengeri eredetű dolog (rák vagy halolaj) elengedhetetlen, és leginkább chili-ppaprika, amitől aztán jó csípős lesz. Ezeket mind összekeverik egy tálban, és akkor ilyen szép trutymót kapnak, mint itt alant látható.

A trutymót aztán alaposan rákenik az előre sós lében jól megáztatott kínai kel leveleire, majd a piros trutymós zöldséget szeletekre vágják. És ekkor azt hinné az ember, hogy már kész, de az a folyamat, ami a kimcsit kimcsivé teszi még csak most kezdődik. Ugyanis az egészet nagy korsókba teszik, és napokig érlelik (konkrétan rohasztják, de ez csúnyán hangzik). Amikor kész, hosszú ideig eltartható, állítólag csupa egészséges dolgot tartalmazó étel lesz belőle. Nem kell fintorogni, a savanyú káposzta tök ugyanez, és milyen finom.

A kimcsi azonban sokkal fontosabb a koreai konyhában, mint a magyarban a savanyú káposzta, állítólag nincs igazi koreai étkezés kimcsi nélkül. Mi is ettünk este a koreai vacsorán.

A fő étel azonban nem a kimcsi volt, hanem egy rizses vegyestál. Azt mondták a hozzáértők, hogy így esznek a koreaiak is: tégy egy nagyobb mélytányér aljára egy jó adag ragadós, ízesített rizset, erre aztan halmozz mindenféle előre párolt/érlelt/főtt/fűszerezett összevágott zöldséget, darált húst, tükörtojást, miegymást, öntsd le mindeféle szószokkal, majd keverd össze az egészet, és edd meg. Összekeverés előtt így nézett ki az enyém:

A koreai étkezés további fontos része az alkohol. A mi vacsoránkon volt sör, whiskey, szodzsu (hagyományos koreai alkohol, kb. 20 fokos vodka-szerű ital), önmagában és mindenféle párosításban. A végére elég jó hangulat lett.

A nap további fontos eseménye volt, hogy az Eszter harmadik helyezést ért el a főzőversenyen. Szusiszerű, de nem halas, hanem zöldséges rizses tekercset kellett csinálni, és értékelték a megvalósítást (ízt nem, mert a belevalók mindenkinek ugyanazok voltak, és csak össze kellett őket tekerni). Az Eszteré tetszett a zsűrinek. A díj egy repiajándák legyező, és egy elég jól kinéző evőpálcika készlet lett. Jobban járt, mint az első helyezett, aki egy életre való ginzeng ellátmányt nyert.

Jól sikerült a koreaiak bemutatkozása, beszéltük is az Eszterrel, hogy ha magyar hetet tartanánk, akkor bográcsgulyást csinálnánk, biztos nagy sikere lenne. De nem lesz magyar hét, mert az Eszter az egyetlen magyar itt a szingapúri Inseadon. Attól még lehet, hogy gulyást csinálunk egyszer.

Néhány további kép itt taláható.

Dim Sum

Fenyegetőztem már azzal, hogy írok a kínai kajákról, amiket próbáltunk, hát most itt az alkalom. Egyrészt azért, mert a múlt héten teljesen véletlenül úgy alakult, hogy kétszer is voltunk kínai étteremben, másrészt mert most van a mooncake nagy szezonja (lásd a Kínai disneyland bejegyzést).

Mindkét hely úgynevezett dim sum étterem volt. Ezt úgy magyarázták a kínai ismerősök, hogy olyan, mint a spanyol tapas, azaz sok dolgot hoznak ki, de mindenből keveset, és mindenki eszik mindenből. Egyébként szerencsénk volt, hogy mind a két alkalommal voltak kínaiak is a társaságban, mert így ők legalább tudták mit rendelünk és eszünk.

A dim sum legjellegzetesebb része a hússal, vagy mással töltött gőzben megpárolt tésztabatyu (angolul dumplings, kínaiul nem tudom, sajnos). De az is lehet, hogy ez maga a dim sum, nem az evés módja. Nem sikerült teljesen világosan kideríteni.

Itt egy kép is a vizuális típusuaknak.

Ettünk mindenfélével töltött batyut, zöldségest, darált disznóhúsost, stb. Az se teljesen nyilvánvaló, hogyan kell megenni a batyukat. Erre is jók a kínai barátok, hogy elmagyarázzák. Szóval, a pálcikával ügyesen felemelni a batyut, belemartogatni a reszelt gyömbér-ecet mártásba (az Eszter éppen ezt csinálja a képen), belerakni a kis porcelánkanálba, egyik csücskét kiharapni, és óvatosan kiszürcsölni a forró lét, aztán a pálcikák segítségével megenni a batyut. Nem is olyan bonyolult, bár néha nem sikerült tökéletesen.

Ettünk desszertet is, ami szintén valami gőzölt izé volt. Az az igazság, hogy a kínaiak nem nagyon vannak otthon az édességben. Valahogy nem bírnak igazán jó ízűt csinálni. A legtöbb kicsit tömős, kicsit seízű, a közép-európai, süteményen edzett ízlésnek kicsit uncsi.

Ez igaz a mooncake-re, a holdsütire is. A hagyományos mooncake tojássárgájából, vagy lótuszmaglisztből készül, és olyan, mint a többi kínai sütemény. Most nagy szezonja van, minden magára valamit adó hely (pl. hotelek, éttermek) elkészíti a saját mooncake-jeit, amit aztán a nagy bevásárlóközpontokban mooncake vásárokon vesznek az emberek (meg máshol is, de az ilyeneken többfajtát meg lehet találni). Ma is voltam egy ilyen helyen, végigkóstoltam a legtöbbet (apróra vágják, és fogpiszkálókkal lehet kostólni, mielőtt az ember vesz, vagy nem vesz), és alig volt olyan, amiért hajlandó lettem volna pénzt adni. Mert azért elég drágán adják, olyan 500 Ft darabja. Végül vettem két darabot, amik egész jók voltak, ha már itt vagyunk ilyenkor, ne maradjunk ki a helyi hagyományokból.

Kiváncsi lennék azért, mit szólna egy kínai egy jó túróstáskához, vagy egy csokitortához. Szerintem ízlene neki...

Kínai disneyland

Szombat este megnéztük a híres lampion-fesztivált a Kínai kertben. A Kínai kert egy park itt, nem messze tőlünk, ahol mindenféle kínai építmények vannak. Kicsit olyan, mint egy skanzen. A lampion-fesztivál pedig a jelenlegi holdhónap egyik fő attrakciója.

Azt már korábban írtam, hogy az előző holdhónap rossz hónap, mert akkor járkálnak közöttünk az éhes szellemek, akiket mindenféle füstöléssel járó módokon lehet kiengesztelni.

A rossz hónap után kell egy jó is, hogy a dolgok egyensúlya megmaradjon, ezért aztán ez a hónap nagy örömködéssel jár. Például ilyenkor látogatják egymást a rokonok, barátok, és mooncake-et, holdsütit visznek egymásnak. Minden más is a hold köröl forog (nem konkrétan, csak átvitt értelemben :), pl. ilyenkor van szezonja a pomelo nevű gyümölcsnek, amelyik olyan mint egy grapefruit, csak kétszer akkora, és azért ilyen népszerű, mert a holdra hasonlít.

A lampionok is a holdra hasonlítanak, annyiban, hogy este világítanak, ezért van ilyenkor egész hónapban lampion-fesztivál, amikor is este, sötétedés után mindenhol ahol kínaiak vannak lampionokat gyújtanak. A legnagyobb felhajtás a Kínai kertben van, persze. Többen ajánlották, hogy menjünk el megnézni, mert nagyon szép.

Hát, nem volt az az érzésem, hogy a hagyományos kínai kultúra egy szeletét sikerült megismerni. Inkább úgy éreztük, hogy Disneylandben vagyunk. Itt van mindjárt egy tipikus kép: Atlantiszt, az elsüllyedt várost próbálták lampionokkal (pontosabban, belülről megvilágított papírbábokkal) megjeleníteni.

Ilyen volt a legtöbb kompozíció, így látszik most a tenger alatti világ volt a téma. De volt még pingvines, jégtáblás, jegesmedvés, cápás, pelikános csoportkép is. (Egy-két további képet feltettünk a webre: Nekünk jobban tetszettek azok a részek, ahol a hagyományos piros gömbalakú lampionok voltak inkább.

Ezen kívül volt még tüzijáték, ami nem volt túl nagy szám, úgyhogy amikor végevolt (tartott vagy 5 percig, összesen), hazajöttünk. Na, akkor ezt is láttuk már.

Tolató kabócák

Ezen a héten eddig semmi eget rengetően érdekes dolog nem történt. (Mondjuk tegnap voltunk egy kínai étteremben, ahol finomakat ettünk, pl. pekingi kacsát is, de hát a kajálás meg új ételek felfedezése már egészen átlagos napi programmá vált. Egyszer majd írok erről is külön.) Szóval úgy gondoltam, követve az eddigi rejtett amatőr természetbúvár vonalat (lásd növények a botanikus kertben, állatok Tioman-szigeten), most azt írom meg, milyen érdekes állatok vannak itt Szingapúr city-ben. Mármint nem az állatkertben, mert ott még nem voltunk (rajta van a listán), hanem a lakóhelyünkön és környékén.

Kezdjük rögtön otthon. Csótány nincs, bár másik emeleten lakó Insead-osok állítólag már találkoztak vele. Eszter rögtön megtiltotta a szemétledobó használatát, mert hogy annak a környékén látták a többiek, de szerintem egy csótány nem attól van vagy nincs egy lakásban, hogy használjuk-e a szemétledobót, vagy sem, úgyhogy én használom. Eddig engem igazoltak a tények.

Hangya van a konyhában, de nagyon apró, gyorsan szaladós, és magányos lélek, nem hozza a rokonait, úgyhogy engem annyira nem zavar. Örömmel konstatáltam, hogy pókunk is van, mert az kell egy lakásba, szerencsét hoz. Még jobban örültem a gekkónak, amit néha lehet látni a falon szaladgálni. Aranyos kicsi fajta, nincs 5 centi farokkal együtt, és szerintem csak haszna van, pl. megeszi a szúnyogokat. Mondjuk szúnyog nincs, mert rendszeresen irtják őket. Főleg azért, mert a szúnyogok terjesztik a Dengue-lázat, ami akár halálos is lehet (öregeknél, betegeknél), és nincs ellene oltás. A szúnyogok ezért első számú közellenségnek vannak nyilvánítva, és nagy plakátokon hirdetik, hogy az álló vizeket (pl. a virágcserepek alátéteiben) mindenki számolja fel, ne keljenek ki benne a szúnyoglárvák.

Az utcán elég sok állatot lehet látni. Tegnap pl. láttunk egy patkányt, amikor már szürkületben átmentünk az Insead-ra. Először nem tudtam, hogy patkány vagy mókus, mert az utóbbiból elég sokkal találkoztunk már. Aranyosak, ugrálnak a fák között, meg átszaladnak néha a járdán. Szerintem a patkány sem sokban különbözik tőlük, csak szegénynek rossz az imidzse. Az se segít, hogy nem az ágakon ugrándozik, hanem a csatornákban szaladgál, persze. Mindenesetre az Eszter nem örült a patkánynak, de hát ez egy kikötővárosban elkerülhetetlen.

Hogy a rossz imidzsű állatoknál maradjunk, az útmenti fákon denevérek laknak. Nem nagyok, és igazából meg sem lehet őket különböztetni a fecskéktől: suhannak össze-vissza nagy sebességgel. Onnan lehet tudni, hogy denevér, hogy sötétben csinálja mindezt. Meg persze, ha megfelelően közel jön, akkor látni lehet, hogy denevér, nem fecske.

Madár van jó sok, a kis, nektár-szivogatótól kezdve a varjúig. A leggyakoribb egy rigó méretű, fekete tollú, élénksárga lábú és csőrű madár, amelyik a legélelmesebbnek tűnik az összes közül. Annyira életrevaló, hogy egészen kiszorította az egyéb kozmopolita madarakat (veréb, galamb), pedig Indiából hozták be, mint énekesmadarat. Mondjuk énekelni nagyon nem hallottam. Bár lehet, hogy ez csipog meg huhog olyan érdekesen..

A legérdekesebb hangot azonban a kabócák adják. Először azt hittük egy teherautó tolat valahol a közelben, mert éles, ütemes bíp-bíp jött valahonnan meglehetős hangerővel. Ilyen ébresztetett Londonban jónéhányszor, amikor a szemeteskocsi betolatott az utcánkba reggel hatkor. Ott ez szabály, vijjogót építenek minden teherautóba, ami automatikusan beindul amikor rükvercbe teszik, hogy rá ne tolasson egy járókelőre. Na, de ennyi teherautó nem tolathat! Aztán rájöttünk, hogy ezek a fákon élő kabócák, amik minden parkosabb részen ott vannak, és azok adják ezt a hangot. Ha valakinek van ötlete, hogyan tudom egyszerűen felvenni a hangot és ide felrakni, tudassa velem, mert leírni elég nehéz, hallani kell. Meglepően hangos, egyenletes ütemű vijjogás, ami egy idő után begyorsul, átmegy zúgásba, aztán elhallgat. Gondolom ekkor erőt gyűjt a bogár, hogy kezdhesse előröl. Figyelem már egy ideje, ki lehet-e szúrni az állatot, ami a hangot adja, de még nem sikerült. Tippem szerint nem lehet nagyobb néhány centinél. Egészen fantasztikus, milyen erősen bírja jelezni, hogy ő ott van.

Bevándorlás

Ma megkaptam a tartózkodási engedélyem. Hurrá, mostantól már nem túrista vagyok papíron sem. A kategóriát különben, amilyen címen megkaptam úgy hívják, hogy Long Term Social Visit, vagyis én mint házastárs kaptam meg az Eszter diákjogon járó engedélye mellé. Ha az Eszter valami rosszat csinál, és kiutasítják, azt hiszem nekem is mennem kell. Vigyáznom kell rá!

Nagy reményekkel mentem különben az illetékes hivatalba (úgy hívják, hogy Bevándorlási és Határellenőrzési Hivatal), mert legendákat hallottam arról, milyen hatékonyak, nem veszik el az emberek idejét, mert ha a hivatalban ülnek, nem dolgoznak, nem nő a GDP. Na, ehhez képest kedden visszafordultam, mert óriási volt a tömeg, reménytelen volt a dolog (volt egy ismerős, aki végigvárta, neki 4 órát tartott), szerdán meg két órát ültem ott, mire sorra kerültem. Igaz, mikor már be volt adva a kérelem, ment mint a karikacsapás, egy nap alatt kész volt az engedély, és ma kevesebb, mint tíz perc várakozás után megkaptam.

A hosszú várakozásnak szerintem több oka van: egyrészt kevesebb ügyintéző van, mint amennyi lehetne, az ablakok kevesebb mint fele van használva. Mésrészt a kérelem benyújtásához szükséges információkat sem adják meg rendesen. Ha már ott ülnek az emberek, és néznek ki a fejükből, mondjuk el lehetne nekik mondani, hogy készítsenek másolatot az útlevelükről az emeleten lévő fénymásolóban, mert kérni fogják. Meg hogy 60$-ba fog kerülni az engedély, úgyhogy amikor átveszik, annyi pénz legyen a bankkártyájukon, vagy az elektronikus bérletkártyájukon, mert csak azzal lehet fizetni. Lehet, hogy valahol megvolt ez az információ, de előlem eldugták.

A legviccesebb az volt, hogy ki volt írva mindhárom nap, hogy valami technikai problémájuk van a rendszerrel, ezért lassabb az ügyintézés, többet kell várni a szokásosonál. Ez arra emlékeztetett, amikor a csepeli SZTK-ban annak idején ki volt írva a röntgen ajtajára, hogy "Elnézést kérünk, a számítógépes nyilvántartásra való áttérés miatt a várakozási idő megnőtt". Éljen a haladás!

Tioman sziget

Az elso Szingapuron kivuli utunkon Malajziaba mentunk, meghozza a Tioman szigetre. Ez a malaj felsziget keleti partjan van, nehany szaz kilometerrel eszakra Szingapurtol, kint a tengerben, 50 kilometerre a parttol. Valamikor jo nehany evvel ezelott a vilag 10 legszebb szigete koze valasztottak. Miutan nincs reptere, es egeszeben veve eleg kicsi, sokkal kevesbe nepszeru, mint mas thai vagy malaj turistaparadicsomok.

Pentek delben indultunk, az Eszter 7 diaktarsaval egyutt. Jo dolgunk volt, a tarsasagban voltak nyuzsgosebb emberek, akik elore kitalaltak hogyan jutunk oda, meg a helyszinen is alkudoztak az emberekkel, igy nekunk nem kellett izgulni, csak menni veluk.

Az odajutas elegge sok lepesbol allt. Eloszor elmentunk a Szingapurt Malajziaval osszekoto hid szingapuri oldalan levo nagy hataratkelohoz. Korulbelul mint egy urbazis, ugy nez ki kivulrol, hatalmas epulet, belul is gyalogolni kell meg rengeteget, amig az ember eljut az utlevelvizsgalatig. Ha atjutott, a hidon gyalog vagy busszal lehet atmenni, mi odafele busszal mentunk, vissza gyalog. A busz a malaj oldalon, az ottani hatarallomasnal tesz le. Ott minden gond nelkul be lehet menni, csak ki kell tolteni a szokasos formanyomtatvanyt.

A hid tuloldalan Malajziaban egy Johor Bahru nevu telepules van, a masodik legnagyobb varos az orszagban Kuala Lumpur utan. Itt nem sokat tokoltunk, rogton, ahogy kijon az ember a hatarallomasrol ott allnak a taxisok, akikkel meg lehet egyezni, hogy a kb. 120 km-re levo Mersing nevu kisvarosba elvigyenek. Lehet busszal is menni, de ez igy kenyelmesebb, es nem kerul annyival tobbe, ha tobben megyunk a taxiban.

A taxival kb. 2 ora Mersing, ahol a kompkikotonel tesznek ki. Itt ki kell varni a kovetkezo kompot, es azzal atmenni Tiomanra. Minket mar vartak a jegyarusok (a taxisok szoltak nekik elore, osszejatszanak), akik nagy hangon gyozkodtek, hogy toluk vegyuk meg a kompjegyet, es persze egybol a visszautra is, mennyivel kenyelmesebb. Egyparan vettek, masok, koztuk mi is, inkabb azt mondtuk, majd meglatjuk, mi lesz a szigeten, nem kotjuk le elore magunkat. Kulonben mindegyik ugyanolyan aron adja a legyet, de biztos jutalekot kapnak, azert ilyen lelkesek. Erdemes kulonben elmenni a moloig, mert ott az osszes komptarsasag arul jegyet, lehet, hogy van amelyik jobb idoben van (az ar, azt hiszem, mindnek ugyanaz).

A komp egy nagyobb meretu csonak volt igazan, es kb 20 perc utan meg is kellett szerelni a tenger kozepen, mert nem mukodott valami hatul. Remeltuk, nem kell kiusznunk, es szerencsesek voltunk, mert meg birtak szerelni. Nem a legkenyelmesebb utazas volt, kicsit szukos, kicsit sokat dobalt a tenger, neha bespriccelt az ablakon a viz, es rohadt sokaig tartott. Tobb, mint ket orat mentunk. Tiomanon tobb helyseg van, mindegyiknel megallt a hajo a molonal hogy kirakja az oda tarto embereket. Mashogy nem is lehet nagyon kozlekednia szigeten, ut nehany kilometer van csak, a tenger az orszagut. Mi az utolso molonal szalltunk ki, ugyhogy a vizrol vegignezhettuk az osszes korabbi helyet. Mar ameddig be nem sotetedett, mert fel 8 korul erkeztunk, es itt 7 korul mar lemegy a nap.

A molon termeszetesen alltak helyiek, akik nagy hangon kinalgattak a szobaikat. Meg is neztuk oket, de nem volt tul meggyozo, ugyhogy tovabballtunk. Semmit nem kockaztattunk, csak komppal lehet oda erkezni, es mi jottunk az utolsoval. Ha nem talalunk jobb helyet, senki nem veszi el elolunk.

De talaltunk jobbat, nehany szaz meterrel arrebb, a tengerparton. Kis fabodegak, egy szoba, egy masik "furdoszoba", olyan Zimmer Frei hangulatban, de hat a jobban felszerelt legkondis szoba sem kerult tobbe, mint 110 helyi egyseg (kb. 5500 Ft) egy ejszakara. Amelyikben nem volt legkondi, es egy fokkal meg spartaibb volt, az 40-be kerult. Ket ejszakara megfelelt, bar az Esztert sokkhataskent erte, hogy a zuhanyhoz csak egy cso ment, vagyis meleg viz, az nem volt (azert nem irom, hogy csak hideg volt, mert itt, ezen a kliman a hidegviz csapbol is meglehetosen langyos viz folyik).

Izelitoul itt egy foto a szobank elotti tengerpartrol. Tobbi foto a weben.

Salangban, mert igy hivjak a helyet, sok minden nincs, kb. 100 hasonlo bodega, jobb-rosszabb allapotban, kulonbozo 'hotelekhez' tartozva. Nehany etterem, vagy inkabb eteto, egy-ket itatohely, tucatnyi buvarkozpont, szamos bolt, ahol mindent lehet venni, ami kell, a molo, es a tengerpart. Nem is kellett mas.

A tenger gyonyoru, tiszta, es a parttol nehany meterre mar nagyon szep korallokat lehet latni. A szinpompas halak egeszen kozel jonnek az emberhez, es pipas buvarkodas kozben is lattunk egy egeszen nagy teknost, amelyik nehany meterre tolunk uszkalt bekesen. Amikor apaly van, nem is kell buvarkodni, be lehet setalni, es terdmagassagban ott a korall, meg a halak.

Szombaton egesz nap a parton heveresztunk. Lattunk egy helyi fickot, aki egyszer csak fogta magat, es felmaszott az egyik partmenti kokuszpalmara, es levagott nehany kokuszdiot. Aki akarta, annak kesobb a kozeli etteremben fel is vagtak, ki lehetett inni a levet. Egyszer egy majom jott oda hozzank a parton, es minden kiabalasunk ellenere ellopott egy zacskot. Azt hitte a majom, hogy kaja van benne, de csak szemet volt. A parton felmeteres gyikok koszaltak, szerencsere nem tul gyakran. A helyi allatvilag tobbi jellegzetes kepviseloi voltak a pillangok, es a homoklegyek, amik a strandon a homokban laknak, es ha az ember csak ugy, torolkozo nelkul lefekszik a homokba, kisse kellemetlenek tudnak lenni.

Ezenkivul rengeteg macska van a szigeten, akik egeszen szemtelenul keregetnek mindenkitol, igaz nemelyik rettentoen sovany, mar lathatolag az ehhalas kuszoben van, ugyhogy ertheto az elszantsag. Vannak olyanok, amelyek mar nem is keregetnek, csak fekszenek a jardan (egy betonozott jarda vezet vegig a falun, ez a jarda) szerencsetlenul. Azoknak tul fenyes jovot nem josolok.

Amikor mar eleget doglottunk a parton, harman ugy gondoltuk, felmaszunk a kozeli hegygerincre, hogy fentrol is lassuk a helyet. Kb. negyed orat mentunk folfele a dzsungelben az osvenyen, aztan feladtuk, mert omlott rolunk az izzadtsag. Inkabb visszamentunk a partra es lehutottuk magunkat a tengerben. Isteni erzes volt...

Szombat este nagyon szerencsesek voltunk a kajaval is. A parton levo etteremben (igazabol minden a parton van, kb. 5-30 meter szelessegben van civilizacio, utana jon a dzsungel - ez az etterem egeszen a strandon volt) kineztuk, hogy friss halakat sutnek, ugyhogy meg is beszeltuk veluk, hogy majd jovunk enni belole. Nagyon-nagyon finom volt a hal is, meg a rak is amit ettunk. Kokuszdio hancson grilleztek, es tenyleg tiz ujjunkat is megnyaltuk utana (foleg, hogy kezzel ettem, hogy minden apro kis haldarabot el tudjak erni).

Az idojaras nem volt a legjobb, odafele zuhogott az eso, amig a taxiban ultunk. Szerencsre aztan elallt, de a napot nem igazan lattuk a harom nap alatt, vegig felhos volt az eg. Szombaton azert szep ido volt, lehetett furdeni. Vasarnapra virradoan azonban nagy eso volt, ugyhogy nem is maradtunk delutanig, mint terveztuk, hanem mar 11-kor elindultunk. Akik megvettek a returjegyuket a parton penteken, azok masfel oraval kesobb jottek, mert az csak az egyik hajostarsasag jaratara volt jo.

Visszafele meg farasztobb volt az ut, mint oda, kb 7 orat tartott, eleg kenyelmetlen hajon, kocsiban. Igazabol ennyi utazast nem erdemes ilyen rovid idore vallalni, ugyhogy Tiomanra akkor megyunk legkozelebb, ha tobb idonk lesz, es nem lesz mas uticel. Kulonben nagyon megeri, nem koltottunk tul sokat, es jol ereztuk magunkat, kulonleges dolgokat lattunk. Jo volt.

Képek a weben

További képek elérhetők a weben az alábbi címen:
http://picasaweb.google.com/bkotnyek

Azt is frissítjük majd időnként.

Mágiarakás

Ma megint égetnek a kínaiak. Ez volt két héttel ezelőtt is, akkor is úton-útfélen rozsdás olajoshordókban égett a papír.

Amikor először találkoztunk vele, csak a füstölgő maradványokat láttuk, a helyieket, akik szórják bele a papírt, nem. Azt hittük szelektív hulladékgyűjtést, a papírszemét eltávolításának módját látjuk (a melegítés ugye szóba se jon itt a trópuson). Csodálkoztunk is nagyon, hogy a kormány hogy engedi ezt. Nem illik bele a rendszerető szingapúri képbe, hiszen ez tűzveszélyes, szennyezi a levegőt, meg különben is, olyan ódivatú, semmiképpen sem egy modern városhoz illő.

Aztán kiokosodtunk, hogy ez a kínai kultúra része. Az őseik szellemeinek áldoznak ezzel, meg a hordók mellé tűzött füstölőkkel. A papírok, amiket beledobálnak, meg nem szemét, hanem különféle vagyontárgyakat jelképez: pénzt, ruhát, autót, stb. Azzal, hogy elégetik, a tárgyak eljutnak a szellemekhez, és azok hasznát vehetik.

Más magyarázat szerint ilyenkor szeptember elején a rossz szellemek jönnek elő, azoké az emebereké, akiket nem rendesen temettek el. Azaz nem égettek el megfelelő mennyiségű papírvagyont a temetésükön. Őket kell kiengesztelni a mostani égetéssel. Az egyik lakásügynök el is magyarázta, hogy ilyenkor, amikor a rossz szellemek kiszabadulnak, sok kínai nem is szeret költözködni, lakást adni-venni, vagy bármi komoly üzletet nyélbe ütni, mert annak nem lesz jó vége.

Ez a szokás annyira elterjedt (a lakosok több, mint kétharmada kínai itt), hogy a piacon, az utcán, a lakótelepeken, még a mi elegáns lakóparkunkban is felállítják a hordókat, és égetnek. A boltokban meg lehet venni a papírpénzt, autót, ruhát stb. jelképező papírt, amit aztán el lehet égetni. A garázsban multkor láttam a hordókat szépen elrakva további használatra. Szóval ennek itt rendje van.

Ez lehet az itteni Halottak Napja, csak kicsit máshogy.

Orchidea túladagolás

Ma elmentunk a botanikus kertbe, ami tegnap elmaradt. Nagyon tetszett, meg visszamegyunk, mert most csak egy kis reszet lattuk. Amit teljesen vegigneztunk, az az orchidea kert volt, egy kulon resz a nagy botanikus kerten belul (egyebkent csak itt kell belepot fizetni, a nagy kert maga ingyenes).

A botanikus kertben, egyatalan nem meglepo modon, szingapuriak tomegei piknikeltek, azaz leginkabb ettek. Az a meglepo, ha valahol nem lehet enni, mert egyre inkabb latom, hogy itt ez a kultura sarokpontja. Es ennek en nagyon orulok is :) Egyebkent mi is ott ebedeltunk, mert termeszetesen itt is van food court.

A kertben lattunk mindenfele erdekes dolgokat. Volt egy olyan fa, amin kb gyerekfejnyi kemeny gömbök voltak, amibol a legtobbnek az alja hianyzott. Ezek leestek (ott volt egy-ketto a fa alatt a fuben), hogy a magok kijohessenek. Ugy hivjak, hogy majomedeny fa, mert amikor kinyilik a tok, a majmok benyulkalnak a magokert. A szomszedos kepen eppen az egyik majom tartja a kezeben a leesett aljat.

Aztan volt egy olyan fa is, az egyik legmagasabb, aminek az a szokasa, hogy evente egyszer fogja magat, es ledobja az osszes levelet, rovid ideig kopasz, majd gyorsan uj leveleket noveszt.

Aztan volt egy masik, speciel a koladio fa, aminek kb 50-60 cm-es levelei vannak, es termesebol csinaljak a kolakivonatot, ami azt hiszem meg mindig a kolak egyik alapanyaga (a masik a kokacserje kivonata - jobban ismert neven kokain - mar nincs a Coca-cola-ban, de eredetileg az is volt).

Lattunk olyan palmaleveleket, ami ala akar harom ember is elbujhat eso idejen. Na, hogy hivtak? esernyo-palma

Az orchidea-kertben rengeteg gyonyoru orchidea volt, mind nagyon tetszett. A vilag legnagyobb orchideaja, a tigris-orchidea sajnos eppen nem viragzott (evente egyszer teszi, allitolag, de azt nem arultak el, mikor). Apropo, nem alapbol vagyok ilyen okos orchidea temaban, hanem elolvastunk minden tablat, onnan.

A tigris-orchidea helyett lattuk viszont a Horn Gyula orchideat is. Bizonyitek oldalt. Szokas itt, hogy VIP vendegek latogatasakor elneveznek roluk egy orchidea hibridet. Volt Nelson Mandela orchidea, Erzsebet kiralyno orchidea, es igen, Horn Gyula is jart az orchidea kertben.

Lattunk olyan orchideat is, ami nalunk gondos apolas ellenere kb. masfel honapig birta a lakasban, itt meg ebbol volt a kerites (szo szerint). Meg lattunk nagyon kulonlegeseket is. Peldaul ezt is:


Volt hideghaz is. Mig Europaban meleghazban tartjak a kulonleges novenyeket, itt a tropusi hegyi klimat kulon hutott uveghazban hozzak letre. Es nem csak egy-ket fokkal huvosebb volt, de nyomtak a parat is, ugyhogy az uveghaz egyik felebol en semmit nem lattam, csak ködöt. De az is jo volt :)

Aztan visszasetaltunk a kijarathoz, es hazamentunk, mert ugy volt, hogy jonnek az Eszter csoporttarsai hazi feladatokat megoldani. Aztan rajottek, hogy nem kell ahhoz osszejonni, es lemondtak. Ugyhogy mi meg lementunk a medencepartra hevereszni (en usztam is egy kicsit). Ja, nehez az elet errefele!

Koldus és királyfi

Ma egesz jo peldajat tapasztaltuk Szingapur kettosegenek: egyszerre van jelen a szegenyes, az eloiteleteink szerinti elmaradott ázsiai kultura, és a legdragabb, legdivatosabb nemzetkozi vilag.

Ma ugyanis Little India-val, az itteni indiai negyeddel kezdtuk, majd atmentunk az egyik draga hotelbe, ahol nemzetkozi orakiallitas volt.

Igazabol nem is ezt akartuk ma csinalni, hanem a botanikus kertbe elmenni, de hajnalban nagy eso volt, es minden egesz nap vizes volt meg, szoval valtozott a terv.

Az indiai negyedbe valamelyik mellekutcan keresztul sikerult megerkezni, mert en navigalok, es inkabb korbemegyek, mint megkerdezzem, merre van az egyenes irany. De igy lehet felfedezni az eldugottabb helyeket. A mellekutcaban volt egy mecset (nem tudom, hogy a muzulman indiaiaknak, vagy csak eppen itt volt hely), amit nem neztunk meg, mert a noknek kulon bejarat volt a hatso fronton, es ennyire azert nem erdekelt.

A hires indiai negyed, amit minden utikonyv kiemel, mint elsorendu latnivalot, korulbelul egy lepusztult bazarsorra emlekzetet, ahol gyanus aranyarusok (az arany szine gyanus, a boltok eleg jol neznek ki), mindenfele ettermek, olcso ruhaarusok, es szuvenirboltok valtogatjak egymast.

Ezen kivul van meg nehany indiai templom is, amiket belulrol nem tudtunk megnezni, mert eppen nem voltak nyitva. Erdekesek kulonben ezek a templomok, kicsit furcsa kivulrol is: nagyon egyszeru magas fal veszi korul oket, aminek a tetejen rendkivul elenk szinu isten, ember meg allatfigurak vannak. A legtobb szobor a bejarat felett nyuzsog (lasd a kepet,amit a neten talaltam - a valosagot egy kicsit megszepiti a kep). Kicsit ugy nez ki, mint Disneyland, de hat egy katolikus templom is lehet nagyon giccses (ezzel szemben az itt latott muzulman mecsetek roppant egyszeruek, nagy termek, szonyegen magukban imadkozo emberek, uresseg).

Szoval igy a kulturalis vagy gasztronomiai resz nelkul nem volt tul meggyozo a hely. Majd visszamegyunk, ha az indiaiak nagy unnepe lesz valamikor osz vegen.

Ezutan buszra ultunk es elementunk a varoskozpontba. A buszon a teveben (minden buszon megy a teve, es vagy valamelyik helyi csatornat mutatjak, vagy helyieknek szolo informaciok vannak)lattuk, hogy az egyik hotel/plaza komplexumban eppen a nagy nemzetkozi orakiallitast tartjak (Tempus), es ingyenes a belepo. Nosza, nezzuk meg, ha ingyen van, nem vesztunk semmit, ugyebar.

A belepeshez regisztralni kellett, ezert kaptunk vastag prospektust, nyakbaakasztos belepokartyat. Egeszen profin nezett ki. Bent volt rengeteg ora, minden nagy oragyarto kiallitotta a fo modelljeit (gondolom, mert annyira nem ismerem oket, hogy feltunt volna valamenyik hianya). Igazan eleg keves ora tetszett nekem, a leginkabb az IWC/Schaffhausen, azok elegansak voltak, a tobbi meg tul nagy, tul bonyolult, tul giccses. Mi a francert hordjak egy fel kilos orat a karomon, ami megmond mindent, amire nincs szuksegem?Szoval meg jo, hogy nem tetszettek, mert minimum tobbszazezer forint volt a ar darabonkent (gondolom, mert arak tipikusan nem voltak kiirva).

A legjobb az volt (a hangulaton kivul, ami elegge nagyvilagi volt), hogy ingyen kaptunk egy pohar pezsgot, meghozza Moet&Chandon Brut Imperial-t. Kb. 10000 Ft lehet palackja... nem tul gyakran fogunk ilyen pezsgot inni. Osztogattak, el lehetett venni, csak eszre kellett venni, hogy hoppa, itt hozzamvagnak egy pohar pezsgot, ha nagyon nem ellenkezem.

Szolgalati kozlemeny: a korabbi Hetvegi partik bejegyzeshez uj kepeket adtam, akit erdekel nezze meg ujra.

Hetvegi partik

Suru hetvegenk volt, szinte minden estere jutott valami kozos program. Penteken a helyi konyhat probaltuk ki. Illetve a helyi konyha egyik szeletet, mivel itt annyifele-fajta stilusban foznek, hogy nem lehet egyszerre kiprobalni az egeszet.

Van egy-ket helyi ember az Insead-os diakok kozott, es jo szingapurihoz meltoan, az eves szamukra kozponti kerdes. (Azt mondjak, a szingapuriak szamara harom fo tevekneyseg fontos: az eves, a vasarlas es a munka. A vasarlast kulonben nemzeti sprotjuknak tartjak, es tenyleg rengeteg edzopalya van, es mindenki reszt vesz ebben a nemes tomegsportban.) Igy aztan, kozkivanatra is, megszerveztek, hogy minden penteken elmegy a tarsasag valamelyik nem tul draga, de jobb hiru food court-ba, es megkostolja a hely specialitasat.

Az elso alkalommal halfej curry-t ettunk, ami allitolag Szingapur nemzeti eledele. Van egy vicc is, hogy Szingapur nemzeti jelkepe, a Merlion, ami egy haltestu, oroszlanfeju leny azert lett ilyen furcsan osszerakva, mert a helyiek megettek a fejet meg joidoben, es oroszlanfejjel kellett potolni. Oroszlanok kulonben nincsenek a kornyeken, szerintem legkozelebb Afrikaban talalhatoak. Hal az van.

Mindenesetre a halfej a hal legertekesebb resze itt, es a halfej curry az egyik legjobb etel a helyiek szerint. (Es tenyleg jo.)

A hely maga kulonben indiai eteleket fozott, es az indiai stilus szerint ettunk: eloszor mindenfele fuszeres eloetelek, azaz kis csirke, meg zoldsegdarabok jol bepacolva, es kisutve; aztan valami nagy darab garnelarak, mint atvezetes; aztan a curry, rizzsel, meg mindenfele szosz/salata mellekesekkel, es mindezt banalevelen talalva. Van kep is valahol, majd lehet, hogy berakom a vizualisok kedveert.

Szoval nagyon finomakat ettunk ott, emlekezetes volt. Az egesz nem kerult tobbe, sorrel, itallal egyutt, mint 26 dollar fejenkent (kb. 3400 Ft) Utana atmentunk egy szomszedos elegans barba, az a neve, hogy Oosh, es ittunk egy-egy koktelt, amiben alkoholt ugyan nem ereztunk, de azert nem volt rossz. bazi nagy hely volt, oriasi kerthelyseggel, trendi berendezessel (ld. kep), otthoni arakon, vagy meg afolott. Tele volt, tok jo uzlet lehet. Mondjuk mint a Buddha beach deluxe, haromszor akkora, egesz evben nyitva; egy penzgyar.

Ez volt penteken. Szombaton a Bain & Co. az Inseados elso beiratkozasi het (welcome week) foszponzora hivta meg az osszes diakot (kb. 250 fo) egy beach partyra, Sentosa-ra az itteni tengerpartra. A hely maga nem volt tul meno, meg egy kicsit alulmeretezett ekkora tomegre, de azert szep volt a Bain-tol. Ugyan a bar a tengerparton volt, de volt egy kisebb meretu medence is, amiben a vegere az emberek 90%-a megmartozott. Aki nem magatol, azt dobtak. Az Eszter meguszta, en egy ido utan feladtam a kuzdest, kipakoltam a zsebembol a penztarcat/telefont/kulcsot/stb-t es mentem. Kicsit olyan volt a medence, mint egy szardiniasdoboz, a nepsuruseg csucsot dontott. A koktelokban itt sem volt alkohol, 5-ot megittam, es meg se ereztem.

Vasarnap pihentunk, aztan hetfon a BCG hivta meg az Insead-os BCG-seket es partenereket. Tipikus BCG-s vacsora volt, sok itallal, jo kajaval, az etterem utan meg egy bar felkeresesevel. A BCG-seknek nem kell tovabb magyarazni. A tobbieknek: valami francia etterem volt, 7 fogas (mind persze csak mutatoba, de osszesegeben azert eleg sok volt), jo borok egyfolytaban. Kb. 15 ember volt ott, a helyi irodabol harman (mind europai). Aztan egy tok jo barba mentunk at, a kinai negyedben egy felujitott haz tetejen, a teraszon volt a bar, fantasztikus kilatassal a felhokarcolokra. Itt volt alkohol a koktelban, ugyhogy ez valami nagyon meno hely lehet :). Egykor kidobtak, mert zartak...

Azota semmi hasonlo, tegnap kihagytuk a diakonkormanyzat altal szervezett kocsmazast, mert pihenni is kell neha. Penteken ujabb food court felderitese jon, meg nem tudom, mit fogunk enni, de biztos finomat.

Bankszamla nyitas

Kis tanmese arrol, hogyan lehet hatekonyan bankot csinalni az ugyfelek oromere.

Ugyebar bankszamlat kell nyitnunk itt Szingapurban is. Eloszor korbejartuk a bankokat, mi van nekik. Nagyjabol ugyanaz mindenhol, ugyhogy az dontotte el a kerdest, hogy az egyik banknal eleg volt egy level az Inseadtol, hogy az Eszter itt fog tanulni, a tobbi meg Student Passt (diakoknak szolo tartozkodasi engedelyt) kert. Meg ez a bank szerencsere a legelterjedtebb ATM halozattal is rendelkezik, ugyhogy ez is jo benne. Kulonben ugy hivjak, hogy DBS, Development Bank of Singapore, ha jol tudom eredetileg az allam beruhazasi bankja volt (mint az MFB), csak nem a partpenzek atmosasara hasznaltak, mint egyes orszagokban, hanem csinaltak belole egy jo, allami tulajdonu univerzalis bankot. Valahogy egyutt van egy masik bankkal, a PosB nevuvel (szerintem ez a postabol alakult, az ugyanis nem nagyon van, kis boltokban lehet postat feladni, nem specialis postahivatalokban). Hogy miert kell lenyegeben ugyanazokat a termekeket ket markanev alatt arulni, nem tudom...

Bemegyunk a bankba, ott ul egy noszemely a bejaratnal, o a recepcio, akinel elsokent kell erdeklodni. Minden bankban van ilyen. Es a legtobb esetben nem bamba szokek (bar szoke az itt nincs, vagy ha van, kulfoldi), hanem tenyleg tudjak, mit arul a bank, es amit ok el tudnak intezni, azt meg is teszik, ne az ugyintezok idejet, meg a varakozo ugyfel idejet raboljak.

A recepciossal meg lehet beszelni, hogy mi kell a bankszamla nyitashoz, igy felkeszulve erkezunk vissza, az osszes papirral (az Insead-os level, utlevel eleg, nem kell kozuzemi szamla, meg munkaltatoi igazolas, meg hasonlo baromsagok; nem penzt kerek toluk, hanem eppenhogy berakni akarok, minek kellene nekik telefonszamla a sajat cimemre, mint az otthon szokasos). Eppen csucsforgalom van, ugyhogy beir a kis fuzetebe, hogy kik vagyunk, mit akarunk, es leirja a telefonszamunkat is, hogy ha majd sorra kerulunk, hivnak, addig se itt uldogeljunk, menjunk, setalgassunk, vasaroljunk, nezelodjunk.

Amikor aztan sorra kerulunk, akkor egy kulon ugyintezohoz megyunk. Az egy pillanat alatt megerti, mit akarunk, hogy kozos szamlat, ket kartyaval, csekkkonyv nem kell. A szamlahoz be kell rakni 1000 dollar (~125 eFt) kezdoosszeget, amit ott rogton neki oda lehet adni, ad bizonylatot, nem kell elmenni a penztarba. Nincs szamlavezetesi dij, hanem ha 500 dollar ala megy a bankszamla egyenlege, akkor kell havi 2 dollart fizetni. Persze kamatot se fizetnek a folyoszamlan levo osszeg utan. Szerintem erdemes lenne magyar bankoknak is ilyen szamlakonstrukciot csinalni.

Az adatainkat leirjuk egy lapra, a kiscsaj begepeli, kinyomtatja, mi ellenorizzuk, aztan egy okos kutyun leveszi az alairasmintankat. Ugy nez ki, mint egy iropad, hozza kotott tollal. Amit irunk a padon, az rogton megy be a szamitogepbe, az lesz a minta. Nem kell bekuldeni a kozpontba processzalasra. Meg is van nyitva a szamla, azonnal el, hasznalhato.

A bankkartyakat is ott helyben megkapjuk. Nem dombornyomott, csak Szingapurban hasznalhato penzfelvetelre es bolti vasarlasra, de ez pont eleg. Rogton aktivalja, akar kifele menet fel is vehetunk penzt. A PIN kodot se generaljak, aztan specialis boritekban kuldik, hanem mi adjuk meg, mi legyen, a boltokban talalhato PIN-terminalokhoz hasonlo kutyube beirjuk, konfirmaljuk, es megvan.

Az internetes szamlahozzaferes kicsit bonyolultabb. Akarmelyik ATM-nel aktivalni kell a szolgaltatast, megadni egy jelszot. Aztan kuldenek egy RSA tokent, es a jelszot es a tokent egyutt hasznalva lehet majd interneten garazdalkodni a szamlan.

Mindjart meg is nezem, megjott-e a token...

Vasarnapi program

Ma voltunk a varosban, a kinai negyedben foleg, meg atmentunk a varos kozepere a Azsiai Civilizaciok Muzeumaba, mert ingyenes programok voltak a "Szepseg Azsiaban" kiallitasuk kapcsan.

Amint kileptunk a metrobol, eleredt az eso, es aztan egesz nap hol esett, hol nem. Amikor esett, bementunk valahova, pl. enni. Ettunk egy igazi food court-ban is. Ez itt a helyi specialitas, varosszerte rengeteg helyen lehet enni a helyi kis kifozdekbol. Arrol lehet megismerni, hogy muanyag szekek asztalok vannak, es mindig van ott valaki, aki eszik. Szingapurban kulonben egyfolytaban esznek az emberek, es ezt legszivesebben nyilvanosan, tarsasagban szeretik tenni. Szoval a food court-ban van egy csomo asztal, szek, es ezek korul tucatnyi kajalda. Nehany negyzetmeter mindegyik, es mindnek van valami specialis kinalata: friss gyumolcsle, nyugati tipusu kaja, valamelyik szamomra nem tul megkulonboztetheto kinai specialis kaja, edesseg, ital, stb. Olyan, mint a piacokon a lacikonyhak othon.

Az egyik aktualis eso idejen en ilyenben ettem egy csirke mee nevu finomsagot (eleg jo volt). aztan tovabb mentunk, lattunk regi kiani templomot (kep is sikerult, mert elokapartuk a fenykepezogepet):

Aztan a kovetkezo eso idejen egy utcai arusnal kokuszt ittunk. Tul sok ize nem volt, de ezt is kiprobaltuk legalabb.

Aztan nagy vasarlasba kezdtunk, mert az Eszter rajott, hogy a lakas sokkal jobban fog kinezni, ha van terito az asztalon, es a parnak is kineznek valahogy (igaza van). Szegeny kinai arusok mind nagy lelkesen mutogattak a parnahuzat-terito kinalatukat, aztan vegul a negyediknel volt megfelelo szinben, megfelelo szamu, osszeillo keszlet. Ez is a raktarbol kaparta elo a negyedik darabot. kaptunk engedmenyt is a nagy vasarlasra, de szerintem ennyi lett volna kulonben is. Latta a ficko, hogy ezek jo kuncsaftok, ugyhogy mondta, hogy hozza menjunk vissza, barmi mas kell. Majd meglatjuk :)

A muzeumi program nem volt nagy szam, de legalabb nem is kerult semmibe. A muzeum maga, a kiallitas viszont nagyon szepnek tunt, ugyhogy azt meg egyszer megnezzuk kenyelmesen.

Hazafele beugrottunk a sarki food court-ba, vettunk vacsorat. Ugy tunik, nem nagyon fogunk itt fozocskezni, nem eri meg. nehany szaz forintert az etelek eleg nagy valasztekat barhol barmikor be lehet szerezni. Akkor fogunk csak fozni, ha valami olyasmire vagyunk, amit itt nem kapunk meg.

Lakas

Otthon honapokig probalkoztunk lakast berelni. Amelyik elfogadhato arban volt, arrol nem volt eleg infonk. Vagy volt, de masnak adtak ki. Vagy tul messze volt. Vagy egyeb ok miatt nem jott ossze. Vegul mar egyszerubb volt akkora halasztani, amikor eloben megnezhetjuk a lakasokat.

Na de akkor ideiglenes szallast kellett szerezni ara nehany napra, amig a lakasokat nezegetjuk. Gyerekjatek, gondoltuk, majd valasztunk valami nem tul draga, megfelelo szinvonalu hotelt. Ehhez kepest legalabb egy tucatnyi hotellel leptunk kapcsolatba, es mind tele volt. Vegul ket megoldas volt: vagy 300 dollarert az Intercontinentalba (BCG-n keresztul foglalva), vagy 150-ert egy ismeretlen hotelbe. Ez utobbit valaszotttuk.

Hotel Windsor a neve (itt egyebkent divatosak az angliara utalo elnevezesek, van Regent's Park, Dover Road, stb.), es valoszinuleg ha nincs ekkora kereslet, kb. fele ennyit ert volna a szoba. kicsi volt, erdekesen berendezve, a furdoszobaban folyamatosan szivargott valami viz, es elegge kiesett a fo kozlekedesi utvonalrol (azaz buszozni kellett a metrohoz). Mindegy, negy napra epp megfelelt.

A lakaskereses erdekes volt, lattunk vagy 4 lakast, akar mindegyiket kivettuk volna azonnal, mert eleg hasonloak voltak. Az egyikre meg szandeknyilatkozatot is adtunk, de a tulaj elkezdett szorakozni, hogy akkor ne 10,5 honapra, hanem 11-re vegyuk ki. Miutan ebbe belementunk, az arat akarta emelni.

Aztan a legelso lakas, amit lattunk, es az osszes latott kozul a legolcsobb lett a mienk. Ott is volt egy kis kozjatek, mert az ugynok azt igerte, pentek delre megmondja, kivehetjuk-e, de akkor meg hezitalt, mert voltak mas jelentkezok is. Mi nem is szamitottunk mar ra, aztan meglepetesszeruen jelentkezett. Mazlink is volt, mert ha a masik tulaj nem szorakozik, akkor vele mar alairtunk volna, plane, hogy a bena ugynok a hotel hivogatta, akik meg csak uzenetet tudtak atadni, mert ugye mi nem ultunk a hotelben, varva, hatha felhiv.

Az ugynok kulonben egy teljesen bena kinai noszemely, aki mindket alkalommal, amikor talalkoztunk kesett fel orat minimum, es a lakasban kb. a villanyt sem tudja segitseg nelkul felkapcsolni.

Az alabbi honlapon van nehany kep a lakasrol, meg az elozo lako idejebol (ezeket lattuk mi is elore az ugynok honlapjan):
http://www.flickr.com/photos/revitechproperties/sets/72157594413397566/

A lakas eleg nagy, van ket haloszoba, egy nappali, harom mosdo, egy konyha, eloszoba, raktar, van vagy 80-90 negyzetmeter. Sokkal kisebbet allitolag nem is lehet kivenni, ez az itteni alapmegoldas.

Csomag

Na, a csomagokkal kapcsolatban a teljes fejetlenseg uralkodik a British Airways-nel. Tragikomikus volt szinte, amit muveltek, de mi a leheto legjobban jottunk ki belole. A bennem levo tanacsado azonban azt sugja, van mit rendbetenni a BA-nel.

Eloszor is megkerdeztuk, mennyi csomagot lehet feladni. Direkt felhivtam a magyar BA irodat, ahol a ficko hatarozottan azt mondta, hogy fejenkent egy csomag, max. 23 kilo. Es hozzatette, hogy barmi mas van a jegyre irva, barmi mast mondott barki, ez az aktualis szabaly, ha tobb csomagunk lesz, fizetni kell erte.

Gondoltuk, akkor feladjuk postan. A Magyar Posta hozta a szokasos formajat: nem volt olyan szolgaltatasa, ami ertelmesen valaszthato lett volna. Van a gyorsposta, de az kozel 100 eFt (ezt nem ok csinaljak, csak aruljak). Van a hagyomanyos posta, de ott max 20 kilos lehet egy csomag (miert, ha a repulokon is elfogadnak 23 kilot?), es persze a ketszer 13 kilos csomag majdnem ketszer annyiba kerul, mint a 20 kilos. Ilyenbol van foldfelszini, ami 1 honap (!) alatt van ott, mert hajon viszik, es kerul kb. 40 eFt-ba. Van a legiposta, ami ott van nehany nap alatt, de az ketszer ennyibe kerul.

Szoval a legjobbnak az tunt, hogy plusz csomagkent egy 20 kilos dobozt feladunk a repulore, ami 120 font (kb. 50 eFt). Megjegyzem, van online elore rendelesi lehetoseg, akkor 30%-kal olcsobb, de azt nem lehet elerni a BA honlapjarol. A ficko a telefonban azt mondta, o se erti, miert nem, nyomtassuk ki az oldalt, es a repteren megadjak a kedvezmenyt.

Bepakoltunk, mergettunk, atrendeztuk a csomagokat, vegul lett ket borondunk meg egy doboz. Ezen kivul megszenvedtunk a kezipogyasszal is, mert ott is max. egy darab lehet szemelyenkent, beleertve a laptoptaskat, ridikult, hatizsakot is. Legalabbis a telefonos ficko szerint. Ehhez kepest masoknal volt tobb csomag is, senki nem nezte....

A repteren a check-in pultnal a ficko kitolti az extra csomag papirt, es azt mondta, menjunk a BA fo pultjahoz, ott kell fizetni. Ott a no lelkesen kozli, hogy nincs extra csomagunk, mert fejenkent ket 23 kilos csomagot adhatunk fel. Es ezt le is ellenorizte a rendszerben, sot nyomtatott nekunk errol papirt is.

En meg rakerdeztem volna, hogy ezt miert nem mondtak elore, de az Eszter leallitott, nehogy kitalaljak, hogy megse jar nekunk ennyi. Szoval ennyiben maradtunk.

Ehhez kepest az, hogy a doboz lemaradt Londonban, es egy nappal kesobb erkezett meg kulon jo volt, legalabb nem kellett nekunk elvinni a hotelbe, kihoztak utanunk. Ugyse volt benne olyan, ami kellett volna surgosen.

Az tetszett, hogy amikor Szingapurban vartuk a szalagon a dobozt, es az nem akart kijonni, akkor volt ott nehany ficko, akik szemmel lathatoan az ilyen problemak megoldasara voltak ott. Kerdezzuk az egyiket, mi van a csomaggal. Erre megnezett egy listat (volt rajta tobb tucatnyi sor), es mondja, hogy ja, a doboz rajta van a listan, ez bizony lemaradt Londonban. Aztan elkisert egy irodaba, ott kitoltott nekunk egy no egy nyomtatvanyt (nem nekunk kellett vele szenvedni, hogy akkor mit hova irjunk), es mondta, hogy minden rendben, holnap itt lesz a csomag, kiviszik a szallodaba.

Utazas

Az ideut nagyjabol esemenytelenul zajlott, a varakozasokhoz kepest eleg jol viseltuk a 13 oras London-Szingapur utat. Nem volt kenyelmes, de nehany orat mindketten tudtunk aludni.

Jol kitalaltam elore, hogy majd a Harry Potter-t olvasom vegig, de aztan ebbol semmi sem lett. A Budapest-London uton bennehagytam a kezipoggyaszban, es eleg korulmenyes lett volna lebanyaszni, a hosszu uton meg volt egy csomo film, amit nezni lehetett.

Szoval csak az zavar a repulouttal kapcsolatban, hogy tegnap szoba kerult mas Insead-osokkal , ki hogyan repult ide, es volt egy kanadai tarsasag, akik Singapore Airlines-szal jottek (allitolag a legkenyelesebb helyek ezen vannak a turistaosztalyon, es allandoan megvalasztjak a vilag legkedveltebb legitarsasaganak, szoval eleg jo lehet), Montreal-Frankfurt-Szingapur utvonalon, es az egesz kerult nekik 800 dollarba. Mi kb. 1300 dollart fizettunk a British Airways-szel, es ez volt a legolcsobb. A Singapur Airlines-szal valami 400 e Ft korul lett volna. Mi a szarert fizetunk mi ekkora premiumokat Budapesten?

Elindulunk

Marmint a bloggal. Egyelore meg ekezetek nelkul, mert ezt az Insead konyvtarabol irom, es nem sikerult kitalalnom, hogyan lehet magyar ekezeteket elokeriteni (szerintem letiltottak, ami logikus lenne).

Szoval ha nem unok ra, es lesz idom/idonk, akkor itt fogjuk az elmenyeinket megosztani mindenkivel. Haladjunk a korral! Hasznaljon mindenki web2.0-at, akarmit is jelentsen az!

Az Eszter is ramtestalta ezt a feladatot, mondvan, en ugyis raerek. De azert megprobalom ravenni, hogy neha o is irjon valamit, legalabb mas nezopontbol is latjatok.

Most kb. masfel het hatranyban vagyok, azota vagyunk ittt, es ugye ezek a napok a legsurubbek. Egy csomo minden tortent, probalom visszamenoleg leirni a legfontosabbakat