Mágiarakás

Ma megint égetnek a kínaiak. Ez volt két héttel ezelőtt is, akkor is úton-útfélen rozsdás olajoshordókban égett a papír.

Amikor először találkoztunk vele, csak a füstölgő maradványokat láttuk, a helyieket, akik szórják bele a papírt, nem. Azt hittük szelektív hulladékgyűjtést, a papírszemét eltávolításának módját látjuk (a melegítés ugye szóba se jon itt a trópuson). Csodálkoztunk is nagyon, hogy a kormány hogy engedi ezt. Nem illik bele a rendszerető szingapúri képbe, hiszen ez tűzveszélyes, szennyezi a levegőt, meg különben is, olyan ódivatú, semmiképpen sem egy modern városhoz illő.

Aztán kiokosodtunk, hogy ez a kínai kultúra része. Az őseik szellemeinek áldoznak ezzel, meg a hordók mellé tűzött füstölőkkel. A papírok, amiket beledobálnak, meg nem szemét, hanem különféle vagyontárgyakat jelképez: pénzt, ruhát, autót, stb. Azzal, hogy elégetik, a tárgyak eljutnak a szellemekhez, és azok hasznát vehetik.

Más magyarázat szerint ilyenkor szeptember elején a rossz szellemek jönnek elő, azoké az emebereké, akiket nem rendesen temettek el. Azaz nem égettek el megfelelő mennyiségű papírvagyont a temetésükön. Őket kell kiengesztelni a mostani égetéssel. Az egyik lakásügynök el is magyarázta, hogy ilyenkor, amikor a rossz szellemek kiszabadulnak, sok kínai nem is szeret költözködni, lakást adni-venni, vagy bármi komoly üzletet nyélbe ütni, mert annak nem lesz jó vége.

Ez a szokás annyira elterjedt (a lakosok több, mint kétharmada kínai itt), hogy a piacon, az utcán, a lakótelepeken, még a mi elegáns lakóparkunkban is felállítják a hordókat, és égetnek. A boltokban meg lehet venni a papírpénzt, autót, ruhát stb. jelképező papírt, amit aztán el lehet égetni. A garázsban multkor láttam a hordókat szépen elrakva további használatra. Szóval ennek itt rendje van.

Ez lehet az itteni Halottak Napja, csak kicsit máshogy.