Éjszakánk erdejében sárga láng

Vasárnap éjjel szafarin voltunk, és vadállatok között sétálgattunk. A szingapúri állatkert ugyanis nagyon okosan kitalálta, hogy sötétedés után is lehet látogatókat fogadni, csak akkor az éjszakai állatokat kell nekik mutogatni. Így aztán, amikor 7-kor bezár a hagyományos állatkert (beszámolót róla lásd itt), akkor kinyit az éjszakai szafari. Nagy sikere van az ötletnek, az emberek tódulnak tömegesen, ilyet nem nagyon lehet máshol látni. Mi is tódultunk, mert kíváncsiak voltunk.

Jó a hely, érdemes megnézni, de összességében a nappali állatkert jobban tetszett. Ott több dolgot lehet látni (nem túl meglepő módon), szabadon be lehet járni az egészet a saját tempó szerint. Kicsit olyan, mint egy szervezett csomagtúra és egy saját szervezésű nyaralás különbsége ugyanazon a helyen. Mindkettő lehet nagyon jó, de ha igazán jó, akkor a saját jobban tetszik, mert ott nagyobb a szabadságfok.

Na, a filozofálást abbahagyom, és belekezdek egy kis élménybeszámolóba. Képek nem nagyon lesznek, mert ugye sötét volt.

Rögtön az elején nagyon jól indult a dolog. Még kint, a bejáratnál megnéztünk egy kultúrprogramot, bennszülött törzsi táncosok bemutatatóját. Azt nem tudom mennyire volt autentikus, de mindegy mert izgalmas volt, gyors, dinamikus, szórakoztató. Tüzet fújtak, nyeltek, lóbáltak, fúvócsővel lövöldöztek, hülyéskedtek, jó hangulatot csináltak. Itt van egy kép, ami még valahogy sikerült:

Ezután bementünk, és körbejártunk néhány ösvényt. Ezeken a megfelelő helyeken kiírták, milyen állatot lehet ott látni, az állatokat meg gondolom odaszoktatták, hogy tényleg látni lehessen őket. Többségében tényleg ott is voltak, de volt egy-két olyan hely, ahol csak meresztettük a szemünket, nem láttunk semmit.

Aztán megnéztük a showt, ami jó volt, de leginkább a műsorvezető lányka szerepelt, nem az állatok. Vicces volt a csaj, meg valószínűleg kihozták a maximumot, de talán az éjszakai állatok nem annyira magamutogatók, mint pl. a fóka, amit a nappali részen láttunk.

Végül felültünk a kisvonatra, ami körbevitt az egész kerten. Volt élő kommentátor minden járműn, aki mondta, hogy balra nézve ez az állat látható, jobbra ha nagyon nézünk, kiszúrhatjuk azt az állatot, közben meg kitöltötte az időt általános információkkal a parkról meg a természetről. A legjobb az volt, amikor tényleg bement a vonat a kifutóba, és a szarvasok meg egyéb kérődzők karnyújtásnyira kérődztek. Ezt persze az oroszlánnal nem csinálták meg, azok árok mögött, jó messzire voltak, mint a nappali részen is.

A legérdekesebb az volt, amikor az út felénél leszálltunk és elmentünk egy ösvényre gyalog. Itt a fejünk fölött repkedtek a repülő mókusok, meg be lehetett menni a gyümölcsdenevérek röpdéjébe. Ezek azok a szimpatikus kinézetű, kisebb kutya méretű denevérek, amik higiéniai problémáiról már írtam az állatkertes résznél. Na, ez most is előjött, ugyanis sikerült lepisilniük az Esztert. Össze-vissza repkedtek, ha nem húzzuk le a fejünket, nekünk jöttek volna, egyik-másikból meg röptében csöpögött valami...

Jó volt elmenni, mert ilyet még nem láttunk, meg az Esztert se pisilte még le denevér.

Ui:
A bejegyzés címe az egyik kedvenc versszakomból van, ami így szól teljes egészében:

Tigris, tigris, éjszakánk
erdejében sárga láng.
Mely örök kéz szabta rád
rettentő szimmetriád?

Tigrist sajnos csak nagyon mérsékelten láttunk, ugyanis lustán elterültek a földön, és csak a fejük tetejét lehetett látni.