Bevándorlás

Ma megkaptam a tartózkodási engedélyem. Hurrá, mostantól már nem túrista vagyok papíron sem. A kategóriát különben, amilyen címen megkaptam úgy hívják, hogy Long Term Social Visit, vagyis én mint házastárs kaptam meg az Eszter diákjogon járó engedélye mellé. Ha az Eszter valami rosszat csinál, és kiutasítják, azt hiszem nekem is mennem kell. Vigyáznom kell rá!

Nagy reményekkel mentem különben az illetékes hivatalba (úgy hívják, hogy Bevándorlási és Határellenőrzési Hivatal), mert legendákat hallottam arról, milyen hatékonyak, nem veszik el az emberek idejét, mert ha a hivatalban ülnek, nem dolgoznak, nem nő a GDP. Na, ehhez képest kedden visszafordultam, mert óriási volt a tömeg, reménytelen volt a dolog (volt egy ismerős, aki végigvárta, neki 4 órát tartott), szerdán meg két órát ültem ott, mire sorra kerültem. Igaz, mikor már be volt adva a kérelem, ment mint a karikacsapás, egy nap alatt kész volt az engedély, és ma kevesebb, mint tíz perc várakozás után megkaptam.

A hosszú várakozásnak szerintem több oka van: egyrészt kevesebb ügyintéző van, mint amennyi lehetne, az ablakok kevesebb mint fele van használva. Mésrészt a kérelem benyújtásához szükséges információkat sem adják meg rendesen. Ha már ott ülnek az emberek, és néznek ki a fejükből, mondjuk el lehetne nekik mondani, hogy készítsenek másolatot az útlevelükről az emeleten lévő fénymásolóban, mert kérni fogják. Meg hogy 60$-ba fog kerülni az engedély, úgyhogy amikor átveszik, annyi pénz legyen a bankkártyájukon, vagy az elektronikus bérletkártyájukon, mert csak azzal lehet fizetni. Lehet, hogy valahol megvolt ez az információ, de előlem eldugták.

A legviccesebb az volt, hogy ki volt írva mindhárom nap, hogy valami technikai problémájuk van a rendszerrel, ezért lassabb az ügyintézés, többet kell várni a szokásosonál. Ez arra emlékeztetett, amikor a csepeli SZTK-ban annak idején ki volt írva a röntgen ajtajára, hogy "Elnézést kérünk, a számítógépes nyilvántartásra való áttérés miatt a várakozási idő megnőtt". Éljen a haladás!