Most, hogy itt vagyunk Délkelet-Ázsiában, el akartam menni Borneóra és Celebeszre (mostani nevén Sulawesire) is, hogy idézhessem a mondást: „Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz!”. Úgy tűnik azonban, egyelőre ebből már csak Borneó lesz meg.
Borneónak is csak a csücskében voltunk, Kuching városában és környékén. Itt is volt elég látnivaló 4 napra. Először elmentünk megnézni az orángutánokat, és a Rafflesiát, a világ legnagyobb virágát. Orángutánt kettőt láttunk, az egyik távolabbi fa tetején tettek-vettek, Rafflesiából meg csak egy teljesen elhervadt példányt. Nem volt szerencsénk vele. Ellenben egy nagyon szép hegyi patakban fürödtünk, ami az izzasztó dzsungeltúra után kifejezetten jól esett.
Második nap a Bako nemzeti parkba mentünk, ami egy félszigeten van, és csak tengeri úton lehet megközelíteni. Így először csónakba szálltunk át, majd az elszáguldott a park központjába. Bako fő nevezetességei a nagyorrú majmok, amiből sikerült is jó sokat látni. De különbenis nagyon tetszett a hely, megvan benne minden természeti látványosság, ami egy messziről jött látogatónak a trópusi erdőben érdekes: változatos, furcsa növényvilág, állatok, dzsungel, parti mangrove, tengeri sziklák, erdei patakok.
A park központjából előbb a dzsungelen keresztül, többször gyökerekbe kapaszkodva átmásztunk egy kisebb partra. Útközben a vezetőnk néha kiszúrt egy-egy majmot a fák tetején, vagy ha az nem volt, elmondta, milyen érdekes növények és állatok vannak körülöttünk. A parton láttunk a szárazföldön ugráló halakat, amiket eddig csak természetfilmben. Visszafele más úton, a pusztuló mangroveerdőn keresztül mentünk, az kísérteties volt. Láttunk még sűrű sorokban vonuló termeszeket, meg mindenféle madarat is, de nagyorrú majmot nem találtunk többet az erdőben. Végül, amikor mentünk vissza a csónakhoz, ott voltak a mangrovéban, tőlünk néhány méterre egy egész csapat.
Aztán harmadnap Kuchingban kószáltunk. A legemlékezetesebb a piac volt, ahol jó nagy területen mindenféle ehető dolgot árultak a halaktól a dzsungelpáfrányig (megpárolva nagyon finom). Kuching különben egy szép, aranyos kisváros, kb. olyan mint Malaka, de ez jobban tetszett.
Végül az utolsó két éjszakára átmentünk a közeli tengerpartra, egy ottani üdülőbe. Szombaton még nagy nyüzsi volt, tele volt gyerekkel, de vasárnapra hazamentek a családok, meg az idő is elromlott, akkor elég kihalt lett. A rossz időben mi se fürödtünk, inkább elmentünk a közeli skanzenbe, ahol Borneó népeinek kultúráját mutatták be elég érdekesen. Este meg korán lefeküdtünk, mert másnap hajnali 6-kor indultunk a reptérre. Jó volt Borneón, oda is szívesen visszamennék, főleg a Bako nemzeti parkba, egy kis hosszabb dzsungeltúrára.
Kiválogattam a legjobb képeket, videókat is, a picasan megnézhetők.
Borneónak is csak a csücskében voltunk, Kuching városában és környékén. Itt is volt elég látnivaló 4 napra. Először elmentünk megnézni az orángutánokat, és a Rafflesiát, a világ legnagyobb virágát. Orángutánt kettőt láttunk, az egyik távolabbi fa tetején tettek-vettek, Rafflesiából meg csak egy teljesen elhervadt példányt. Nem volt szerencsénk vele. Ellenben egy nagyon szép hegyi patakban fürödtünk, ami az izzasztó dzsungeltúra után kifejezetten jól esett.
Második nap a Bako nemzeti parkba mentünk, ami egy félszigeten van, és csak tengeri úton lehet megközelíteni. Így először csónakba szálltunk át, majd az elszáguldott a park központjába. Bako fő nevezetességei a nagyorrú majmok, amiből sikerült is jó sokat látni. De különbenis nagyon tetszett a hely, megvan benne minden természeti látványosság, ami egy messziről jött látogatónak a trópusi erdőben érdekes: változatos, furcsa növényvilág, állatok, dzsungel, parti mangrove, tengeri sziklák, erdei patakok.
A park központjából előbb a dzsungelen keresztül, többször gyökerekbe kapaszkodva átmásztunk egy kisebb partra. Útközben a vezetőnk néha kiszúrt egy-egy majmot a fák tetején, vagy ha az nem volt, elmondta, milyen érdekes növények és állatok vannak körülöttünk. A parton láttunk a szárazföldön ugráló halakat, amiket eddig csak természetfilmben. Visszafele más úton, a pusztuló mangroveerdőn keresztül mentünk, az kísérteties volt. Láttunk még sűrű sorokban vonuló termeszeket, meg mindenféle madarat is, de nagyorrú majmot nem találtunk többet az erdőben. Végül, amikor mentünk vissza a csónakhoz, ott voltak a mangrovéban, tőlünk néhány méterre egy egész csapat.
Aztán harmadnap Kuchingban kószáltunk. A legemlékezetesebb a piac volt, ahol jó nagy területen mindenféle ehető dolgot árultak a halaktól a dzsungelpáfrányig (megpárolva nagyon finom). Kuching különben egy szép, aranyos kisváros, kb. olyan mint Malaka, de ez jobban tetszett.
Végül az utolsó két éjszakára átmentünk a közeli tengerpartra, egy ottani üdülőbe. Szombaton még nagy nyüzsi volt, tele volt gyerekkel, de vasárnapra hazamentek a családok, meg az idő is elromlott, akkor elég kihalt lett. A rossz időben mi se fürödtünk, inkább elmentünk a közeli skanzenbe, ahol Borneó népeinek kultúráját mutatták be elég érdekesen. Este meg korán lefeküdtünk, mert másnap hajnali 6-kor indultunk a reptérre. Jó volt Borneón, oda is szívesen visszamennék, főleg a Bako nemzeti parkba, egy kis hosszabb dzsungeltúrára.
Kiválogattam a legjobb képeket, videókat is, a picasan megnézhetők.
1 megjegyzés:
Balazs, visszaviszlek Borneora dzsungelturara. Csak az Eszternek el ne aruld. :))))
Aki meg a malariat is tulelte (kisebb segitseggel)
Megjegyzés küldése