Most, visszagondolva jöttem rá, milyen szimmetrikus volt a vietnami út: először kb. 5 napot voltunk északon, és láttunk egy nagyvárost és egy természeti érdekességet. A végén megint kb. 5 napot délen, ahol láttunk egy nagyvárost, és egy természet érdekességet. Közben megint kb. 5 napot középen, ahol nem volt nagyváros se különösebb természet. És mind az északi, mind a déli természeti érdekesség vizes volt: fönt tenger, lent folyó. És ahogy a városoknál, úgy a vizek közül is az északi tetszett nekünk jobban.
Az északi tenger a Halong-öböl volt, ami a világ egyik csodája. Vagy 2000 csipkés kisebb-nagyobb szikla alkotja, közöttük a tenger. Annyira sok a sziget, hogy a horizontot nem is lehet látni, és a víz se hullámzik, így nem is tengeren érzi magát az ember hanem egy nagy tavon. Mesebeli hangulata van, ahogy a függőleges sziklafalak, lakatlan szigetek között mindenféle kis öblökben meg szorosokon keresztül lehet hajózni.
A sziklák mészkőből vannak, így a tenger és az esővíz jól kicsipkézte őket. Cseppkőbarlangok is vannak, az egyikben jártunk is, az jókora nagy volt. Nem tudják, hogy ez-e a legnagyobb, mert a szigetek legtöbbjének a belsejében ember még nem járt. A legtöbb helyen kikötni sem lehet, nemhogy beljebb menni. Az itt lakó emberek sem a szárazföldön laknak, hanem úszó falukban. A jobbmódúaknak saját háza van, ami hungarocell bálákon úszó tutajra van építve, a szegényebbek egy kis halászhajón élnek családostul.
A legnagyobb élmény a kajakozás volt, úgy egészen közel mehettünk a sziklákhoz, kisebb szigeteket kerültünk meg, minimális méretű partokon kötöttünk ki, vagy csak élveztük, hogy csak mi vagyunk, a sziklák és a tenger, senki más nincs a láthatáron.
De a hajózás is nagyon jó volt, igazi luxus-dzsunkánk volt, ahol csak mi voltunk vendégek, és több ember volt a legénységben, mint mi öten. Nagyon finom friss tengeri herkentyűket meg gyümölcsöket kaptunk mindig enni, és egy emlékezetesen különleges karácsony estét töltöttünk a hajón. Nem Mennyből az angyal, meg Csendes éj szólt, hanem valamiért a Katyusa orosz dalt indították el.
A déli folyó a hatalmas Mekong volt, annak a deltájában hajóztunk egy kicsit. A Mekong itt már több ágra bomlik, de a legnagyobb még így is vagy két kilométer széles. És milliónyi kis csatorna, sziget, mellékág van az egész több tucat négyzetkilométernyi területen. Mi voltunk a nagy folyón is, meg a kis csatornákban is. Beültünk kézzel hajtott csónakba is, ahol felvettük a jellegzetes kúp alakú kalapot is, hogy autentikusak legyünk.
Elmentünk az úszó piacra is, ahol hajókon és csónakokon folyik a vásár, folyamatosan pakolják az árut az egyikről a másikra. Az árusok egy hosszú póznára szúrják a zöldséget, vagy gyümölcsöt, amit éppen árulnak, hogy lehessen tudni, melyik hajóhoz kell odamenni. Áru pedig van bőven, a Mekong-delta Vietnam éléstára, ahol évente akár négy-ötször is aratják a rizst.
Érdekes volt, és biztos még érdekesebb, ha nem csak egy napot tölt ott az ember, de a Halong-öböl meseszerűségével nem tud versenyezni. Az egy igazi csoda.
Az északi tenger a Halong-öböl volt, ami a világ egyik csodája. Vagy 2000 csipkés kisebb-nagyobb szikla alkotja, közöttük a tenger. Annyira sok a sziget, hogy a horizontot nem is lehet látni, és a víz se hullámzik, így nem is tengeren érzi magát az ember hanem egy nagy tavon. Mesebeli hangulata van, ahogy a függőleges sziklafalak, lakatlan szigetek között mindenféle kis öblökben meg szorosokon keresztül lehet hajózni.
A sziklák mészkőből vannak, így a tenger és az esővíz jól kicsipkézte őket. Cseppkőbarlangok is vannak, az egyikben jártunk is, az jókora nagy volt. Nem tudják, hogy ez-e a legnagyobb, mert a szigetek legtöbbjének a belsejében ember még nem járt. A legtöbb helyen kikötni sem lehet, nemhogy beljebb menni. Az itt lakó emberek sem a szárazföldön laknak, hanem úszó falukban. A jobbmódúaknak saját háza van, ami hungarocell bálákon úszó tutajra van építve, a szegényebbek egy kis halászhajón élnek családostul.
A legnagyobb élmény a kajakozás volt, úgy egészen közel mehettünk a sziklákhoz, kisebb szigeteket kerültünk meg, minimális méretű partokon kötöttünk ki, vagy csak élveztük, hogy csak mi vagyunk, a sziklák és a tenger, senki más nincs a láthatáron.
De a hajózás is nagyon jó volt, igazi luxus-dzsunkánk volt, ahol csak mi voltunk vendégek, és több ember volt a legénységben, mint mi öten. Nagyon finom friss tengeri herkentyűket meg gyümölcsöket kaptunk mindig enni, és egy emlékezetesen különleges karácsony estét töltöttünk a hajón. Nem Mennyből az angyal, meg Csendes éj szólt, hanem valamiért a Katyusa orosz dalt indították el.
A déli folyó a hatalmas Mekong volt, annak a deltájában hajóztunk egy kicsit. A Mekong itt már több ágra bomlik, de a legnagyobb még így is vagy két kilométer széles. És milliónyi kis csatorna, sziget, mellékág van az egész több tucat négyzetkilométernyi területen. Mi voltunk a nagy folyón is, meg a kis csatornákban is. Beültünk kézzel hajtott csónakba is, ahol felvettük a jellegzetes kúp alakú kalapot is, hogy autentikusak legyünk.
Elmentünk az úszó piacra is, ahol hajókon és csónakokon folyik a vásár, folyamatosan pakolják az árut az egyikről a másikra. Az árusok egy hosszú póznára szúrják a zöldséget, vagy gyümölcsöt, amit éppen árulnak, hogy lehessen tudni, melyik hajóhoz kell odamenni. Áru pedig van bőven, a Mekong-delta Vietnam éléstára, ahol évente akár négy-ötször is aratják a rizst.
Érdekes volt, és biztos még érdekesebb, ha nem csak egy napot tölt ott az ember, de a Halong-öböl meseszerűségével nem tud versenyezni. Az egy igazi csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése