Kimcsi és szodszu

Jelentkezzen, aki a koreai konyha ismerője, és nagy kedvelője! Ugye, nem sokan vannak ilyenek. Ezért is aktivizálta magát Dél-Korea, és nagy erőfeszítéssel próbálja elterjeszteni a koreai finomságokat a világon.

Ennek egyik eleme volt, hogy komolyan támogatták az Inseados koreai diákok nemzeti napját. Az Inseadon hagyomány, hogy évente több nemzeti napot vagy hetet tartanak, amikor valamelyik nemzet diák-képviselői mutatják be a kulturájukat a többieknek. Most éppen a koreai-japán hét van, amihez csapódott a csendes-oceáni szolidaritás kapcsán a pénteki ausztrál nap.

A koreaiak a gasztronómiára helyezték a hangsúlyt, helyesen gondolva, hogy a kultúrának ezt a szeletét lehet a legjobban bemutatni az adott körülmények között, és ennek van a legnagyobb sikere is (az ausztrálok természetesen bulizni fognak).

Ezért aztán ettünk koreai reggelit, koreai uzsonnát, koreai vacsorát, csináltunk koreai ételeket. Én is természetesen aktívan részt vettem a programokban, az egyik reggel még korán fel is keltem, hogy az Eszterrel együtt bemenjek fél 9-re koreai reggelizni. Mit meg nem tesz az ember a kultura kedvéért...

A koreai reggeli és uzsonna fő eleme a rizstészta volt (angolul ricecake, de a cake tortát jelent, ez meg inkább tésztajellegű massza). Ezt úgy csinálják, hogy a rizst addig püfölik, amíg pépes nem lesz. Mi is kipróbálhattuk a rizs brutalizálását, egy bazi nagy fapöröllyel kell ütni-verni, néha közben átgyúrni. Itt is egy kép, amint koreai kabátban szadizom a rizset. A rizstésztát aztán minden lehetséges módon izesítik, és azt eszik reggelire, meg amikor csak lehet.

A legtipikusabb koreai étel azonban nem a rizstészta, hanem a kimcsi. Ennek elkészítését élőben nézhettük végig. A fő alkotóelemei a fehér retek, mindenféle hagymák, fokhagyma is természetesen, rizskeményítő, valamilyen tengeri eredetű dolog (rák vagy halolaj) elengedhetetlen, és leginkább chili-ppaprika, amitől aztán jó csípős lesz. Ezeket mind összekeverik egy tálban, és akkor ilyen szép trutymót kapnak, mint itt alant látható.

A trutymót aztán alaposan rákenik az előre sós lében jól megáztatott kínai kel leveleire, majd a piros trutymós zöldséget szeletekre vágják. És ekkor azt hinné az ember, hogy már kész, de az a folyamat, ami a kimcsit kimcsivé teszi még csak most kezdődik. Ugyanis az egészet nagy korsókba teszik, és napokig érlelik (konkrétan rohasztják, de ez csúnyán hangzik). Amikor kész, hosszú ideig eltartható, állítólag csupa egészséges dolgot tartalmazó étel lesz belőle. Nem kell fintorogni, a savanyú káposzta tök ugyanez, és milyen finom.

A kimcsi azonban sokkal fontosabb a koreai konyhában, mint a magyarban a savanyú káposzta, állítólag nincs igazi koreai étkezés kimcsi nélkül. Mi is ettünk este a koreai vacsorán.

A fő étel azonban nem a kimcsi volt, hanem egy rizses vegyestál. Azt mondták a hozzáértők, hogy így esznek a koreaiak is: tégy egy nagyobb mélytányér aljára egy jó adag ragadós, ízesített rizset, erre aztan halmozz mindenféle előre párolt/érlelt/főtt/fűszerezett összevágott zöldséget, darált húst, tükörtojást, miegymást, öntsd le mindeféle szószokkal, majd keverd össze az egészet, és edd meg. Összekeverés előtt így nézett ki az enyém:

A koreai étkezés további fontos része az alkohol. A mi vacsoránkon volt sör, whiskey, szodzsu (hagyományos koreai alkohol, kb. 20 fokos vodka-szerű ital), önmagában és mindenféle párosításban. A végére elég jó hangulat lett.

A nap további fontos eseménye volt, hogy az Eszter harmadik helyezést ért el a főzőversenyen. Szusiszerű, de nem halas, hanem zöldséges rizses tekercset kellett csinálni, és értékelték a megvalósítást (ízt nem, mert a belevalók mindenkinek ugyanazok voltak, és csak össze kellett őket tekerni). Az Eszteré tetszett a zsűrinek. A díj egy repiajándák legyező, és egy elég jól kinéző evőpálcika készlet lett. Jobban járt, mint az első helyezett, aki egy életre való ginzeng ellátmányt nyert.

Jól sikerült a koreaiak bemutatkozása, beszéltük is az Eszterrel, hogy ha magyar hetet tartanánk, akkor bográcsgulyást csinálnánk, biztos nagy sikere lenne. De nem lesz magyar hét, mert az Eszter az egyetlen magyar itt a szingapúri Inseadon. Attól még lehet, hogy gulyást csinálunk egyszer.

Néhány további kép itt taláható.