Az utóbbi hetekben semmi különösebb nem történt, nem voltunk semmi nagyon új helyen, leginkább az Eszternek a tanulás, nekem meg az ebbe besegítés töltötte ki az időnket. Kezdünk helyi lakosként és nem turistaként viselkedni. Mondjuk itt vagyunk már fél éve, ideje már. A fél év, ami eltelt, viszont kitűnő alkalmat ad, hogy egy-két összefoglaló bejegyzést engedjek meg magamnak.
A tengerpartok és látnivalók mellett a legemlékezetesebbek az érdekes emberek, akikkel utazásaink közben találkoztunk. Itt van egy csokornyi belőlük
1. A magyar néger.
Egyik nap üldögéltünk a buszmegállóban, beszélgettünk. Az a jó a magyar nyelvben, hogy többé-kevésbé gondtalanul lehet beszélgetni külföldön, megjegyzéseket tenni bármire, úgysem érti senki. Pláne itt Szingapúrban, ahol ha 100 magyar van, akkor már sokat mondtam. Most éppen nem kritizáltunk senkit, szerencsénkre, mert egyszer csak megszólalt a mellettünk ülő ember, hogy Jó napot kívánok! Odanézünk, hát egy középkorú néger fickó vigyorog ránk. Kiderült, hogy Magyarországon tanult egyetemen még a 70-es években, és a felesége magyar, azért tud még ilyen jól magyarul. Simán el lehetett vele beszélgetni. Szingapúrban nem nyüzsögnek a négerek, talán még kevesebbet látni, mint otthon, úgyhogy rá is kérdeztünk, ugyan mit csinál itt. A lánya itt dolgozik, és ugyanabban az utcában lakik, mint mi. Őt jött meglátogatni, és néhány hetet volt csak itt. Jókora véletlen, hogy épp összefutottunk.
2. A svéd őrült.
Phuketben egy hotelben laktunk egy svéd fickóval. Olyan 35 év körüli volt, és a hat hónapos kislányával volt. Az anyukát nem láttuk, kérdeztük, talán éppen pihen a hűvösben? Így is lehet mondani, ugyanis a mama otthon volt Svédországban. Fontos munkája van, ezért a papa vette ki a GYES-t. De hogy ne unatkozzon otthon egyedül a gyerekkel, inkább utaznak. Az ideológia az volt, hogy otthon úgyis sötét és hideg van,. mennyivel jobb a gyereknek a napfényben. Ide, Ázsiába néhány hétre jöttek, megállnak egy pár helyen, megnézik mi van ott érdekes. Korábban voltak az USA-ban valami két hónapot, keresztbe-kasul bejárták. A gyerek néhány hónapos volt, de bérelt autókban, repülőkön húzta keresztül egy egész kontinensen!!! Nem normális az ilyen.
3. A bölcsődés fényképész.
A BCG-s bintani hétvégén volt ott az egyik helyi ember kislánya is. Két és fél éves, aranyos kiskínai. Egyszer csak nézzük, hogy kezdi kiszedni az anyja digitális fényképezőjét a tokjából, bekapcsolja, célra tartja, fényképez. Mindezt a legnagyobb természetességgel. Még forgatta is a gépet, hogy hogy fér bele jobban a téma. Az anyja úgy szólt rá, hogy már hagyja abba, mert állítólag addig csinálja, amíg van hely a kártyán. Másnap még láttuk internetezni is a kiscsajt (legalábbis az egeret nagyon komolyan mozgatta és a képernyőre meredt, de néha ez az internetezés nálunk is)
4. A vietnami veterán.
Az észak-vietnami idegenvezetőnk apjának nem volt könnyű élete. Harcolt a háborúban 6 évet, aztán leszerelt, és ott állt minden nélkül. Aztán több évet Kínában volt, nem tudni miért, mindenesetre ott megtanulta a kínai jóslást, és most a falujában és azon túl is ismert és népszerű jós. Jönnek hozzá helyi parasztok és üzletemberek is, hogy tanácsát kérjék, mikor érdemes valamibe belevágni. Gondolom, nem ingyen csinálja, legalábbis a háza és a berendezése jobb minőségű volt az átlagnál. Minekünk ingyen jósolt, mert a fia barátai voltunk. Azaz csak a Nórának, mert őneki volt nagy kérdése, amire választ várt. Jó választ kapott. Mi megittunk egy csomó teát, sört, meghallgattuk az élettörténetét meg a jóslásokat, aztán eljöttünk. Érdekes volt.
A tengerpartok és látnivalók mellett a legemlékezetesebbek az érdekes emberek, akikkel utazásaink közben találkoztunk. Itt van egy csokornyi belőlük
1. A magyar néger.
Egyik nap üldögéltünk a buszmegállóban, beszélgettünk. Az a jó a magyar nyelvben, hogy többé-kevésbé gondtalanul lehet beszélgetni külföldön, megjegyzéseket tenni bármire, úgysem érti senki. Pláne itt Szingapúrban, ahol ha 100 magyar van, akkor már sokat mondtam. Most éppen nem kritizáltunk senkit, szerencsénkre, mert egyszer csak megszólalt a mellettünk ülő ember, hogy Jó napot kívánok! Odanézünk, hát egy középkorú néger fickó vigyorog ránk. Kiderült, hogy Magyarországon tanult egyetemen még a 70-es években, és a felesége magyar, azért tud még ilyen jól magyarul. Simán el lehetett vele beszélgetni. Szingapúrban nem nyüzsögnek a négerek, talán még kevesebbet látni, mint otthon, úgyhogy rá is kérdeztünk, ugyan mit csinál itt. A lánya itt dolgozik, és ugyanabban az utcában lakik, mint mi. Őt jött meglátogatni, és néhány hetet volt csak itt. Jókora véletlen, hogy épp összefutottunk.
2. A svéd őrült.
Phuketben egy hotelben laktunk egy svéd fickóval. Olyan 35 év körüli volt, és a hat hónapos kislányával volt. Az anyukát nem láttuk, kérdeztük, talán éppen pihen a hűvösben? Így is lehet mondani, ugyanis a mama otthon volt Svédországban. Fontos munkája van, ezért a papa vette ki a GYES-t. De hogy ne unatkozzon otthon egyedül a gyerekkel, inkább utaznak. Az ideológia az volt, hogy otthon úgyis sötét és hideg van,. mennyivel jobb a gyereknek a napfényben. Ide, Ázsiába néhány hétre jöttek, megállnak egy pár helyen, megnézik mi van ott érdekes. Korábban voltak az USA-ban valami két hónapot, keresztbe-kasul bejárták. A gyerek néhány hónapos volt, de bérelt autókban, repülőkön húzta keresztül egy egész kontinensen!!! Nem normális az ilyen.
3. A bölcsődés fényképész.
A BCG-s bintani hétvégén volt ott az egyik helyi ember kislánya is. Két és fél éves, aranyos kiskínai. Egyszer csak nézzük, hogy kezdi kiszedni az anyja digitális fényképezőjét a tokjából, bekapcsolja, célra tartja, fényképez. Mindezt a legnagyobb természetességgel. Még forgatta is a gépet, hogy hogy fér bele jobban a téma. Az anyja úgy szólt rá, hogy már hagyja abba, mert állítólag addig csinálja, amíg van hely a kártyán. Másnap még láttuk internetezni is a kiscsajt (legalábbis az egeret nagyon komolyan mozgatta és a képernyőre meredt, de néha ez az internetezés nálunk is)
4. A vietnami veterán.
Az észak-vietnami idegenvezetőnk apjának nem volt könnyű élete. Harcolt a háborúban 6 évet, aztán leszerelt, és ott állt minden nélkül. Aztán több évet Kínában volt, nem tudni miért, mindenesetre ott megtanulta a kínai jóslást, és most a falujában és azon túl is ismert és népszerű jós. Jönnek hozzá helyi parasztok és üzletemberek is, hogy tanácsát kérjék, mikor érdemes valamibe belevágni. Gondolom, nem ingyen csinálja, legalábbis a háza és a berendezése jobb minőségű volt az átlagnál. Minekünk ingyen jósolt, mert a fia barátai voltunk. Azaz csak a Nórának, mert őneki volt nagy kérdése, amire választ várt. Jó választ kapott. Mi megittunk egy csomó teát, sört, meghallgattuk az élettörténetét meg a jóslásokat, aztán eljöttünk. Érdekes volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése