A múlt héten végetért az Eszter első szemesztere, persze kemény vizsgaidőszakkal, úgyhogy már mindenki nagyon várta az első szünetet, hogy szétspricceljen a környéken. Mi Thaiföldre mentünk, pontosabban Phi-Phi szigetére egy kisebb társasággal.
Szerda este indultunk, és mivel a szigetre a komp akkor már nem ment, az első éjszakát Phuketben töltöttük. Phuket híres turista célpont, nemzetközi repülőtere van, meg a tengerparton egymást érik a szállodák. Mi azonban a városban szálltunk meg. Itt a helyiekkel és a hátizsákos turistákkal lehet leginkább találkozni, az átlagos nyaraló legfeljebb kíváncsiságból megy be. Mi is egy hátizsákos kategóriájú szálláson aludtunk, reggelivel együtt kettőnknek 1500 Ft-ba került összesen. Ennek megfelelően nagyon egyszerű szoba volt, lényegében egy ágy volt benne megy egy ventillátor. Nem is nagyon kellett több, mert aludni mentünk csak oda.
Éjjel elmentünk egy jó és érdekes étterembe, és egy-két kevésbé jó bárba, aztán reggel 7-kor a szomszéd órája csörgött, amire az egész hotel felébredt. Mi is, de legalább így elértük a reggeli kompot, és kora délután már Phi-Phi-n voltunk.
Teljesen véletlenül olyan kompra vettünk jegyet, ami mielőtt kikötött a nagyobbik Phi-Phi-n (ahol az emberek laknak) még körbejárta a kisebbik szigetet is. Még jó, hogy így történt, mert később már többszöri próbálkozásra sem sikerült átmenni. Pedig nagyon szép, és vadregényes, itt forgatták a Part című filmet is. Ezt a tényt persze erősen ki is használják, szinte elmaradhatatlan része minden reklámnak Phi-Phi-ről.
Kikötés után beszálltunk az egyik várakozó taxiba (oldalt a taxi állomás látható),
ami itt nem az úton, hanem a tengeren közlekedik, autóutak ugyanis nincsenek a szigeten. A csónak egyenesen a szállodába vitt volna, de túl nagyok voltak a hullámok, úgyhogy a szomszédos parton kötöttünk ki, és onnan gyalog mentünk át. Nem volt messze, néhány száz méter, de eléggé meredek hegyoldalon kellett átküzdeni magunkat. A szállás ugyanis egy védett kis öbölben van, három oldalról magaslat, a negyedikről a tenger határolja. Külön szerencse, hogy olyan meredek a part, állapítottuk meg, mert ha jön a cunami, csak fel kell szaladni a hegyre.
Itt van mindjárt egy kép a tenger felől fényképezve. (A többi kép a szokott helyen.) Jobbra az első kunyhó, ami kibukkan a fák közül volt a mienk.
A szálloda igazából kunyhók csoportja, és egy közös helyiség. Nagyon ízlésesen van berendezve (mindenhol faragások, meg egyéb kézműves munkák), és minden nagyon tiszta is. Családi vállalkozás az egész, a személyzet kedvesen esetlen, a megrendelt kaják néha nem jöttek ki, vagy nem az, amit kértünk, de ez teljesen belefért. A kunyhók többségének nincsen saját fürdőszobája, a közös fürdőszoba azonban makulátlan tiszta, és még mindenféle krémeket meg samponokat is szabadon lehet használni. Csak az a kényelmetlen, ha mondjuk éjszaka az embernek pisilni kell, akkor le kell küzdenie magát előbb a lépcsőkön, majd a sziklákon, hogy a fürdőszobába jusson. Fiúk, mondjuk egyszerűbben is megoldhatják, ugyanis a kunyhóknak szép nagy verandája van, sziklákkal és növényekkel alatta.
Van még egy kisebb strand rész is, de azt sajnos nem igazán tudtuk kihasználni, mert az idő meglehetősen rossz volt. Az ott töltött négy nap nagy részében (úgy 99%-ban) felhős volt az ég, és sokszor esett az eső is. Kétszer volt szép napsütés, az utolsó nap reggelén, és amikor elhagytuk a szigetet. A reggeli napsütésben már majdnem elindultunk át a kisebb szigetre búvárkodni, de aztán jött egy hirtelen felhőszakadás, úgyhogy ez elmaradt. Szombaton is mentünk volna búvárkodni, akkor egész nap esett az eső.
Ilyen felhős volt az idő leginkább:
És ilyen szép, amikor kisütött néha a nap:
Úgyhogy leginkább a közös részben ültünk, beszélgettünk, olvasgattunk, kártyáztunk, ittunk, ettünk (nagyon jól főztek, a legjobb zöld curry-t itt ettem eddig). Vagy a rákokat nézegettük, amik rendületlenül szaladgáltak fel-alá a parton. Amikor kicsit jobb idő volt, elmentünk a szomszédos strandra, sétálgattunk, ittunk mangólevet, befizettünk masszázsra (egy órás thai masszázs 1500 Ft), stb.
A szomszédba vagy a hegyen átmászva, vagy apálykor a tengerparti nagy sziklákon átugrálva lehet eljutni, de mindkettő elég csúszós lehet eső után. Amikor szombaton, másodjára mentünk masszázsra, odafele a köveken mentünk, visszafele már sötét volt, úgyhogy inkább a hegyen, elég kalandos volt mind a két irány. Mivel a masszázs a tengerparton volt, még a szúnyogok is összecsipkedtek. Aranyosak voltak a thai lánykák, nem győztek elnézést kérni, hogy ilyen kellemetlenség történt, és még adtak Tigris balzsamot is, ami jó a csípésre.
A végére kicsit meguntuk az esőt, hogy semmi nem száradt meg, a ruháiknak meg kezdett érdekes szaga lenni, de összességében jól éreztük magunkat. Jobb időben nagyon kellemes hely lehet. Lehet, hogy visszamegyünk egyszer, bár a főszezonban, amikor már nincs monszunidőszak, és kevesebbet esik az eső, több mint kétszer annyiba kerül a szállás.
Még az is beárnyékolta a szünetet, hogy az Eszter iskolatársai közül ketten vízbefulladtak Balin, ahová egy másik társaság ment. Állítólag néhányan elmentek úszni, nagyon erős áramlatba kerültek, és ketten nem tudta visszajönni. Már hétvégén elterjedt a hír, de még most is elég gyászos hangulat van az iskolában.
Szerda este indultunk, és mivel a szigetre a komp akkor már nem ment, az első éjszakát Phuketben töltöttük. Phuket híres turista célpont, nemzetközi repülőtere van, meg a tengerparton egymást érik a szállodák. Mi azonban a városban szálltunk meg. Itt a helyiekkel és a hátizsákos turistákkal lehet leginkább találkozni, az átlagos nyaraló legfeljebb kíváncsiságból megy be. Mi is egy hátizsákos kategóriájú szálláson aludtunk, reggelivel együtt kettőnknek 1500 Ft-ba került összesen. Ennek megfelelően nagyon egyszerű szoba volt, lényegében egy ágy volt benne megy egy ventillátor. Nem is nagyon kellett több, mert aludni mentünk csak oda.
Éjjel elmentünk egy jó és érdekes étterembe, és egy-két kevésbé jó bárba, aztán reggel 7-kor a szomszéd órája csörgött, amire az egész hotel felébredt. Mi is, de legalább így elértük a reggeli kompot, és kora délután már Phi-Phi-n voltunk.
Teljesen véletlenül olyan kompra vettünk jegyet, ami mielőtt kikötött a nagyobbik Phi-Phi-n (ahol az emberek laknak) még körbejárta a kisebbik szigetet is. Még jó, hogy így történt, mert később már többszöri próbálkozásra sem sikerült átmenni. Pedig nagyon szép, és vadregényes, itt forgatták a Part című filmet is. Ezt a tényt persze erősen ki is használják, szinte elmaradhatatlan része minden reklámnak Phi-Phi-ről.
Kikötés után beszálltunk az egyik várakozó taxiba (oldalt a taxi állomás látható),
ami itt nem az úton, hanem a tengeren közlekedik, autóutak ugyanis nincsenek a szigeten. A csónak egyenesen a szállodába vitt volna, de túl nagyok voltak a hullámok, úgyhogy a szomszédos parton kötöttünk ki, és onnan gyalog mentünk át. Nem volt messze, néhány száz méter, de eléggé meredek hegyoldalon kellett átküzdeni magunkat. A szállás ugyanis egy védett kis öbölben van, három oldalról magaslat, a negyedikről a tenger határolja. Külön szerencse, hogy olyan meredek a part, állapítottuk meg, mert ha jön a cunami, csak fel kell szaladni a hegyre.Itt van mindjárt egy kép a tenger felől fényképezve. (A többi kép a szokott helyen.) Jobbra az első kunyhó, ami kibukkan a fák közül volt a mienk.
A szálloda igazából kunyhók csoportja, és egy közös helyiség. Nagyon ízlésesen van berendezve (mindenhol faragások, meg egyéb kézműves munkák), és minden nagyon tiszta is. Családi vállalkozás az egész, a személyzet kedvesen esetlen, a megrendelt kaják néha nem jöttek ki, vagy nem az, amit kértünk, de ez teljesen belefért. A kunyhók többségének nincsen saját fürdőszobája, a közös fürdőszoba azonban makulátlan tiszta, és még mindenféle krémeket meg samponokat is szabadon lehet használni. Csak az a kényelmetlen, ha mondjuk éjszaka az embernek pisilni kell, akkor le kell küzdenie magát előbb a lépcsőkön, majd a sziklákon, hogy a fürdőszobába jusson. Fiúk, mondjuk egyszerűbben is megoldhatják, ugyanis a kunyhóknak szép nagy verandája van, sziklákkal és növényekkel alatta.
Van még egy kisebb strand rész is, de azt sajnos nem igazán tudtuk kihasználni, mert az idő meglehetősen rossz volt. Az ott töltött négy nap nagy részében (úgy 99%-ban) felhős volt az ég, és sokszor esett az eső is. Kétszer volt szép napsütés, az utolsó nap reggelén, és amikor elhagytuk a szigetet. A reggeli napsütésben már majdnem elindultunk át a kisebb szigetre búvárkodni, de aztán jött egy hirtelen felhőszakadás, úgyhogy ez elmaradt. Szombaton is mentünk volna búvárkodni, akkor egész nap esett az eső.
Ilyen felhős volt az idő leginkább:
És ilyen szép, amikor kisütött néha a nap:
Úgyhogy leginkább a közös részben ültünk, beszélgettünk, olvasgattunk, kártyáztunk, ittunk, ettünk (nagyon jól főztek, a legjobb zöld curry-t itt ettem eddig). Vagy a rákokat nézegettük, amik rendületlenül szaladgáltak fel-alá a parton. Amikor kicsit jobb idő volt, elmentünk a szomszédos strandra, sétálgattunk, ittunk mangólevet, befizettünk masszázsra (egy órás thai masszázs 1500 Ft), stb.
A szomszédba vagy a hegyen átmászva, vagy apálykor a tengerparti nagy sziklákon átugrálva lehet eljutni, de mindkettő elég csúszós lehet eső után. Amikor szombaton, másodjára mentünk masszázsra, odafele a köveken mentünk, visszafele már sötét volt, úgyhogy inkább a hegyen, elég kalandos volt mind a két irány. Mivel a masszázs a tengerparton volt, még a szúnyogok is összecsipkedtek. Aranyosak voltak a thai lánykák, nem győztek elnézést kérni, hogy ilyen kellemetlenség történt, és még adtak Tigris balzsamot is, ami jó a csípésre.
A végére kicsit meguntuk az esőt, hogy semmi nem száradt meg, a ruháiknak meg kezdett érdekes szaga lenni, de összességében jól éreztük magunkat. Jobb időben nagyon kellemes hely lehet. Lehet, hogy visszamegyünk egyszer, bár a főszezonban, amikor már nincs monszunidőszak, és kevesebbet esik az eső, több mint kétszer annyiba kerül a szállás.
Még az is beárnyékolta a szünetet, hogy az Eszter iskolatársai közül ketten vízbefulladtak Balin, ahová egy másik társaság ment. Állítólag néhányan elmentek úszni, nagyon erős áramlatba kerültek, és ketten nem tudta visszajönni. Már hétvégén elterjedt a hír, de még most is elég gyászos hangulat van az iskolában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése