A múlt héten végetért megint egy szemeszter az Inseadon, azaz megint szünet van, és ez azt jelenti, hogy útra keltünk ismét. Még tavaly novemberben kinéztük Langkawit, a maláj szigetet, ami vagy 50 km-re van délre a thaiföldi Phukettől, és a malájok álmaiban mint az ő Phuketjük jelenik meg, rengeteg turistával, és persze a sok-sok pénzzel ami a turistákkal együtt jön.
Igazából Langkawi elég jól el van látva ahhoz turista-látványosságokkal, hogy felvegye a versenyt. Nem csak gyönyörű tengerpartja van, de bejárható hegycsúcsai, vízesései, mangrove mocsarai is. Sok mindent lehet csinálni, heverészni a tengerparton, vagy elmenni ezekre az érdekes helyekre, vagy búvárkodni, vagy sasokat etetni, vagy vásárolni, kinek mi tetszik. Mi be is terveztük, hogy majd jó sok mindent csinálunk, még előre is olvastunk az útikönyvben, az interneten, milyen érdekes programok vannak Langkawin.
Ehhez képest szinte semmit nem csináltunk, mert rossz volt az idő. Pedig amikor megérkeztünk szerda délután, kellemes hőség volt, vagy 36 fok. Gyorsan ki is mentünk a tengerpartra, fürödtünk, meg sétálgattunk, kagylókat gyűjtöttünk, élveztük a napot, csodáltuk a naplementét.
És milyen jól tettük, mert ez volt az utolsó igazán jó alkalom erre. Másnap ugyanis arra ébredtünk, hogy esik az eső, és ez így is maradt egész nap.
Itt egy kitérőt tennék az időjárással kapcsolatban. Senki ne higgyen azoknak, akik azt állítják, hogy a trópuson ugyan eshet az eső bármikor, de az csak maximum egy futó zápor, lezúdul a zuhé, és egy óra múlva, mintha nyoma se lett volna. Hát nem, ha esik, akkor az esetek 90%-ban úgy zajlik, hogy beborul, jön a zuhé, aztán eláll, de az ég borult marad órákig. Ha monszun van, és délután jön az áldás, akkor általában utána aznap már nem látni a napot. És, mint a példa mutatja, olyan is előfordul, hogy egész nap esik-eseget az eső, hol jobban, hol kevésbé. Azt még hozzátenném, hogy Langkawin különben most a száraz évszak van, csúcsidő, amikor a szállás az esős évszak duplájába kerül.
Na, szóval az aznapra tervezett kirándulások lefújva, helyette elmentünk a rizsmúzeumba. A múzeum feledhető volt, de a fickó, aki őrizte, meg a vendégeket fogadta élvezetessé tette. Senki nem volt rajtunk kívül, úgyhogy először végigmutatta a fűszerkertet, megszagoltatta velünk az összes fűszernövényt, elmondta, mit mire használnak, megmutatta, hogyan kell felbontani a kókuszdiót (először le kell hántolni a vastag háncsot róla, aztán egy ügyes ütéssel kettétörni, kiinni a benne lévő vízszerű lét, majd egy spéci kaparóval kikaparni a belét, amiből a kókusztejet lehet kisajtolni), sőt ki is próbálhattuk mi is, és még a hagyományos maláj társasjátékot is megtanította nekünk. Minimum egy órát foglalkozott velünk, nagyon lelkes és aranyos volt, és mindezt ingyen.
Másnapra az eső kicsit alábbhagyott, inkább csak borult volt az ég egész nap, és csak délután kezdett esni. Viszont még mindig nem lehetett semmit sem csinálni, mert a kiránduló hajók nem nagyon mentek ki, meg különben is, bármikor eleredhetett az eső. Az előrejelzés semmi jót nem ígért, az egész régióban, a Fülöp-szigetektől Szingapúrig ilyen volt az idő (Szingapúrban most is ilyen). Ezért aztán úgy döntöttünk, nem szenvedünk tovább, eljövünk hamarabb.
Langkawiból vagy Szingapúrba vagy Kuala Lumpur-ba lehet menni, mi az utóbbit választottuk. A reptéren még volt izgalom, mert nem működött az AirAsia számítógépes rendszere, az utolsó pillanatban javult csak meg, addig meg nem tudtak jegyet adni nekünk. Csapdahelyzet volt, mert se interneten, se telefonon nem lehet a gép indulása előtt 24 órával jegyet venni, csak személyesen a reptéren. Úgyhogy mi kijelentkeztünk a hotelből, és az összes csomagunkkal felvonultunk a reptérre, ahol meg azt mondták, nem tudnak jegyet adni. Idegesek lettünk, de aztán szerencsére megoldódott a helyzet.
Amikor eljöttünk, hétágra sütött a nap, de akkor már nem bántuk, leszámoltunk Langkawival. Meg különben is, szerintem délután jött az újabb eső.
Képek a szokott helyen.
Igazából Langkawi elég jól el van látva ahhoz turista-látványosságokkal, hogy felvegye a versenyt. Nem csak gyönyörű tengerpartja van, de bejárható hegycsúcsai, vízesései, mangrove mocsarai is. Sok mindent lehet csinálni, heverészni a tengerparton, vagy elmenni ezekre az érdekes helyekre, vagy búvárkodni, vagy sasokat etetni, vagy vásárolni, kinek mi tetszik. Mi be is terveztük, hogy majd jó sok mindent csinálunk, még előre is olvastunk az útikönyvben, az interneten, milyen érdekes programok vannak Langkawin.
Ehhez képest szinte semmit nem csináltunk, mert rossz volt az idő. Pedig amikor megérkeztünk szerda délután, kellemes hőség volt, vagy 36 fok. Gyorsan ki is mentünk a tengerpartra, fürödtünk, meg sétálgattunk, kagylókat gyűjtöttünk, élveztük a napot, csodáltuk a naplementét.
És milyen jól tettük, mert ez volt az utolsó igazán jó alkalom erre. Másnap ugyanis arra ébredtünk, hogy esik az eső, és ez így is maradt egész nap.
Itt egy kitérőt tennék az időjárással kapcsolatban. Senki ne higgyen azoknak, akik azt állítják, hogy a trópuson ugyan eshet az eső bármikor, de az csak maximum egy futó zápor, lezúdul a zuhé, és egy óra múlva, mintha nyoma se lett volna. Hát nem, ha esik, akkor az esetek 90%-ban úgy zajlik, hogy beborul, jön a zuhé, aztán eláll, de az ég borult marad órákig. Ha monszun van, és délután jön az áldás, akkor általában utána aznap már nem látni a napot. És, mint a példa mutatja, olyan is előfordul, hogy egész nap esik-eseget az eső, hol jobban, hol kevésbé. Azt még hozzátenném, hogy Langkawin különben most a száraz évszak van, csúcsidő, amikor a szállás az esős évszak duplájába kerül.
Na, szóval az aznapra tervezett kirándulások lefújva, helyette elmentünk a rizsmúzeumba. A múzeum feledhető volt, de a fickó, aki őrizte, meg a vendégeket fogadta élvezetessé tette. Senki nem volt rajtunk kívül, úgyhogy először végigmutatta a fűszerkertet, megszagoltatta velünk az összes fűszernövényt, elmondta, mit mire használnak, megmutatta, hogyan kell felbontani a kókuszdiót (először le kell hántolni a vastag háncsot róla, aztán egy ügyes ütéssel kettétörni, kiinni a benne lévő vízszerű lét, majd egy spéci kaparóval kikaparni a belét, amiből a kókusztejet lehet kisajtolni), sőt ki is próbálhattuk mi is, és még a hagyományos maláj társasjátékot is megtanította nekünk. Minimum egy órát foglalkozott velünk, nagyon lelkes és aranyos volt, és mindezt ingyen.
Másnapra az eső kicsit alábbhagyott, inkább csak borult volt az ég egész nap, és csak délután kezdett esni. Viszont még mindig nem lehetett semmit sem csinálni, mert a kiránduló hajók nem nagyon mentek ki, meg különben is, bármikor eleredhetett az eső. Az előrejelzés semmi jót nem ígért, az egész régióban, a Fülöp-szigetektől Szingapúrig ilyen volt az idő (Szingapúrban most is ilyen). Ezért aztán úgy döntöttünk, nem szenvedünk tovább, eljövünk hamarabb.
Langkawiból vagy Szingapúrba vagy Kuala Lumpur-ba lehet menni, mi az utóbbit választottuk. A reptéren még volt izgalom, mert nem működött az AirAsia számítógépes rendszere, az utolsó pillanatban javult csak meg, addig meg nem tudtak jegyet adni nekünk. Csapdahelyzet volt, mert se interneten, se telefonon nem lehet a gép indulása előtt 24 órával jegyet venni, csak személyesen a reptéren. Úgyhogy mi kijelentkeztünk a hotelből, és az összes csomagunkkal felvonultunk a reptérre, ahol meg azt mondták, nem tudnak jegyet adni. Idegesek lettünk, de aztán szerencsére megoldódott a helyzet.
Amikor eljöttünk, hétágra sütött a nap, de akkor már nem bántuk, leszámoltunk Langkawival. Meg különben is, szerintem délután jött az újabb eső.
Képek a szokott helyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése