Múltkor anyáztam a thai-okat, hogy milyen macera a reptéren vízumot szerezni. Ma voltunk a magyar nagykövetségen, és mihozzánk képest a thai-ok a rugalmasság királyai. Ennyi macerát csak mi tudunk összehozni (ez azért túlzás, mert van még egy-két ország, amelyik képes rá, pl. Franciaország, ahol szintén eszméletlen a bürokrácia).
Előre bocsátanám, hogy a követségi emberek, a konzul meg a tanácsos, akikkel találkoztunk nagyon szimpatikusak, segítőkészek voltak. Nem rajtuk múlott a dolog, hanem a rendszer szar.
Azzal kezdődött, hogy nem tudtunk bejutni a konzulátusra. A nagykövetség egy toronyház 29. emeletén van, ha az ember kiszáll a liftből, rögtön ott van jobbra egy üvegajtón túl. Van bent két kissé giccses antik szék, magyar és EU zászló, és a falon poszternagyságban bekeretezve Sólyom László és Gyurcsány Ferenc képe. Beljebb nagy vitrinben herendi porcelán kiállítás. Ez a kis enteriőr milyen jól sugározza a dinamikus, modern ország képét, nemigaz? Volt időnk ilyen stíluskérdéseken filozofálni, ugyanis az ajtó zárva volt, és többszöri csengetésre sem jelent meg senki, hogy megkérdezze, mit nyomjuk a csengőt, mit akarunk.
Aztán kétségbeesésünkben felfedeztük, hogy ha nem jobbra, hanem balra fordulunk a liftből kiszállva, akkor a sarkon túl ott van a konzulátus. A nagykövetségnél ugyanis egy nyikk sincs arról, hogy ne ide gyere, ha hivatali ügyet akarsz intézni, hanem fordulj meg, és menj 20 métert. Mindegy, gondoltuk, mi vagyunk a hülyék, ez egy kis kirendeltség, biztos itt a konzulátuson van mindenki, azért nem hallották a csengőt. Ugyanis azt a telefonban mondták előre, hogy csak hétfőn és csütörtökön 10 és 2 között van félfogadás, na akkor biztos elég sűrű az élet, folyik a munka a konzulátuson.
A konzulátuson azonban egy másik üvegajtóval találtuk szembe magunkat, ami megint csak zárva volt. Azért volt ez kicsit furcsa, mert az ajtón túl ott volt a váró székekkel, nagy ajtóval elválasztva a konzulátus belsejétől. Miért tartják akkor zárva a váró ajtaját félfogadási időben???
Mindenesetre itt is csöngettünk, de itt se történt semmi. Erre az Eszter felhívta a nagykövetség számát, hogy itt állunk az ajtó előtt, be szeretnénk jönni. Azt mondták, éppen valami ügyféllel foglalkoznak, nem érnek rá, de várjunk türelemmel, majd beengednek. Itt kezdtük elveszíteni a türelmünket. Pláne, hogy semmi nem történt, még hosszú percekig.
Míg ott tébláboltunk, hol a nagykövetségen, hol a konzulátuson nyomtuk a csengőt, egyszer csak kijön valaki a nagykövetségről (szerintem a nagykövet, maga). Rögtön megkérdeztük, hogy lehet bejutni, ha a csengőre nem reagálnak. Hát, nem hallották a csengőt, azért nem reagáltak! Minek is olyan csengő, ami esetleg működik, még bejönnének az emberek. De azért a nagykövet szólt ott valakinek, hogy ugyan, menjen át a konzulátusra, és engedjen be.
Miután nagy nehezen bejutottunk, előadtuk, mi járatban vagyunk. A problémánk az, hogy az itteni országok lelkes útlevél-pecsételők és vízumragasztgatók (egy kiruccanás minimum másfél oldalt elhasznál az útlevélből), és hamarosan betelik az útlevelünk. Még egyszer-kétszer átmegyünk a határon és nem lesz több hely, ahová pecsételni lehet. Kéne nekünk új útlevél.
Na, ez nem ilyen egyszerű: új útlevelet lehet igényelni, de az minimum 4 hónap, valószínűleg fél év, mire készen lesz. Biztos hajóval küldik haza az igénylést, azért. Vagy talán összegyűjtik az igényléseket, és negyedévente intézik. Vagy nem tudom, miért, de ez van. Ja, és az ideiglenes útlevéllel együtt, ami kipótolja a betelt régi és a valamikor a ködös jövőben megjövő új közötti hiányt, az igénylés 120 euróba kerül. Addig viszont nem lehet ideiglenes útlevelet kapni, amíg be nem telt a régi majdnem teljesen, és akkor is csak az új igénylésével együtt. Ez annyira bonyolult, hogy egyelőre nem igénylünk, várunk. Még az is érdekes, hogy a 120 eurós díjat csak euróban és készpénzben lehet megfizetni, helyi valutában, átutalással nem. Hogy aztán mit csinálnak az euróval itt Szingapúrban, visszaváltják, vagy elküldik hajóval Magyarországra, azt nem tudom.
A váróban volt időnk körbenézni is. Voltak szép polcok, ahová gondolom a Magyarországról szóló turisztikai és befektetési prospektusokat szánták. Mondjuk azokat, amiket az Turizmus Rt. és az ITDH milliárdos költségvetéséből csinálnak, és a külképviseleteken terjesztik. Ehelyett voltak mindenféle random prospektusok az EU-ról (a nagyon izgalmas 7-es számú keretrendszer leírása volt a fő sláger), meg 3 (azaz, három) darab szedett-vedett prospektus a termálfürdőkről. Na meg egy tábla a következő felirattal: Hungary, a partner you can trust! Minden bizonnyal.
Ki volt rakva a vízumigényléshez szükséges dolgok listája is. Szingapúri állampolgároknak nem kell vízum Magyarországra, malájoknak sem, a többi helyi ország lakosainak igen. És nem ám csak úgy, megérkezéskor bemutatni egy kis pénzt, meg a visszaútra szóló jegyet, mint Bangkokban (már attól is kirázott a hideg), hanem ilyenek szükségesek (többek között) minden thai-nak, indiainak, vietnaminak, stb., aki Magyarországra akar jönni:
Előre bocsátanám, hogy a követségi emberek, a konzul meg a tanácsos, akikkel találkoztunk nagyon szimpatikusak, segítőkészek voltak. Nem rajtuk múlott a dolog, hanem a rendszer szar.
Azzal kezdődött, hogy nem tudtunk bejutni a konzulátusra. A nagykövetség egy toronyház 29. emeletén van, ha az ember kiszáll a liftből, rögtön ott van jobbra egy üvegajtón túl. Van bent két kissé giccses antik szék, magyar és EU zászló, és a falon poszternagyságban bekeretezve Sólyom László és Gyurcsány Ferenc képe. Beljebb nagy vitrinben herendi porcelán kiállítás. Ez a kis enteriőr milyen jól sugározza a dinamikus, modern ország képét, nemigaz? Volt időnk ilyen stíluskérdéseken filozofálni, ugyanis az ajtó zárva volt, és többszöri csengetésre sem jelent meg senki, hogy megkérdezze, mit nyomjuk a csengőt, mit akarunk.
Aztán kétségbeesésünkben felfedeztük, hogy ha nem jobbra, hanem balra fordulunk a liftből kiszállva, akkor a sarkon túl ott van a konzulátus. A nagykövetségnél ugyanis egy nyikk sincs arról, hogy ne ide gyere, ha hivatali ügyet akarsz intézni, hanem fordulj meg, és menj 20 métert. Mindegy, gondoltuk, mi vagyunk a hülyék, ez egy kis kirendeltség, biztos itt a konzulátuson van mindenki, azért nem hallották a csengőt. Ugyanis azt a telefonban mondták előre, hogy csak hétfőn és csütörtökön 10 és 2 között van félfogadás, na akkor biztos elég sűrű az élet, folyik a munka a konzulátuson.
A konzulátuson azonban egy másik üvegajtóval találtuk szembe magunkat, ami megint csak zárva volt. Azért volt ez kicsit furcsa, mert az ajtón túl ott volt a váró székekkel, nagy ajtóval elválasztva a konzulátus belsejétől. Miért tartják akkor zárva a váró ajtaját félfogadási időben???
Mindenesetre itt is csöngettünk, de itt se történt semmi. Erre az Eszter felhívta a nagykövetség számát, hogy itt állunk az ajtó előtt, be szeretnénk jönni. Azt mondták, éppen valami ügyféllel foglalkoznak, nem érnek rá, de várjunk türelemmel, majd beengednek. Itt kezdtük elveszíteni a türelmünket. Pláne, hogy semmi nem történt, még hosszú percekig.
Míg ott tébláboltunk, hol a nagykövetségen, hol a konzulátuson nyomtuk a csengőt, egyszer csak kijön valaki a nagykövetségről (szerintem a nagykövet, maga). Rögtön megkérdeztük, hogy lehet bejutni, ha a csengőre nem reagálnak. Hát, nem hallották a csengőt, azért nem reagáltak! Minek is olyan csengő, ami esetleg működik, még bejönnének az emberek. De azért a nagykövet szólt ott valakinek, hogy ugyan, menjen át a konzulátusra, és engedjen be.
Miután nagy nehezen bejutottunk, előadtuk, mi járatban vagyunk. A problémánk az, hogy az itteni országok lelkes útlevél-pecsételők és vízumragasztgatók (egy kiruccanás minimum másfél oldalt elhasznál az útlevélből), és hamarosan betelik az útlevelünk. Még egyszer-kétszer átmegyünk a határon és nem lesz több hely, ahová pecsételni lehet. Kéne nekünk új útlevél.
Na, ez nem ilyen egyszerű: új útlevelet lehet igényelni, de az minimum 4 hónap, valószínűleg fél év, mire készen lesz. Biztos hajóval küldik haza az igénylést, azért. Vagy talán összegyűjtik az igényléseket, és negyedévente intézik. Vagy nem tudom, miért, de ez van. Ja, és az ideiglenes útlevéllel együtt, ami kipótolja a betelt régi és a valamikor a ködös jövőben megjövő új közötti hiányt, az igénylés 120 euróba kerül. Addig viszont nem lehet ideiglenes útlevelet kapni, amíg be nem telt a régi majdnem teljesen, és akkor is csak az új igénylésével együtt. Ez annyira bonyolult, hogy egyelőre nem igénylünk, várunk. Még az is érdekes, hogy a 120 eurós díjat csak euróban és készpénzben lehet megfizetni, helyi valutában, átutalással nem. Hogy aztán mit csinálnak az euróval itt Szingapúrban, visszaváltják, vagy elküldik hajóval Magyarországra, azt nem tudom.
A váróban volt időnk körbenézni is. Voltak szép polcok, ahová gondolom a Magyarországról szóló turisztikai és befektetési prospektusokat szánták. Mondjuk azokat, amiket az Turizmus Rt. és az ITDH milliárdos költségvetéséből csinálnak, és a külképviseleteken terjesztik. Ehelyett voltak mindenféle random prospektusok az EU-ról (a nagyon izgalmas 7-es számú keretrendszer leírása volt a fő sláger), meg 3 (azaz, három) darab szedett-vedett prospektus a termálfürdőkről. Na meg egy tábla a következő felirattal: Hungary, a partner you can trust! Minden bizonnyal.
Ki volt rakva a vízumigényléshez szükséges dolgok listája is. Szingapúri állampolgároknak nem kell vízum Magyarországra, malájoknak sem, a többi helyi ország lakosainak igen. És nem ám csak úgy, megérkezéskor bemutatni egy kis pénzt, meg a visszaútra szóló jegyet, mint Bangkokban (már attól is kirázott a hideg), hanem ilyenek szükségesek (többek között) minden thai-nak, indiainak, vietnaminak, stb., aki Magyarországra akar jönni:
- levél a munkáltatótól, hogy miért akar a dolgozója Magyarországra menni, és mennyi időre (ugyan, mi köze ehhez a munkáltatónak???)
- hotel foglalás igazolása
- bankkártya másolat, és a legutóbbi bankszámla kivonat másolata
- utazási, baleseti biztosítás bemutatása
- a 30 napnál rövidebb időre szóló vízumért 30 euró díj, a hosszabbért 50
- nagy türelem és előrelátás, mert minimum 30 napig tart az elbírálás
Ezek után nem csodálkoznék, ha senki nem akarna hozzánk jönni turistaként. Még a termálfürdők kedvéért sem.
Az a baj, hogy ez nem egyedi eset. A londoni és a párizsi nagykövetség se volt jobb. A londoniban egy teljesen kontraszelektált fafej bürokrata volt a konzul, a párizsinak meg én árultam el, hogy a Honvédelmi Törvény szerint csak ők tudják igazolni a hadseregnek, hogy én Franciaországban tanulok (ez újdonság volt nekik, és nem hitték el, amíg el nem küldtem a törvény szövegét). Minden esetben, amikor valami hivatalos ügyet kellett intéznem, az rendkívül bonyolult volt, sok várakozással járt, és sok pénzbe is került. Biztos úgy gondolja az állam, hogy ha valakinek olyan jó, hogy külföldön van, az megteheti, hogy vagyonokat fizessen hivatalos ügyek elintézéséért, és legalább ebből egy kicsit tudják fedezni a követségek költségeit is. Az, hogy sokszor más lehetősége nincs az embernek, és lényegében a monopolhelyzetet kihasználva megvágják, nem érdekes, ebből nem lesz semmi botrány, hiszen olyan kevesen vannak az érintettek. Messze vagyunk még a szolgáltató államtól, ez még inkább erősen a bürokrata állam megnyilvánulása.
Az a baj, hogy ez nem egyedi eset. A londoni és a párizsi nagykövetség se volt jobb. A londoniban egy teljesen kontraszelektált fafej bürokrata volt a konzul, a párizsinak meg én árultam el, hogy a Honvédelmi Törvény szerint csak ők tudják igazolni a hadseregnek, hogy én Franciaországban tanulok (ez újdonság volt nekik, és nem hitték el, amíg el nem küldtem a törvény szövegét). Minden esetben, amikor valami hivatalos ügyet kellett intéznem, az rendkívül bonyolult volt, sok várakozással járt, és sok pénzbe is került. Biztos úgy gondolja az állam, hogy ha valakinek olyan jó, hogy külföldön van, az megteheti, hogy vagyonokat fizessen hivatalos ügyek elintézéséért, és legalább ebből egy kicsit tudják fedezni a követségek költségeit is. Az, hogy sokszor más lehetősége nincs az embernek, és lényegében a monopolhelyzetet kihasználva megvágják, nem érdekes, ebből nem lesz semmi botrány, hiszen olyan kevesen vannak az érintettek. Messze vagyunk még a szolgáltató államtól, ez még inkább erősen a bürokrata állam megnyilvánulása.
5 megjegyzés:
Es hat Sgp-ban ugye meg erosebb a kontraszt
7. Kutatás-fejlesztési Keretprogram. tényleg nagyon izgalmas:) de talán nem pont a szingapúri konzulátuson....
o
Ez már egy nagyon régi poszt, de jól felhúztam magam rajta. Én német is vagyok. A német kövin Szingában 3 hét alatt megkaptam az útlevelet, nem volt teljesen tele és fizethettem singadollárban is. Jó drága volt, 220 SGD, de 3 hét alatt meglett ez expressz ügyintézéses feláras volt.
Amit a magyar követségen művelnek teljesen egyedülálló és pofátlan dolog. A férjem svéd tehát van rálátásom, hogy megy más követségeken. Sehol nem megy igy. Mindenhol fizethetsz az országod pénznemében. Pont emiatt magyar útlevelet nem is hosszabbitottam, kizárólag a németet használom. Azt sem tudják kettős állampolgárságom van,mert Szingában nem is értik mi az, pedig itt is van vegyes házasság és onnan származó kölök.
Úgy tudom ezeket az útleveleket futár hozza Mo-ról. A futárok általában jó ex elvtársak, még az előző érából, akik sokszor már nyugdijasok és az a feladatuk,ha egyszer nekiindulnak,elmennek Indoba,Malájziába,Bruneibe és ott is kiosztják az útleveleket az ottani köviken.Ezért tart majdnem fél évig. Ezt onnan tudom,mert egy ismerősöm aki nyuggerként futár volt, előtte attasé majd konzul egy magyar követségen majd konzulátuson Európában, elmondta.
Ez Svédországban úgy megy, hogy kimegy a repülőgéphez a követségről egy ember,átadja a pilótának a boritékot akit a másik országban vár egy szintén követségi ember aki átveszi a pilótától. Ezt meg onnan tudom,mert a férjem pilóta és számtalanszor volt ilyen, hogy igy adtak kezébe egy csomag útlevelet, hogy majd a célállomáson várják. Ha rábizza az életét és felül a gépére miért nem bizhatnak rá pár útlevelet? Nem hadititkot visz hanem útlevelet és simán megoldhatnák ezek is igy de nem megy.Kell a nyugger exelvtárs futárnak napidijat fizetni,repjegyet venni, ellátást adni és igy nyaralgatnak kb. 2 hetet a térségben, a rezidencián laknak általában a nagykövetnél,legalább hotel dijat nem kell fizetni. Remélem most igy kb. 3 évvel később örülsz, hogy megfejettem a titkot. Ez van. Azért kell EUR-ban fizetni, mert hazaküldik és minden ország EUR-ban számol el (kivétel amelyik USD-ben) ezzel és igy nekik egyszerűbb a könyvelésen. A lényeg, nem az,hogy neked mint állampolgárnak egyszerűbb legyen, hanem a Külügyminisztériumban Mancinak a könyvelésen.
Ez már egy nagyon régi poszt, de jól felhúztam magam rajta. Én német is vagyok. A német kövin Szingában 3 hét alatt megkaptam az útlevelet, nem volt teljesen tele és fizethettem singadollárban is. Jó drága volt, 220 SGD, de 3 hét alatt meglett ez expressz ügyintézéses feláras volt.
Amit a magyar követségen művelnek teljesen egyedülálló és pofátlan dolog. A férjem svéd tehát van rálátásom, hogy megy más követségeken. Sehol nem megy igy. Mindenhol fizethetsz az országod pénznemében. Pont emiatt magyar útlevelet nem is hosszabbitottam, kizárólag a németet használom. Azt sem tudják kettős állampolgárságom van,mert Szingában nem is értik mi az, pedig itt is van vegyes házasság és onnan származó kölök.
Úgy tudom ezeket az útleveleket futár hozza Mo-ról. A futárok általában jó ex elvtársak, még az előző érából, akik sokszor már nyugdijasok és az a feladatuk,ha egyszer nekiindulnak,elmennek Indoba,Malájziába,Bruneibe és ott is kiosztják az útleveleket az ottani köviken.Ezért tart majdnem fél évig. Ezt onnan tudom,mert egy ismerősöm aki nyuggerként futár volt, előtte attasé majd konzul egy magyar követségen majd konzulátuson Európában, elmondta.
Ez Svédországban úgy megy, hogy kimegy a repülőgéphez a követségről egy ember,átadja a pilótának a boritékot akit a másik országban vár egy szintén követségi ember aki átveszi a pilótától. Ezt meg onnan tudom,mert a férjem pilóta és számtalanszor volt ilyen, hogy igy adtak kezébe egy csomag útlevelet, hogy majd a célállomáson várják. Ha rábizza az életét és felül a gépére miért nem bizhatnak rá pár útlevelet? Nem hadititkot visz hanem útlevelet és simán megoldhatnák ezek is igy de nem megy.Kell a nyugger exelvtárs futárnak napidijat fizetni,repjegyet venni, ellátást adni és igy nyaralgatnak kb. 2 hetet a térségben, a rezidencián laknak általában a nagykövetnél,legalább hotel dijat nem kell fizetni. Remélem most igy kb. 3 évvel később örülsz, hogy megfejettem a titkot. Ez van. Azért kell EUR-ban fizetni, mert hazaküldik és minden ország EUR-ban számol el (kivétel amelyik USD-ben) ezzel és igy nekik egyszerűbb a könyvelésen. A lényeg, nem az,hogy neked mint állampolgárnak egyszerűbb legyen, hanem a Külügyminisztériumban Mancinak a könyvelésen.
Ez már egy nagyon régi poszt, de jól felhúztam magam rajta. Én német is vagyok. A német kövin Szingában 3 hét alatt megkaptam az útlevelet, nem volt teljesen tele és fizethettem singadollárban is. Jó drága volt, 220 SGD, de 3 hét alatt meglett ez expressz ügyintézéses feláras volt.
Amit a magyar követségen művelnek teljesen egyedülálló és pofátlan dolog. A férjem svéd tehát van rálátásom, hogy megy más követségeken. Sehol nem megy igy. Mindenhol fizethetsz az országod pénznemében. Pont emiatt magyar útlevelet nem is hosszabbitottam, kizárólag a németet használom. Azt sem tudják kettős állampolgárságom van,mert Szingában nem is értik mi az, pedig itt is van vegyes házasság és onnan származó kölök.
Úgy tudom ezeket az útleveleket futár hozza Mo-ról. A futárok általában jó ex elvtársak, még az előző érából, akik sokszor már nyugdijasok és az a feladatuk,ha egyszer nekiindulnak,elmennek Indoba,Malájziába,Bruneibe és ott is kiosztják az útleveleket az ottani köviken.Ezért tart majdnem fél évig. Ezt onnan tudom,mert egy ismerősöm aki nyuggerként futár volt, előtte attasé majd konzul egy magyar követségen majd konzulátuson Európában, elmondta.
Ez Svédországban úgy megy, hogy kimegy a repülőgéphez a követségről egy ember,átadja a pilótának a boritékot akit a másik országban vár egy szintén követségi ember aki átveszi a pilótától. Ezt meg onnan tudom,mert a férjem pilóta és számtalanszor volt ilyen, hogy igy adtak kezébe egy csomag útlevelet, hogy majd a célállomáson várják. Ha rábizza az életét és felül a gépére miért nem bizhatnak rá pár útlevelet? Nem hadititkot visz hanem útlevelet és simán megoldhatnák ezek is igy de nem megy.Kell a nyugger exelvtárs futárnak napidijat fizetni,repjegyet venni, ellátást adni és igy nyaralgatnak kb. 2 hetet a térségben, a rezidencián laknak általában a nagykövetnél,legalább hotel dijat nem kell fizetni. Remélem most igy kb. 3 évvel később örülsz, hogy megfejettem a titkot. Ez van. Azért kell EUR-ban fizetni, mert hazaküldik és minden ország EUR-ban számol el (kivétel amelyik USD-ben) ezzel és igy nekik egyszerűbb a könyvelésen. A lényeg, nem az,hogy neked mint állampolgárnak egyszerűbb legyen, hanem a Külügyminisztériumban Mancinak a könyvelésen.
Megjegyzés küldése