Közkívánatra!
Sokan kérdeztétek, mit is csinálok én itt Szingapúrban, mivel töltöm a napjaimat. Hát, kiderül sok minden a bejegyzésekből, de csak itt, csak most elmondom, mit csinálok igazából.
Röviden összefoglalva: lábamat lógatom, kis munkával megfűszerezve. Egy tipikus hétköznapom úgy telik, hogy felkelek olyan 9 óra felé, aztán ha jó idő van, lemegyek a medencéhez úszni, ha nem, akkor vagy elmegyek a fitness-terembe futni, vagy otthon olvasgatok, internetezem. Én vezetem a háztartást, így néha el kell mosogatni is, és a mosógépből át kell rakni a szárítóba a ruhát, onnan kiszedni, elrakni a szekrénybe, stb. Szóval van dolgom bőven :). Takarítani nem kell, mert jön a takarítónő hetente. Főzni sok értelme nincs, mert igazából olcsóbban és egyszerűbben meg lehet oldani a számtalan utcai étkezde egyikén, vagy bent az Inseadon, ahol szintén nagyon jó és olcsó menza van. Ezért aztán az Inseadra is rendszeresen bemegyek, főleg ebédidőben, vagy ha valami program van.
Van, amikor elmegyek, felderítem Szingapúrt. A környéket már elég jól ismerem, és sok más helyen is jártam. Egyedül ez azonban nem olyan szórakoztató.
Hetente egy-két nap nem így telik, olyankor dolgozom. Van egy munkám, ami kb. heti két nap elfoglaltságot jelent. Egy helyi vesebetegeket kezelő alapítványnak dolgozom, amelyik egy kft-t akart létrehozni, hogy ott munkát teremtsen a betegeinek. Erre létrehoztak egy projektet, amit lényegében koordinálok, és az üzleti szempontú elemzést is csinálom. Két hónapja megy a dolog, hetente minimum egyszer megyek hozzájuk, ott megbeszéljük a projekt-csapattal a fontos kérdéseket. Oda jutottunk két hónap alatt, hogy nem érdemes megcsinálniuk a kft-t, úgyhogy úgy tűnik, kivágtam magam alól a fát. Most kicsit zavaros a helyzet, mi lesz a további együttműködésünk alapja, ha lesz egyáltalán.
Ezen kívül sokáig úgy tűnt, hogy a Motorola helyi részlegénél is fogok részmunkaidőben dolgozni, de azt a projektet most halasztják, mert a stratégiai vezető (volt BCG-s) lett a nagyfőnök, és el van foglalva, hogy gatyába rázza a céget.
Amikor dolgozom, akkor általában be szoktam menni az Eszterrel az Inseadra, beülök a könyvtárba, és ott alkotok. Jobban megy, mint otthon. Szóval akkor nincs úszkálás, olvasgatás, mosogatás, munka van. Megfeszülni azért nem szoktam tőle.
Egyelőre jó ez így, a cél ezzel az egy évvel, hogy feltöltődjek, kipihenjem magam évekre előre is. De azért, ha nem lesz munkám jövőre, akkor elkezdek tanulni valami nyelvet. Még nem döntöttem el melyiket, de van választék. Még szeptemberben el is mentem egy japán órára, amit inseados diákoknak tartanak, de az őrültség volt, a szünetben eljöttem. Az volt a terv, hogy naponta lenne két óra, meg még minimum ennyi házi feladat. Ez még belefért volna, de már úgy indult a kezdő kurzus, hogy feltételezték, hogy az egyik ABC karaktereit tudjuk. Úgy éreztem, hogy fél óra alatt több heti lemaradást hoztam össze, úgyhogy feladtam. Nem mindegyik inseados nyelvóra ilyen őrült, úgyhogy lehet, hogy jövőre befizetek egyre.
Addig is (meg akkor is majd) azért a fő elfoglaltságom a láblógatás lesz.
Ja, és a blogírással is sok időt töltök.
Sokan kérdeztétek, mit is csinálok én itt Szingapúrban, mivel töltöm a napjaimat. Hát, kiderül sok minden a bejegyzésekből, de csak itt, csak most elmondom, mit csinálok igazából.
Röviden összefoglalva: lábamat lógatom, kis munkával megfűszerezve. Egy tipikus hétköznapom úgy telik, hogy felkelek olyan 9 óra felé, aztán ha jó idő van, lemegyek a medencéhez úszni, ha nem, akkor vagy elmegyek a fitness-terembe futni, vagy otthon olvasgatok, internetezem. Én vezetem a háztartást, így néha el kell mosogatni is, és a mosógépből át kell rakni a szárítóba a ruhát, onnan kiszedni, elrakni a szekrénybe, stb. Szóval van dolgom bőven :). Takarítani nem kell, mert jön a takarítónő hetente. Főzni sok értelme nincs, mert igazából olcsóbban és egyszerűbben meg lehet oldani a számtalan utcai étkezde egyikén, vagy bent az Inseadon, ahol szintén nagyon jó és olcsó menza van. Ezért aztán az Inseadra is rendszeresen bemegyek, főleg ebédidőben, vagy ha valami program van.
Van, amikor elmegyek, felderítem Szingapúrt. A környéket már elég jól ismerem, és sok más helyen is jártam. Egyedül ez azonban nem olyan szórakoztató.
Hetente egy-két nap nem így telik, olyankor dolgozom. Van egy munkám, ami kb. heti két nap elfoglaltságot jelent. Egy helyi vesebetegeket kezelő alapítványnak dolgozom, amelyik egy kft-t akart létrehozni, hogy ott munkát teremtsen a betegeinek. Erre létrehoztak egy projektet, amit lényegében koordinálok, és az üzleti szempontú elemzést is csinálom. Két hónapja megy a dolog, hetente minimum egyszer megyek hozzájuk, ott megbeszéljük a projekt-csapattal a fontos kérdéseket. Oda jutottunk két hónap alatt, hogy nem érdemes megcsinálniuk a kft-t, úgyhogy úgy tűnik, kivágtam magam alól a fát. Most kicsit zavaros a helyzet, mi lesz a további együttműködésünk alapja, ha lesz egyáltalán.
Ezen kívül sokáig úgy tűnt, hogy a Motorola helyi részlegénél is fogok részmunkaidőben dolgozni, de azt a projektet most halasztják, mert a stratégiai vezető (volt BCG-s) lett a nagyfőnök, és el van foglalva, hogy gatyába rázza a céget.
Amikor dolgozom, akkor általában be szoktam menni az Eszterrel az Inseadra, beülök a könyvtárba, és ott alkotok. Jobban megy, mint otthon. Szóval akkor nincs úszkálás, olvasgatás, mosogatás, munka van. Megfeszülni azért nem szoktam tőle.
Egyelőre jó ez így, a cél ezzel az egy évvel, hogy feltöltődjek, kipihenjem magam évekre előre is. De azért, ha nem lesz munkám jövőre, akkor elkezdek tanulni valami nyelvet. Még nem döntöttem el melyiket, de van választék. Még szeptemberben el is mentem egy japán órára, amit inseados diákoknak tartanak, de az őrültség volt, a szünetben eljöttem. Az volt a terv, hogy naponta lenne két óra, meg még minimum ennyi házi feladat. Ez még belefért volna, de már úgy indult a kezdő kurzus, hogy feltételezték, hogy az egyik ABC karaktereit tudjuk. Úgy éreztem, hogy fél óra alatt több heti lemaradást hoztam össze, úgyhogy feladtam. Nem mindegyik inseados nyelvóra ilyen őrült, úgyhogy lehet, hogy jövőre befizetek egyre.
Addig is (meg akkor is majd) azért a fő elfoglaltságom a láblógatás lesz.
Ja, és a blogírással is sok időt töltök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése