Múlt héten megint egy Indonéz szigeten voltunk, egyen a több ezer közül. Ez azonban a legfontosabb az összes közül: Jáva. Amiért mentünk, az a sziget dicső múltjának egy megmaradt emléke, Borobudur temploma.
Úgy kezdődött, hogy kedden hajnalban keltünk, mert korán ment a repülő. Ez a koránkelés különben is központi motívuma volt az egész kiruccanásnak, mert a keddi háromnegyed hat után szerdán még korábban, negyed ötkor keltünk. De erről majd később. A repülő Soloba érkezett, ahol röpke fél órás sorbanállás után át is jutottunk a vízumvásárláson, útlevélvizsgálaton, vámnyilatkozat-kitöltésen, csomag-ellenőrzésen. Ezután még pénzt kellett felvenni, de a reptéren lévő egyetlen ATM-et elrontották pénzváltók, a városban meg az egyik bank ATM-e sok hülyeség megkérdezése után nem adott pénzt. De ezeken átjutva, már ment minden, mint a karikacsapás.
Borobudur kétórányi autóútra van Solotól, a hotel viszont kétpercnyire Borobudurtól. Annyira közel, hogy már a kerítésen belül van, így akkor mentünk megnézni a templomot, amikor csak akartunk. El is mentünk még délután, naplementekor, és másnap reggel napfelkeltekor is. Na ez utóbbi miatt keltünk olyan korán, hogy még sötétben fent legyünk, és onnan nézzük végig a showt. Abszolút megérte. Először a sötétből félhomály lett, a horizonton előtűntek a vulkánok, majd egyre világosabb lett, a pára kezdett felszállni, a madarak elkezdtek csiripelni, majd körülöttünk cikázni, és bogarakra vadászni. A vulkánok között lassan jött felfelé a nap, és a vulkánok hosszú árnyékot vetettek. Végül, úgy 6 órára teljesen kivilágosodott, de addigra olyan párás lett a levegő, hogy a vulkánok teljesen eltűntek. Mire az első turisták megjelentek, már nyomuk sem volt.
A templom különben elég impozáns. Egy hatalmas tömb, egy mesterséges domb, amire több kilométer hosszú folyosón lehet felmenni, és mindenhol szobrok és domborművek borítják. És több mint ezer éve épült!
Másnap, a hajnali műsor után még egy kicsit aludtunk, majd délben elindultunk vissza Soloba. Útközben megnéztük a másik templomóriást, Prambanant. Volt két viszálykodó királyi család a környéken úgy 800-900 körül, az egyik buddhista, a másik hindu. És abban vetélkedtek, hogy melyik tud impozánsabb templomot építeni. A buddhista Borobudurt, a hindu Prambanant. Jobb, mint hogyha ölték volna egymást.
Prambanan is lenyűgöző. Volt ott többszáz templom, amiből azonban most már csak a legnagyobbak állnak. 1006-ban ugyanis egy földrengés lerombolta az egészet. Aztán a XX. században aprólékos munkával újjáépítették a legfontosabb templomokat, lényegében a kövekből összelegózták. Erre 2006-ban jött egy újabb földrengés, ami kicsit szétszórta a legókat. Annyira nem, hogy újra kelljen kezdeni, de annyira igen, hogy nem lehet közelükbe menni, mert bármikor az ember fejére eshet egy többmázsás darab. Most különben abban bíznak, hogy a legközelebbi földrengésig még van újabb 1000 évük, és addig lesz idő a többit is rendberakni.
A templomok világszínvonalú látványosságok, de azon kívül is jó hely Jáva. Az emberek kedvesek, és elég ügyesek is. A templomoknál egy csomó helyi is jár, akik a sziget olyan részéről jönnek, ahol fehér ember nem nagyon látható. Lelkesen mutogattak is ránk, meg a bátrabbak megkérték, hadd készítsenek egy közös fotót velünk. Vicces volt. És ott vannak a vulkánok is, amik engem teljesen lenyűgöztek. Lehet, hogy egyszer visszamegyek, és megmászom valamelyiket.
Addig is, lehet nézegetni a nagyon szép képeket a
szokott helyen.
Úgy kezdődött, hogy kedden hajnalban keltünk, mert korán ment a repülő. Ez a koránkelés különben is központi motívuma volt az egész kiruccanásnak, mert a keddi háromnegyed hat után szerdán még korábban, negyed ötkor keltünk. De erről majd később. A repülő Soloba érkezett, ahol röpke fél órás sorbanállás után át is jutottunk a vízumvásárláson, útlevélvizsgálaton, vámnyilatkozat-kitöltésen, csomag-ellenőrzésen. Ezután még pénzt kellett felvenni, de a reptéren lévő egyetlen ATM-et elrontották pénzváltók, a városban meg az egyik bank ATM-e sok hülyeség megkérdezése után nem adott pénzt. De ezeken átjutva, már ment minden, mint a karikacsapás.
Borobudur kétórányi autóútra van Solotól, a hotel viszont kétpercnyire Borobudurtól. Annyira közel, hogy már a kerítésen belül van, így akkor mentünk megnézni a templomot, amikor csak akartunk. El is mentünk még délután, naplementekor, és másnap reggel napfelkeltekor is. Na ez utóbbi miatt keltünk olyan korán, hogy még sötétben fent legyünk, és onnan nézzük végig a showt. Abszolút megérte. Először a sötétből félhomály lett, a horizonton előtűntek a vulkánok, majd egyre világosabb lett, a pára kezdett felszállni, a madarak elkezdtek csiripelni, majd körülöttünk cikázni, és bogarakra vadászni. A vulkánok között lassan jött felfelé a nap, és a vulkánok hosszú árnyékot vetettek. Végül, úgy 6 órára teljesen kivilágosodott, de addigra olyan párás lett a levegő, hogy a vulkánok teljesen eltűntek. Mire az első turisták megjelentek, már nyomuk sem volt.
A templom különben elég impozáns. Egy hatalmas tömb, egy mesterséges domb, amire több kilométer hosszú folyosón lehet felmenni, és mindenhol szobrok és domborművek borítják. És több mint ezer éve épült!
Másnap, a hajnali műsor után még egy kicsit aludtunk, majd délben elindultunk vissza Soloba. Útközben megnéztük a másik templomóriást, Prambanant. Volt két viszálykodó királyi család a környéken úgy 800-900 körül, az egyik buddhista, a másik hindu. És abban vetélkedtek, hogy melyik tud impozánsabb templomot építeni. A buddhista Borobudurt, a hindu Prambanant. Jobb, mint hogyha ölték volna egymást.
Prambanan is lenyűgöző. Volt ott többszáz templom, amiből azonban most már csak a legnagyobbak állnak. 1006-ban ugyanis egy földrengés lerombolta az egészet. Aztán a XX. században aprólékos munkával újjáépítették a legfontosabb templomokat, lényegében a kövekből összelegózták. Erre 2006-ban jött egy újabb földrengés, ami kicsit szétszórta a legókat. Annyira nem, hogy újra kelljen kezdeni, de annyira igen, hogy nem lehet közelükbe menni, mert bármikor az ember fejére eshet egy többmázsás darab. Most különben abban bíznak, hogy a legközelebbi földrengésig még van újabb 1000 évük, és addig lesz idő a többit is rendberakni.
A templomok világszínvonalú látványosságok, de azon kívül is jó hely Jáva. Az emberek kedvesek, és elég ügyesek is. A templomoknál egy csomó helyi is jár, akik a sziget olyan részéről jönnek, ahol fehér ember nem nagyon látható. Lelkesen mutogattak is ránk, meg a bátrabbak megkérték, hadd készítsenek egy közös fotót velünk. Vicces volt. És ott vannak a vulkánok is, amik engem teljesen lenyűgöztek. Lehet, hogy egyszer visszamegyek, és megmászom valamelyiket.
Addig is, lehet nézegetni a nagyon szép képeket a
szokott helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése