És most jöjjön valami egész más!

Újabb vendégszerző a blogon!

Többszöri győzködéssel, kérleléssel, érzelmi zsarolással sikerült elérni, hogy apám írjon egy élménybeszámolót az ittlétükről. És mennyire megérte, milyen jó lett! Én már úgyis untam kissé magamat, gondolom más meg méginkább, szóval itt egy kis üdítő változatosság, Szingapúr és Bali más szemmel.

-------------------

Előrebocsátom, nem szeretek írni, soha nem is szerettem, folyamatos szenvedés volt számomra, ha valamit le kellett írni. Ezen bevezetés után – ugye milyen ellentmondás – megkísérlek beszámolót készíteni kb. 3 hetes szingapurbeli és balibeli (ezt nem tudtam kihagyni) tartózkodásunkról, élményeinkről, benyomásainkról, csak úgy ahogy eszembe jut.

Hát először is nézzük az utazást. Az odafelé útra tartózkodással vegyített izgalommal és lelkesedéssel készültem, ilyen hosszú úton még életemben nem voltam, meg hát előttem volt az egész három hét, a maga ismeretlenségében egzotikusnak képzelt helyszín, a találkozás Balázzsal és Eszterrel, meg minden, ami ilyenkor eszébe jut az embernek. A repülőgép aztán alaposan lehűtötte lelkesedésemet, még fele utat sem tettük meg én már rettenetesen untam a repülést és alig vártam hogy leszálljunk, ugyanis kénytelen voltam azt tapasztalni, hogy a repülőgép utastere messzemenőkig nem azért van, hogy az utasok kényelmesen utazzanak a hosszú úton, hanem hogy minél több utas bezsúfolásával a repülőtársaság minél nagyobb hasznot vágjon zsebre. Mivel minden rossz előbb-utóbb jóra fordul, az utazás is véget ért, sikeresen földet értünk Szingapúrban, ahol a reptéren már várt minket a Balázs és a trópusi hőség. Olyan hőség, amit még az én pesti kánikulában edzett szervezetem is nehezen viselt, a 30°C feletti hőmérséklet 90 % feletti páratartalommal kicsit sok volt neki.

Szingapúrban

Szingapúri tartózkodásunk első része 2 napig tartott, ebből az első napot az időeltolódás miatti átállással töltöttük, ami részemről azt jelentette, hogy zavaros aggyal, félig kómás állapotban mentem a családdal mindenhová, ahová csak vittek magukkal, a látottakból és az élményekből csak foszlányok maradtak az agyamban. Pl. emlékszem a kókuszszürcsölésre a kínai negyedben, a fantasztikusan szép Buddha szentélyre, a vegetáriánus kajára az ingyenkonyhán, a hindu szentélyre ahová mezítláb lehetett csak belépni, a moszlim mecsetre ahová belépéskor köpenyt, (de lehet hogy „kaftánt”) kellett felvenni (nota bene: hőség + páratartalom az egeket ostromolta), a taoista templomra, a kikötőmúzeumra amely az egykori kikötő egykori hivatalos helyiségében, de lehet hogy tévedek és nem hivatalos helyiségében hanem templomában (bár valamennyire a templom is hivatalos helyiség) volt található mindenféle tengerpart nélkül, hiszen a tengerpart a feltöltések következményeként több száz méterre eltávolodott, helyét elfoglalta belváros, amelynek emlékszem égbenyúló felhőkarcolóira, a hivatali negyed eszméletlen nyüzsgésére és igazi kozmopolita hangulatára, a többi nem jut eszembe.

Második nap ébredés kiadós esővel, majd esőszűntével látogatás a Holland falúban, ami a Holland Village-t próbálja jelenteni, bár semmi falusit/falusiast (mármint magyarosan falusit) nem láttam, nem éreztem, nem tapasztaltam, hacsak a járdán dolgozó cipőjavító iparosember, és a néhány dobozból és szerszámból álló üzeme nem ad falusi rangot a negyednek, bár az általa nyújtott szolgáltatásért városi árat számított, pl. Erzsi szandáljába a talpbélés beragasztásért, ha jól emlékszem 8 dollárt kért. Ebéd a helyi food court-ban (nem tudom jól írtam-e). Menü: rizses csirke + csirkelé (részletesen leírva Balázs valamelyik blogjában), majd némi kis shoppingolás, hogy az se maradjon ki. Hogy mit, azt már nem tudom, de biztos valami rendkívüli fontosságú színes magokat vagy gyöngyöket vásároltunk. Délután csomagolás, készülődés a Bali utazásra. A reptéren meglepetés ért minket, mivel a repülőnk az általunk ismert menetrendhez képest vagy másfél órával később indult, de ez még mindig jobb, mintha fordítva történne és ugyanennyivel előbb indulna. A repülés zökkenőmentesen lezajlott, éjfél körül megérkeztünk Bali repülőtérre ahol várt minket a hotel által biztosított gépkocsi vezetővel együtt (akit úgy hívtak, hogy Orba, és mi egyből elneveztünk Orbánnak), és elszállított a jó sok kilométerre lévő hotelbe.

A Balin töltött kellemes napokról természetesen a továbbiakban be fogok számolni!