Vietnamban tanultuk ezt a jó kis mondást, ott mondják bármikor, bármire, hogy „Ugyanaz, de mégis más”. És milyen igazuk van, mert ez nagyon igaz Kuala Lumpur-ra és Szingapúrra.
Nagyon hasonlóak, mert mindkettőben laknak kínaiak, malájok, indiaiak, európaiak (mondjuk nem ugyanabban az arányban), mindkettőn látszik mekkora fejlődés volt az elmúlt években, mindkettőben van központi gazdasági negyed csilivili felhőkarcolókkal, bevásárló utca hatalmas plázákkal, parkok, lakónegyedek 30-40 emelet magas panelházakkal, magasvasút, miegymás. Mindkettőben az angol az általánosan használt nyelv, rossz oldalon vezetnek, 150 éve még csak egy falu volt, stb.
Mégis más a két város, mert Szingapúr jobban rendezettnek tűnik, míg Kuala Lumpur-ban több a spontán megoldás. Itt például a hatalmas felhőkarcolóktól kb. 100 méterre, elhagyatott utcákban romos házakat, meg üres telkeket találni. A közlekedés is egy kicsit kaotikusabb, mondjuk olyan szinten, mint Budapesten; míg Szingapúrban minden kereszteződésben érzékelők vannak az aszfaltban, és folyamatosan optimalizálják a lámpákat, hogy minél kevesebb legyen a fennakadás. Szóval KL (mindenki így hívja, a Kuala Lumpur túl hosszú) egy kicsit ázsiaibb, mint Szingapúr. Vicces, hogy erre rájátszanak, és a maláj turizmus kampány jelszava az, hogy Malaysia, truly Asia!, azaz Malajzia, igazán Ázsia.
KL még abban is hasonlít különben Szingapúrra, hogy nem egy kifejezett turista-célpont. Egyik sem bővelkedik látványosságokban, mondjuk úgy ahogy Párizs vagy London, vagy akár Budapest meg igen. Csak azért, hogy ezt megnézze az ember, nem érdemes eljönni a világ másik végére. Mi két és fél napot voltunk ott, és nem hiszem, hogy valami igazán fontosat nem láttunk volna.
KL, de egész Malajzia jelképe a Petronas ikertornyok, amik a világ legmagasabb épülete volt egy-két évvel ezelőttig. Mi ott laktunk mellette, olyan közel, hogy a hotel ablakából nem is lehetett a tetejét látni. A torony tényleg szép, leginkább este, amikor kivilágítják, és úgy néz ki, mint egy kristálycsillár.
Nagyon jó a tövében lévő park is. Szép, rendbentartott fű, fák-bokrok, tó, híd, szökőkút, ami kell, meg a közepén egy egészen meglepő dolog, egy óriási játszótér. Mászóvárból, amiből jobb játszótereken egy-kettő szokott lenni itt több tucatnyi volt, sok összekötve, úgyhogy órákat lehet játszani anélkül, hogy megunná a gyerek vagy a szülő. Emellett van egy hatalmas pancsoló, lényegében a tó elkerített része, ahol a gyerekek játszhatnak a vízben. Nagyon jó ötlet, és ilyet még nem láttam sehol máshol.
Voltunk egy kicsit a kínai negyedben, de az minden itteni városban van, ha az ember már látott egy-kettőt, olyan nagyon nem nyújt újat a sokadik. Mivel a gazdasági központ közepén laktunk, a felhőkarcolók és plázák között, ezekből is megnéztünk egy-kettőt, de itt is ugyanazok a boltok vannak, kb. ugyanabban az árban, mint Szingapúrban.
Igazából még két olyan dolog volt, ami nagyon tetszett, és kár lett volna kihagyni. Az egyik egy ónedény-üzem volt, illetve annak a látogató központja. Nagyon profik voltak, a hotelből ingyen busszal vittek ki, a bemutató is ingyen volt teljesen, abban bíznak, hogy az emberek úgyis vesznek valamit az általában méregdrága, és néha nagyon szép óntárgyaikból. Hát mi nem voltunk jó kuncsaftok, mert nem hagytunk ott sok-sok pénzt, de a hely tetszett.
A másik szép dolog az orchidea-kert volt. Azt hittem, valami kis felejthető dolog lesz, de talán még jobb is volt, mint a szingapúri. Kisebb volt, de nagyobb tömegben voltak az orchideák. És itt voltak olyan boltok, amiket Szingapúrban csak kerestünk, de nem találtunk, ahol csodaszép virágokat lehetett kapni néhány száz forintért. Sajnos venni nem nagyon tudtunk, mert onnan elég bonyolult lett volna hazahozni.
Haza különben busszal jöttünk. Méghozzá luxus-busszal, amin összesen 16 ülés van, széles nagy rendesen dönthető lábtartós bőrülések, saját tévével, amin csak angol nyelvű filmből vagy egy tucatnyit lehetett megnézni, meleg kajával, utaskísérővel. Olyan volt, mint egy nagyon kényelmes első osztály a repülőkön, és talán feleannyiba került, mint a legolcsóbb fapados repülő (kb. 5000 Ft-ba). Az 4-5 órás út se volt sokkal hosszabb, tekintve, hogy KL reptere vagy 80 km-re van a várostól, oda is vagy másfél órás buszúttal lehet kijutni.
Szóval jól éreztük magunkat Kuala Lumpur-ban, ha úgy adódik akár vissza is megyünk, de nem ez lesz a legfontosabb turista célpontunk a jövőben.
Mondanom se kell, képek a weben.
Nagyon hasonlóak, mert mindkettőben laknak kínaiak, malájok, indiaiak, európaiak (mondjuk nem ugyanabban az arányban), mindkettőn látszik mekkora fejlődés volt az elmúlt években, mindkettőben van központi gazdasági negyed csilivili felhőkarcolókkal, bevásárló utca hatalmas plázákkal, parkok, lakónegyedek 30-40 emelet magas panelházakkal, magasvasút, miegymás. Mindkettőben az angol az általánosan használt nyelv, rossz oldalon vezetnek, 150 éve még csak egy falu volt, stb.
Mégis más a két város, mert Szingapúr jobban rendezettnek tűnik, míg Kuala Lumpur-ban több a spontán megoldás. Itt például a hatalmas felhőkarcolóktól kb. 100 méterre, elhagyatott utcákban romos házakat, meg üres telkeket találni. A közlekedés is egy kicsit kaotikusabb, mondjuk olyan szinten, mint Budapesten; míg Szingapúrban minden kereszteződésben érzékelők vannak az aszfaltban, és folyamatosan optimalizálják a lámpákat, hogy minél kevesebb legyen a fennakadás. Szóval KL (mindenki így hívja, a Kuala Lumpur túl hosszú) egy kicsit ázsiaibb, mint Szingapúr. Vicces, hogy erre rájátszanak, és a maláj turizmus kampány jelszava az, hogy Malaysia, truly Asia!, azaz Malajzia, igazán Ázsia.
KL még abban is hasonlít különben Szingapúrra, hogy nem egy kifejezett turista-célpont. Egyik sem bővelkedik látványosságokban, mondjuk úgy ahogy Párizs vagy London, vagy akár Budapest meg igen. Csak azért, hogy ezt megnézze az ember, nem érdemes eljönni a világ másik végére. Mi két és fél napot voltunk ott, és nem hiszem, hogy valami igazán fontosat nem láttunk volna.
KL, de egész Malajzia jelképe a Petronas ikertornyok, amik a világ legmagasabb épülete volt egy-két évvel ezelőttig. Mi ott laktunk mellette, olyan közel, hogy a hotel ablakából nem is lehetett a tetejét látni. A torony tényleg szép, leginkább este, amikor kivilágítják, és úgy néz ki, mint egy kristálycsillár.
Nagyon jó a tövében lévő park is. Szép, rendbentartott fű, fák-bokrok, tó, híd, szökőkút, ami kell, meg a közepén egy egészen meglepő dolog, egy óriási játszótér. Mászóvárból, amiből jobb játszótereken egy-kettő szokott lenni itt több tucatnyi volt, sok összekötve, úgyhogy órákat lehet játszani anélkül, hogy megunná a gyerek vagy a szülő. Emellett van egy hatalmas pancsoló, lényegében a tó elkerített része, ahol a gyerekek játszhatnak a vízben. Nagyon jó ötlet, és ilyet még nem láttam sehol máshol.
Voltunk egy kicsit a kínai negyedben, de az minden itteni városban van, ha az ember már látott egy-kettőt, olyan nagyon nem nyújt újat a sokadik. Mivel a gazdasági központ közepén laktunk, a felhőkarcolók és plázák között, ezekből is megnéztünk egy-kettőt, de itt is ugyanazok a boltok vannak, kb. ugyanabban az árban, mint Szingapúrban.
Igazából még két olyan dolog volt, ami nagyon tetszett, és kár lett volna kihagyni. Az egyik egy ónedény-üzem volt, illetve annak a látogató központja. Nagyon profik voltak, a hotelből ingyen busszal vittek ki, a bemutató is ingyen volt teljesen, abban bíznak, hogy az emberek úgyis vesznek valamit az általában méregdrága, és néha nagyon szép óntárgyaikból. Hát mi nem voltunk jó kuncsaftok, mert nem hagytunk ott sok-sok pénzt, de a hely tetszett.
A másik szép dolog az orchidea-kert volt. Azt hittem, valami kis felejthető dolog lesz, de talán még jobb is volt, mint a szingapúri. Kisebb volt, de nagyobb tömegben voltak az orchideák. És itt voltak olyan boltok, amiket Szingapúrban csak kerestünk, de nem találtunk, ahol csodaszép virágokat lehetett kapni néhány száz forintért. Sajnos venni nem nagyon tudtunk, mert onnan elég bonyolult lett volna hazahozni.
Haza különben busszal jöttünk. Méghozzá luxus-busszal, amin összesen 16 ülés van, széles nagy rendesen dönthető lábtartós bőrülések, saját tévével, amin csak angol nyelvű filmből vagy egy tucatnyit lehetett megnézni, meleg kajával, utaskísérővel. Olyan volt, mint egy nagyon kényelmes első osztály a repülőkön, és talán feleannyiba került, mint a legolcsóbb fapados repülő (kb. 5000 Ft-ba). Az 4-5 órás út se volt sokkal hosszabb, tekintve, hogy KL reptere vagy 80 km-re van a várostól, oda is vagy másfél órás buszúttal lehet kijutni.
Szóval jól éreztük magunkat Kuala Lumpur-ban, ha úgy adódik akár vissza is megyünk, de nem ez lesz a legfontosabb turista célpontunk a jövőben.
Mondanom se kell, képek a weben.
1 megjegyzés:
Ez már a vietnami bermuda-proxy? Igazán szép...
Megjegyzés küldése