Azt gondoltam, hogy ha kimarad idén a tél, a hideg, nyúlós idő az életemből, akkor a menetrendszerűen vele járó megfázásokat is kihagyom. Hát, ehhez képest már kétszer voltam náthás a 3 hónap alatt, amióta itt vagyunk.
Hogy ez hogyan lehetséges egy olyan helyen, ahol a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet 19,4 fok volt? Hát úgy, hogy Szingapúrban kétféle klíma van: az egyik a trópusi éghajlat, az előbbi minimummal, 36 fokos maximális hőmérséklettel, és 84%-os átlagos relatív páratartalommal (az adatokat az itteni Környezetvédelmi Hivatal honlapjáról szedtem, ahol egyéb érdekes dolgokat is találtam, pl. időjárásjelentést az elkövetkező 3 órára, eső-jelentést, amit 15 percenként frissítenek, stb.). A másik uralkodó helyi éghajlaton max. 23 fok van, elhanyagolható páratartalom, és állandó légmozgás. Ezt minden zárt területen tapasztalni lehet, ahol légkondícionáló működik, azaz a nyilvános helyek kb. 100%-ban.
Szingapúrban ugyanis mindenhol van légkondi, a buszon, a metrón, a bevásárlóközpontokban, iskolákban, szerintem a templomokban is. Ha az ember sétál egy kicsit az utcán, vagy buszra vár a megállóban, és jól megizzad, már csak az kell, hogy a nyakába jöjjön a hideg levegő, és máris meg van ágyazva a náthának. És nekem pont a nyakamba jön a hideg levegő a metrón, mert valószínűleg úgy tervezték, hogy az itteni átlagmagasságú emberek fejére fújjon. Bár az se jobb. A hideg huzat mellett az is egy érdekes élmény, amikor gyakran a buszról leszállva párásodik be a szemüvegem, nem fordítva, mint télen otthon.
Itthon már szerencsére eléggé visszafogtuk a légkondit (kitartó panaszkodásomnak köszönhetően), és igazából már csak éjszakára használjuk a hálószobában, mert egyrészt így nem izzadunk meg teljesen reggelre, másrészt be lehet csukni az ablakot, és nem ébresztenek fel a nyervákoló macskák, vagy a kedves szomszédok.
Szóval két náthán már átestem. Ezek a szokásos módon zajlottak: torokfájás, aztán orrfolyás, tüsszögés, több tucatnyi zsebkendő elhasználása, majd lassú lecsengés kis köhécseléssel. Az egész nem tart tovább 5-10 napnál. A héten viszont olyan kórságom volt, amilyenhez még nemigen volt (bal)szerencsém eddig.
Úgy kezdődött kedden, mint egy nátha, torokfájással, bár az lehet, hogy nem is tartozott hozzá. Szerdán írtam, hogy mennyire elfáradtam a tai-chin, na az már nem volt normális. Csütörtökön ugyanis 10-re sikerült felébrednem, délre megfájdult a fejem, egyre az összes végtagom elnehezült, kettőkor 38 fokos lázam volt. Estére lement 37,5-re, másnap meg már nem is volt egyáltalán. Péntek délután még aludtam egyet, aztán este az inseados bulin már semmi bajom se volt, és azóta sem.
Azt nem hiszem, hogy a vitamin, aszpirin, ginzeng- és gyömbértea, meg valami helyi immunerősítő gyógynövény kombinációja hatott volna ennyire. Inkább valami itteni, számomra ismeretlen fertőzés lehetett, de hamar legyőztem. Remélem legalábbis.
Utóirat:
Most, hogy ne a levegőbe beszéljek, megnéztem, mi is ez a helyi immunerősítő gyógynövény, amit szedtem. Különben az Eszter szerezte be, egy gyógyszertárban ajánlották neki, mint a legjobb általános erősítő szert. Nem is volt olcsó. Úgy hívják, hogy Cordyceps.
A legjobb most jön: kiderült, hogy a cordyceps egy gombafajta, ami hernyókon (molylepkék lárváján), és egyéb ízeltlábúakon élősködik. A hernyó fák és bokrok gyökereit rágcsálja, és amikor megtámadja a gomba, akkor hamarosan megdöglik. Ekkora a gombafonalak már teljesen átjárták a hernyó testét, szóval az már inkább hernyó formájú gomba. Ki is nőnek szépen rajta a gomba termőtestjei. Hagyományosan ezt a hernyó-gomba hibridet gyűjtik be, ebből készül az orvosság. Most már persze laboratóriumban is tenyésztik. Az Eszter, ezt a felettébb érdekes de gusztusosnak kevésbé mondható hátteret megtudva, erősen elgondolkodott, hogy szedjen-e még belőle.
Utó-utóirat:
Ez a Cordyceps megragadta a fantáziám. Utána is néztem alaposabban. Aki beszél angolul (meg akinek a vizuális inger elég), annak ez a kis David Attenborough film részlet jó megalapozás a Cordyceps gombák megszeretéséhez. Ugyanis nemcsak egyfajta cordyceps van, hanem több ezer. Mindegyiknek megvan a maga ízeltlábúja, amelyiket megtámadja. Ha sikerült befészkelni magát, akkor előbb-utóbb eljut a rovar agyába, és átprogramozza, hogy az állat elmenjen valami olyan helyre, ahonnan majd a gomba jól el tud terjedni. Hangyák pl. felmásznak ágak tetejére, a mi kis hernyónk a járatának a bejáratához. Aztán ott megdöglik, és a gomba termőtestjei elkezdenek kinőni. Végül az egész úgy néz ki, mint egy gombatelep.
Hogy ez hogyan lehetséges egy olyan helyen, ahol a valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet 19,4 fok volt? Hát úgy, hogy Szingapúrban kétféle klíma van: az egyik a trópusi éghajlat, az előbbi minimummal, 36 fokos maximális hőmérséklettel, és 84%-os átlagos relatív páratartalommal (az adatokat az itteni Környezetvédelmi Hivatal honlapjáról szedtem, ahol egyéb érdekes dolgokat is találtam, pl. időjárásjelentést az elkövetkező 3 órára, eső-jelentést, amit 15 percenként frissítenek, stb.). A másik uralkodó helyi éghajlaton max. 23 fok van, elhanyagolható páratartalom, és állandó légmozgás. Ezt minden zárt területen tapasztalni lehet, ahol légkondícionáló működik, azaz a nyilvános helyek kb. 100%-ban.
Szingapúrban ugyanis mindenhol van légkondi, a buszon, a metrón, a bevásárlóközpontokban, iskolákban, szerintem a templomokban is. Ha az ember sétál egy kicsit az utcán, vagy buszra vár a megállóban, és jól megizzad, már csak az kell, hogy a nyakába jöjjön a hideg levegő, és máris meg van ágyazva a náthának. És nekem pont a nyakamba jön a hideg levegő a metrón, mert valószínűleg úgy tervezték, hogy az itteni átlagmagasságú emberek fejére fújjon. Bár az se jobb. A hideg huzat mellett az is egy érdekes élmény, amikor gyakran a buszról leszállva párásodik be a szemüvegem, nem fordítva, mint télen otthon.
Itthon már szerencsére eléggé visszafogtuk a légkondit (kitartó panaszkodásomnak köszönhetően), és igazából már csak éjszakára használjuk a hálószobában, mert egyrészt így nem izzadunk meg teljesen reggelre, másrészt be lehet csukni az ablakot, és nem ébresztenek fel a nyervákoló macskák, vagy a kedves szomszédok.
Szóval két náthán már átestem. Ezek a szokásos módon zajlottak: torokfájás, aztán orrfolyás, tüsszögés, több tucatnyi zsebkendő elhasználása, majd lassú lecsengés kis köhécseléssel. Az egész nem tart tovább 5-10 napnál. A héten viszont olyan kórságom volt, amilyenhez még nemigen volt (bal)szerencsém eddig.
Úgy kezdődött kedden, mint egy nátha, torokfájással, bár az lehet, hogy nem is tartozott hozzá. Szerdán írtam, hogy mennyire elfáradtam a tai-chin, na az már nem volt normális. Csütörtökön ugyanis 10-re sikerült felébrednem, délre megfájdult a fejem, egyre az összes végtagom elnehezült, kettőkor 38 fokos lázam volt. Estére lement 37,5-re, másnap meg már nem is volt egyáltalán. Péntek délután még aludtam egyet, aztán este az inseados bulin már semmi bajom se volt, és azóta sem.
Azt nem hiszem, hogy a vitamin, aszpirin, ginzeng- és gyömbértea, meg valami helyi immunerősítő gyógynövény kombinációja hatott volna ennyire. Inkább valami itteni, számomra ismeretlen fertőzés lehetett, de hamar legyőztem. Remélem legalábbis.
Utóirat:
Most, hogy ne a levegőbe beszéljek, megnéztem, mi is ez a helyi immunerősítő gyógynövény, amit szedtem. Különben az Eszter szerezte be, egy gyógyszertárban ajánlották neki, mint a legjobb általános erősítő szert. Nem is volt olcsó. Úgy hívják, hogy Cordyceps.
A legjobb most jön: kiderült, hogy a cordyceps egy gombafajta, ami hernyókon (molylepkék lárváján), és egyéb ízeltlábúakon élősködik. A hernyó fák és bokrok gyökereit rágcsálja, és amikor megtámadja a gomba, akkor hamarosan megdöglik. Ekkora a gombafonalak már teljesen átjárták a hernyó testét, szóval az már inkább hernyó formájú gomba. Ki is nőnek szépen rajta a gomba termőtestjei. Hagyományosan ezt a hernyó-gomba hibridet gyűjtik be, ebből készül az orvosság. Most már persze laboratóriumban is tenyésztik. Az Eszter, ezt a felettébb érdekes de gusztusosnak kevésbé mondható hátteret megtudva, erősen elgondolkodott, hogy szedjen-e még belőle.
Utó-utóirat:
Ez a Cordyceps megragadta a fantáziám. Utána is néztem alaposabban. Aki beszél angolul (meg akinek a vizuális inger elég), annak ez a kis David Attenborough film részlet jó megalapozás a Cordyceps gombák megszeretéséhez. Ugyanis nemcsak egyfajta cordyceps van, hanem több ezer. Mindegyiknek megvan a maga ízeltlábúja, amelyiket megtámadja. Ha sikerült befészkelni magát, akkor előbb-utóbb eljut a rovar agyába, és átprogramozza, hogy az állat elmenjen valami olyan helyre, ahonnan majd a gomba jól el tud terjedni. Hangyák pl. felmásznak ágak tetejére, a mi kis hernyónk a járatának a bejáratához. Aztán ott megdöglik, és a gomba termőtestjei elkezdenek kinőni. Végül az egész úgy néz ki, mint egy gombatelep.
Mondtam az Eszternek, hogy figyeljen, ha elkezdek felfelé menni a ház tetejére, állítson meg, mielőtt kinőnek rajtam a gombák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése