Szombaton Malakában voltunk. Malakának fényes múltja van, ugyanis ez volt a legnagyobb kikötő a környéken évszázadokig (amíg Szingapúr át nem vette ezt a szerepet). Lényegében uralta a szoros hajóforgalmát, ezért is hívják a kontinens és Szumátra közötti tengerszorost Malaka-szorosnak. Most már csak egy malajziai város a sok közül, nem is a legnagyobb vagy a legfontosabb, de valószínűleg a legrégibb.
Malaka története valamikor 1406-ban kezdődött, amikor az akkori Szingapúrt is uraló szultán (valami bonyolult indiai hangzású neve volt, nem bírom megjegyezni) arra vadászott, és megalapította a várost. Persze van valami banális allegorikus történet is az őzről meg a vadászkutyákról, de azzal most nem fárasztok senkit. Mindenesetre ez lett a szultanátus központja, egyben fontos kereskedőváros: lényegében itt rakták át a kínai árut az európai hajókra, és viszont. Ezt az is segítette, hogy a kínaiak nagyon hamar megjelentek, letelepedtek, és kereskedtek.
A város, meg persze a kereskedés haszna megtetszett a portugáloknak, és elfoglalták. Aztán, amikor eljött az idejük, a hollandok kiverték a portugálokat, és ők költöztek be. Végül az angolok szerezték meg, jellemző módon nem ostrommal, hanem megegyezéssel. Lényegében felosztották a környéket, ami most Indonézia, az holland lett, ami Malajzia, az angol. (Különben sok különbség nincs közöttük, mindkettőben ugyanaz a nép él, és ugyanazt a nyelvet beszélik. Persze nem szeretik egymást.). Az egy-két, a nagy tervb nem illeszkedő várost, mint pl. Malakát, meg elcserélték. De ekkora már Szingapúr kezdte átvenni Malaka szerepét, és hamarosan teljesen elhomályosította.
A sok hódító persze rajta hagyta a jegyét a városon. A régi városközpont úgy néz ki, mint egy dél-európai kisvárosé (l. kép, a többi a weben), és a városházát úgy hívják, hogy Stadthuys.
A tengerparti dombon álló templomromban impozáns évszázados portugál, holland és angol sírkövek állnak, és áll még a portugálok által épített, hollandok által kibővített, és az angolok által lerombolt erőd egy kaputornya. A folyócska túlpartján van a kereskedőváros, ahol főleg kínaiak, és kínai-maláj keverék népek laktak (és még most is elég nagy számban találhatóak), és hatalmas kereskedőházakat építettek. Állítólag a város határában lévő régi kínai temető a legnagyobb Kínán kívül. Az egyik kínai templom pedig a legrégebbi, ami Malajziában áll. Mi éppen egy szertartásnál értünk oda, fel is vettem a fényképezőgépre. A furcsa zajokat a papok csináltak a dobbal és az üsttel, amiket lelkesen ütögettek.
Persze ahogy a templomból is már csak a falak állnak, az erődből is csak egy kapu, a kereskedőházakban is már régiségboltok meg éttermek vannak, a kereskedők eltűntek.
Azt szokták mondani, hogy Malaka olyan, mint Szingapúr volt 50-100 évvel ezelőtt. Ezt kétfajtaképpen lehet értelmezni turisztikai szempontból. Egyrészt úgy, hogy megmaradt az ázsiai hangulata, a bája, a különlegessége. Másrészt lehet azt is mondani, hogy elszalasztották a lehetőségét annak, hogy az adottságaikat kihasználják. Mindenki ízlés szerint eldöntheti, neki melyik értelmezés tetszik, hozzánk a második állt közelebb.
Ugyanis nehéz úgy csodálni a kétségkívül egyedien díszes kereskedőházakat, ha egy szemmel arra kell figyelni, nehogy a csatornába lépjen az ember, a másikkal meg, hogy nehogy elüsse egy autó a járda nélküli forgalmas úton. A városközpont egyedi látképén se sokat javít az otromba antenna. Meg az se igazán turista-barát, ha az egyik fő érdekességnek számító portugál vitorláshajó másolathoz mindenféle barakokon meg útfelbontásokon keresztül lehet eljutni. Azt meg igazán csak nem értettem, hogy az egyetlen, kicsi városi park közepén a szökőkút vagy tavacska helyén miért egy rácsokkal védett sáros pocsolya van. Szerintem sokkal többet ki lehetne hozni a városból, hogy az idelátogatóknak ne az legyen az érzése, hogy "Na, ezt is láttam akkor", hanem az, hogy ide vissza kell jönni, annyira jó volt. De ehhez jövőkép, tervezés és megvalósítás kell. Kb. az, ami Szingapúrban megvan.
Malaka története valamikor 1406-ban kezdődött, amikor az akkori Szingapúrt is uraló szultán (valami bonyolult indiai hangzású neve volt, nem bírom megjegyezni) arra vadászott, és megalapította a várost. Persze van valami banális allegorikus történet is az őzről meg a vadászkutyákról, de azzal most nem fárasztok senkit. Mindenesetre ez lett a szultanátus központja, egyben fontos kereskedőváros: lényegében itt rakták át a kínai árut az európai hajókra, és viszont. Ezt az is segítette, hogy a kínaiak nagyon hamar megjelentek, letelepedtek, és kereskedtek.
A város, meg persze a kereskedés haszna megtetszett a portugáloknak, és elfoglalták. Aztán, amikor eljött az idejük, a hollandok kiverték a portugálokat, és ők költöztek be. Végül az angolok szerezték meg, jellemző módon nem ostrommal, hanem megegyezéssel. Lényegében felosztották a környéket, ami most Indonézia, az holland lett, ami Malajzia, az angol. (Különben sok különbség nincs közöttük, mindkettőben ugyanaz a nép él, és ugyanazt a nyelvet beszélik. Persze nem szeretik egymást.). Az egy-két, a nagy tervb nem illeszkedő várost, mint pl. Malakát, meg elcserélték. De ekkora már Szingapúr kezdte átvenni Malaka szerepét, és hamarosan teljesen elhomályosította.
A sok hódító persze rajta hagyta a jegyét a városon. A régi városközpont úgy néz ki, mint egy dél-európai kisvárosé (l. kép, a többi a weben), és a városházát úgy hívják, hogy Stadthuys.
A tengerparti dombon álló templomromban impozáns évszázados portugál, holland és angol sírkövek állnak, és áll még a portugálok által épített, hollandok által kibővített, és az angolok által lerombolt erőd egy kaputornya. A folyócska túlpartján van a kereskedőváros, ahol főleg kínaiak, és kínai-maláj keverék népek laktak (és még most is elég nagy számban találhatóak), és hatalmas kereskedőházakat építettek. Állítólag a város határában lévő régi kínai temető a legnagyobb Kínán kívül. Az egyik kínai templom pedig a legrégebbi, ami Malajziában áll. Mi éppen egy szertartásnál értünk oda, fel is vettem a fényképezőgépre. A furcsa zajokat a papok csináltak a dobbal és az üsttel, amiket lelkesen ütögettek.
Persze ahogy a templomból is már csak a falak állnak, az erődből is csak egy kapu, a kereskedőházakban is már régiségboltok meg éttermek vannak, a kereskedők eltűntek.
Azt szokták mondani, hogy Malaka olyan, mint Szingapúr volt 50-100 évvel ezelőtt. Ezt kétfajtaképpen lehet értelmezni turisztikai szempontból. Egyrészt úgy, hogy megmaradt az ázsiai hangulata, a bája, a különlegessége. Másrészt lehet azt is mondani, hogy elszalasztották a lehetőségét annak, hogy az adottságaikat kihasználják. Mindenki ízlés szerint eldöntheti, neki melyik értelmezés tetszik, hozzánk a második állt közelebb.
Ugyanis nehéz úgy csodálni a kétségkívül egyedien díszes kereskedőházakat, ha egy szemmel arra kell figyelni, nehogy a csatornába lépjen az ember, a másikkal meg, hogy nehogy elüsse egy autó a járda nélküli forgalmas úton. A városközpont egyedi látképén se sokat javít az otromba antenna. Meg az se igazán turista-barát, ha az egyik fő érdekességnek számító portugál vitorláshajó másolathoz mindenféle barakokon meg útfelbontásokon keresztül lehet eljutni. Azt meg igazán csak nem értettem, hogy az egyetlen, kicsi városi park közepén a szökőkút vagy tavacska helyén miért egy rácsokkal védett sáros pocsolya van. Szerintem sokkal többet ki lehetne hozni a városból, hogy az idelátogatóknak ne az legyen az érzése, hogy "Na, ezt is láttam akkor", hanem az, hogy ide vissza kell jönni, annyira jó volt. De ehhez jövőkép, tervezés és megvalósítás kell. Kb. az, ami Szingapúrban megvan.
3 megjegyzés:
Én úgy tudom, hogy Indonéziában legalább két külön nyelv létezik attól függően, mely társadalmi csoport használja azt. Ebből a köznyelv a maláj közeli rokona - megértik egymást -, de nem azonos azzal. Tévedek?
U.i. Egyébként csak azért írtam, hogy meglegyen a kellő számú bejegyzésem a képeslaplistára való felkerüléshez. :)
Na, ezt nem tudom, de majd utananezek.
Azt tudom, hogy az indonez es a malaj nyelv kb. annyira hasonlo, mint a szlovak es a cseh. Vagyis politikailag lett kulonbozo.
Sziasztok!
Érdeklődéssel olvasgatom én is az élményeiteket,és nézegetem a képeket!
Sőt, akár egy képeslapot is szívesen nézegetek,amit nekünk küldtök!:)))
Megjegyzés küldése