Tegnap a Nórával elmentünk a szingapúri állatkertbe, amit minden útikönyv az elsők között ajánl, mint olyan dolgot, amit Szingapúrban kár lenne kihagyni. És tényleg, kár lett volna kihagyni. Közel hat órát voltunk ott, végig jól szórakoztunk, láttunk néhány egészen különleges állatot, mindenképp megéri az időt és a pénzt is. Még majd visszamegyünk az éjszakai szafarira az Eszterrel, ami az állatkert része, de egy külön dolog.
Azt is ki szokták emelni az ajánlások, hogy ez egy egyedi elrendezésű állatkert, mert itt az állatok nem rácsok mögött, hanem szabadon élnek, és a látogatóktól vizesárkok és más természetes akadályok választják el őket. Ez igaz, de egyrészt ez a budapesti állatkertben is kb. így van, másrészt volt egy-két olyan kifutó, ami elég szűkösnek nézett ki. Állítólag a nem látogatható részekben vannak néhány nagyobb méretű kifutó, és a kicsi csak a bemutató hely, ahol cserélik az állatokat. Akár így van, akár nem, volt jó pár nagyon ötletes megoldás, néhány teljesen egyedi is, és valószínűleg az állatoknak is sokkal jobb volt, mint a legtöbb más állatkertben.
Apropó Budapest, szerintem nem kell szégyenkeznünk, a mi állatkertünk a saját keretei között hozza azt, amit a szingapúri. Itt pl. sokkal nagyobb hely van, több pénz, gondolom, jobb klíma a trópusi állatoknak, nincs tél, nem kell benti kifutókat fenntartani, stb.
Na, de essék szó arról is, miért érdemes kijönni. Képek a weben, ahogy szoktam. Számunkra a top lista a következő volt:
A jaguároknak pl. elég kicsi helye volt, de ők azok akiket cserélgetnek. Akik éppen szerepelnek, azokat naponta kétszer bemutató keretében etetik, azaz egy üveg mögött lehet nézni, hogy húsokat dobálnak be nekik, ők mg lelkesen levadásszák. Tök jó ötlet arra, hogy ne csak katatóniásan fel-alá sétálgató, vagy az árnyékban alvó állatokat lásson a látogató. A jaguárok nagy showt csináltak, nagy hasasokat ugrottak a vízbe, az üvegfaltól 20 centire csócsálták a kaját, és nagyon aranyosak voltak.
Nagy élmény volt az a kifutó, ahová be lehetett sétálni, és tele volt pillangókkal, piros szemű nagy darab galambokkal, lajhárokkal, és egyéb állatokkal. Volt egy emelvény, ahová felsétálva meglepve láttuk, hogy ott már egy lemurcsalád lakik. Papa, mama, két gyereklemur piknikelt a látogatok között, mit sem zavartatva magát. Ha a látogatók fél méternél közelebb mentek hozzájuk, kicsit arrébb mentek.
Az emelvény különben arra szolgált, hogy a gyümölcsdenevéreket közelről (kb. fél méterről) meg lehessen figyelni. Ezek a legnagyobb denevérek, mintegy méternyi fesztávolsággal, és elég ijesztő pofával. nem szívesen találkoznék velük sötétben. Azt is meg lehetett figyelni, hogy a fejjel lefelé lógás némi higiéniai problémát okozhat. Zabálták ugyanis a dinnyét, és ennek következtében sokat kellett pisilniük is. Na most, ezek az állatok fejjel lefelé lógnak általában, azaz a fejük pont a tökük alatt van, ha pisilnek a gravitáció következtében végigfolyik rajtuk a lé, és a fejük búbjáról csöpög. Volt, amelyiknél ez történt. Az ügyesebbek úgy oldották meg azonban, hogy némi tornászmutatvánnyal vállból kifordultak, és az alsó részüket tényleg alsóvá varázsolták.
Az orángutánok az állatkert legnagyobb sztárjai. Sok eseménybe be vannak fogva. Lehet velük reggelizni, velük fényképeszkedni,napi többszöri etetést végignézni, nagyrészüket persze külön pénzért. Mi egy etetést néztünk meg, ez ingyen van. Jópofák a majmok, bár a többségük elég egykedvű, csinálják, amit mond nekik a gondozójuk, ülnek békésen, és esznek. Szerencsére volt egy aktívabb, kisebb állat is, amelyik feldobta egy kicsit a műsort, nem akart szót fogadni, ugrándozott.
Aztán a végén megnéztük a nagy show-t, amiben a fő attrakció a fóka. Kicsit olyan, mint a cirkuszban, be van idomítva, és csinálja, amit kell, hogy aztán bőven kapjon jutalom halakat, de itt nem labdákat egyensúlyoz a fején, hanem ugrándozik, úszik, stb. Úgy tűnt, élvezi a játékot, és mi is élveztük a showt.
A jegesmedve etetés hasonló volt a jaguár-etetéshez, üvegfal mögött a vízben levadászta a bedobált halakat. Egyszer élő halat dobtak neki, de mire kiszúrta, a hal már el is tűnt. Neki fontosabb volt, az élete függött tőle.
Le voltunk nyűgözve a mosdótól is, egyik fala hiányzott, illetve egy kis vízesés volt, meg növények takarták a kert többi részétől. Nagyon jól nézett ki.
Ezen kívül láttunk egy csomó majmot (a csimpánzok direkt hátat fordítottak nekünk, amikor odaértünk), hüllőt (a kígyóktól egy kicsit félek most, amióta Bangkokban megnéztünk egy szörnyű kígyó bemutatót), elefántot, nagymacskát, és mindenféle egyéb állatot.
Ha valaki erre jár, ne hagyja ki!
Azt is ki szokták emelni az ajánlások, hogy ez egy egyedi elrendezésű állatkert, mert itt az állatok nem rácsok mögött, hanem szabadon élnek, és a látogatóktól vizesárkok és más természetes akadályok választják el őket. Ez igaz, de egyrészt ez a budapesti állatkertben is kb. így van, másrészt volt egy-két olyan kifutó, ami elég szűkösnek nézett ki. Állítólag a nem látogatható részekben vannak néhány nagyobb méretű kifutó, és a kicsi csak a bemutató hely, ahol cserélik az állatokat. Akár így van, akár nem, volt jó pár nagyon ötletes megoldás, néhány teljesen egyedi is, és valószínűleg az állatoknak is sokkal jobb volt, mint a legtöbb más állatkertben.
Apropó Budapest, szerintem nem kell szégyenkeznünk, a mi állatkertünk a saját keretei között hozza azt, amit a szingapúri. Itt pl. sokkal nagyobb hely van, több pénz, gondolom, jobb klíma a trópusi állatoknak, nincs tél, nem kell benti kifutókat fenntartani, stb.
Na, de essék szó arról is, miért érdemes kijönni. Képek a weben, ahogy szoktam. Számunkra a top lista a következő volt:
- Jaguár etetés
- Bejárható kifutó lemurokkal, denevérekkel, pillangókkal
- Orángutánok
- Fóka show
- Jegesmedve etetés
- WC
A jaguároknak pl. elég kicsi helye volt, de ők azok akiket cserélgetnek. Akik éppen szerepelnek, azokat naponta kétszer bemutató keretében etetik, azaz egy üveg mögött lehet nézni, hogy húsokat dobálnak be nekik, ők mg lelkesen levadásszák. Tök jó ötlet arra, hogy ne csak katatóniásan fel-alá sétálgató, vagy az árnyékban alvó állatokat lásson a látogató. A jaguárok nagy showt csináltak, nagy hasasokat ugrottak a vízbe, az üvegfaltól 20 centire csócsálták a kaját, és nagyon aranyosak voltak.
Nagy élmény volt az a kifutó, ahová be lehetett sétálni, és tele volt pillangókkal, piros szemű nagy darab galambokkal, lajhárokkal, és egyéb állatokkal. Volt egy emelvény, ahová felsétálva meglepve láttuk, hogy ott már egy lemurcsalád lakik. Papa, mama, két gyereklemur piknikelt a látogatok között, mit sem zavartatva magát. Ha a látogatók fél méternél közelebb mentek hozzájuk, kicsit arrébb mentek.
Az emelvény különben arra szolgált, hogy a gyümölcsdenevéreket közelről (kb. fél méterről) meg lehessen figyelni. Ezek a legnagyobb denevérek, mintegy méternyi fesztávolsággal, és elég ijesztő pofával. nem szívesen találkoznék velük sötétben. Azt is meg lehetett figyelni, hogy a fejjel lefelé lógás némi higiéniai problémát okozhat. Zabálták ugyanis a dinnyét, és ennek következtében sokat kellett pisilniük is. Na most, ezek az állatok fejjel lefelé lógnak általában, azaz a fejük pont a tökük alatt van, ha pisilnek a gravitáció következtében végigfolyik rajtuk a lé, és a fejük búbjáról csöpög. Volt, amelyiknél ez történt. Az ügyesebbek úgy oldották meg azonban, hogy némi tornászmutatvánnyal vállból kifordultak, és az alsó részüket tényleg alsóvá varázsolták.
Az orángutánok az állatkert legnagyobb sztárjai. Sok eseménybe be vannak fogva. Lehet velük reggelizni, velük fényképeszkedni,napi többszöri etetést végignézni, nagyrészüket persze külön pénzért. Mi egy etetést néztünk meg, ez ingyen van. Jópofák a majmok, bár a többségük elég egykedvű, csinálják, amit mond nekik a gondozójuk, ülnek békésen, és esznek. Szerencsére volt egy aktívabb, kisebb állat is, amelyik feldobta egy kicsit a műsort, nem akart szót fogadni, ugrándozott.
Aztán a végén megnéztük a nagy show-t, amiben a fő attrakció a fóka. Kicsit olyan, mint a cirkuszban, be van idomítva, és csinálja, amit kell, hogy aztán bőven kapjon jutalom halakat, de itt nem labdákat egyensúlyoz a fején, hanem ugrándozik, úszik, stb. Úgy tűnt, élvezi a játékot, és mi is élveztük a showt.
A jegesmedve etetés hasonló volt a jaguár-etetéshez, üvegfal mögött a vízben levadászta a bedobált halakat. Egyszer élő halat dobtak neki, de mire kiszúrta, a hal már el is tűnt. Neki fontosabb volt, az élete függött tőle.
Le voltunk nyűgözve a mosdótól is, egyik fala hiányzott, illetve egy kis vízesés volt, meg növények takarták a kert többi részétől. Nagyon jól nézett ki.
Ezen kívül láttunk egy csomó majmot (a csimpánzok direkt hátat fordítottak nekünk, amikor odaértünk), hüllőt (a kígyóktól egy kicsit félek most, amióta Bangkokban megnéztünk egy szörnyű kígyó bemutatót), elefántot, nagymacskát, és mindenféle egyéb állatot.
Ha valaki erre jár, ne hagyja ki!
5 megjegyzés:
Balázs, haa lehet, a bankok-i szörnyü kigyóbemutatóról is irjál egy kicsit, had rettegjünk...
Leirtam, de igazan eloben volt felelmetes. Nem is gondoltam, hogy ekkora hatassal lesz ram.
1. Az egész bejegyzés az etetésről szól. Az Állatkertben is ilyen hangsúlyos ez a kulturalis elem vagy Ti adaptálódtatok ennyire?
2. Az orángután valószínűleg már megőrült. Ezzel kapcsolatban lásd az Ösztön c. tudományos igényű és alaposságú munkát. Bár ott gorillákról volt szó.
3. A képeket igazán elforgathatnád 90 fokkal... Már amelyiket
1. Az etetesnel tortennek erdekes dolgok. Kulonben csak uldogeles, es hevereszes folyik. Es a mi etetesunkrol nem is irtam :)
2. Megnezem majd az oszton c. tanulmanyt. Egyelore nem tudom, mire gondolsz a megorulessel. Mindenesetre nem termeszetes allapot az orangutanoknak a tomeg, mert ok maganyos eletet elnek.
3. Hiba volt a rendszerben, azok a kepek is feltoltodtek, amiket nem akartam. A valogatottak be vannak forgatva. Javitottam, kosz, hogy szoltal.
Megjegyzés küldése