Nagyon jó dolog a trópuson, hogy egyfolytában van friss gyümölcs, és még ráadásul többsége nagyon olcsó is. Mi is nagy fogyasztók vagyunk.
A kedvencünk a mangó, amiből a nagy sárga mézes (honey) mangó fajtát szeretjük a legjobban. Olyan íze van, mint a legfinomabb őszibaracknak, édes, de van egy kis fanyarság is benne. Először gondban voltunk a pucolással, mert jókora lapos mag van benne, nem egyértelmű kívülről nézve, hogyan kell nekiesni. De aztán kifigyeltem, a helyiek hogyan csinálják, és most már profik vagyunk. A legjobb, hogy aki pucolja, az jutalmat kap, mert a maghoz eléggé ragaszkodik a gyümölcs, levágni nem lehet, ellenben le lehet rágni-szopogatni. Az a legjobb része. Rendszeresen esszük, szinte minden másnap.
A másik gyakori lakója a hűtőnknek a dinnye. Egyfolytában lehet görögdinnyét venni, amit a zöldségesnél nagy cikkelyekben árulnak, egy darab elég egyszerre kettőnknek. Most szezonja lehet, mert még a szokásosnál is édesebb.
Van még persze a banán, ami itt kisebb méretű, mint az otthon megszokott, de ugyanolyan, vagy még édesebb, és piszok olcsó. Nagyon finom az ananász, amit 1 dollárért árul a zöldségesünk, és még meg is pucolja, hogy itthon már csak felvágni kelljen és enni. Én szeretem még a kókusz levét is, azt is minden sarkon lehet kapni. Behűtve az egyik legjobb szomjoltó.
Kóstolunk persze egzotikusabb gyümölcsöket is. A rambután pl. úgy néz ki, mint egy szőrgolyó, és belül édes húsa van nagy kemény mag körül. A lichi rokona, hasonlóan a longanhoz, ami ugyanez szőr nélkül. Még egzotikusabb a durián, amit itt isteni eledelnek tartanak, nekünk azonban inkább a penetráns szaga miatt emlékezetes. Megkostóltam, az íze nem kárpótol a szagért. A durián rokona a jackfruit (jakabgyümölcs?), ami óriásira nő meg, és a zöldségesnél darabokban árulják.
Aztán van a sárkánygyümölcs, aminek nagyon élénk lila színű húsa van, meg cafrangos külseje, de az íze nem olyan érdekes. Szerintem ezt a gyümölcsöt reklámcégek tervezték, figyelemfelhívó külszín, csalódást keltő belbecs. A papaja se olyan nagyon jó ízű, én legalábbis nem lelkesedem érte önmagában. Gyümölcsléként azonban, kis citromlével az egyik kedvencem.
Gyümölcslét is a zöldségesnél veszünk, van egy turmixa, meg egy gyümölcs-centrifugája, és bármilyen általa árult gyümölcsöt lehet kérni levesítve. Ad hozzá jeget, meg valami híg szirupot, összeturmixolja, és kész a finom itóka. Az Eszter kedvence a mangó, az enyém a papaja mellett a kiwi. Egy dollár 50 cent a kb. 4 deci lé.
Jöjjön néhány kép. Először a zöldséges kínálata.
A kedvencünk a mangó, amiből a nagy sárga mézes (honey) mangó fajtát szeretjük a legjobban. Olyan íze van, mint a legfinomabb őszibaracknak, édes, de van egy kis fanyarság is benne. Először gondban voltunk a pucolással, mert jókora lapos mag van benne, nem egyértelmű kívülről nézve, hogyan kell nekiesni. De aztán kifigyeltem, a helyiek hogyan csinálják, és most már profik vagyunk. A legjobb, hogy aki pucolja, az jutalmat kap, mert a maghoz eléggé ragaszkodik a gyümölcs, levágni nem lehet, ellenben le lehet rágni-szopogatni. Az a legjobb része. Rendszeresen esszük, szinte minden másnap.
A másik gyakori lakója a hűtőnknek a dinnye. Egyfolytában lehet görögdinnyét venni, amit a zöldségesnél nagy cikkelyekben árulnak, egy darab elég egyszerre kettőnknek. Most szezonja lehet, mert még a szokásosnál is édesebb.
Van még persze a banán, ami itt kisebb méretű, mint az otthon megszokott, de ugyanolyan, vagy még édesebb, és piszok olcsó. Nagyon finom az ananász, amit 1 dollárért árul a zöldségesünk, és még meg is pucolja, hogy itthon már csak felvágni kelljen és enni. Én szeretem még a kókusz levét is, azt is minden sarkon lehet kapni. Behűtve az egyik legjobb szomjoltó.
Kóstolunk persze egzotikusabb gyümölcsöket is. A rambután pl. úgy néz ki, mint egy szőrgolyó, és belül édes húsa van nagy kemény mag körül. A lichi rokona, hasonlóan a longanhoz, ami ugyanez szőr nélkül. Még egzotikusabb a durián, amit itt isteni eledelnek tartanak, nekünk azonban inkább a penetráns szaga miatt emlékezetes. Megkostóltam, az íze nem kárpótol a szagért. A durián rokona a jackfruit (jakabgyümölcs?), ami óriásira nő meg, és a zöldségesnél darabokban árulják.
Aztán van a sárkánygyümölcs, aminek nagyon élénk lila színű húsa van, meg cafrangos külseje, de az íze nem olyan érdekes. Szerintem ezt a gyümölcsöt reklámcégek tervezték, figyelemfelhívó külszín, csalódást keltő belbecs. A papaja se olyan nagyon jó ízű, én legalábbis nem lelkesedem érte önmagában. Gyümölcsléként azonban, kis citromlével az egyik kedvencem.
Gyümölcslét is a zöldségesnél veszünk, van egy turmixa, meg egy gyümölcs-centrifugája, és bármilyen általa árult gyümölcsöt lehet kérni levesítve. Ad hozzá jeget, meg valami híg szirupot, összeturmixolja, és kész a finom itóka. Az Eszter kedvence a mangó, az enyém a papaja mellett a kiwi. Egy dollár 50 cent a kb. 4 deci lé.
Jöjjön néhány kép. Először a zöldséges kínálata.
Aztán a rambután.
Így néz ki a jackfruit:
2 megjegyzés:
A gourmand-ok (szerintem magyarul nem jelent mást, mint a gourmet, hogy régi vitánkra utaljak)szerint a papaya gyümölcsként is citromlével az igazi. A pragmatikusok szerint egyszerűen elveszi a hányásízét... És akkor tényleg nem rossz.
na, akkor lehet, hogy kiprobalom, mert en gourmand (falank) es gourmet (inyenc) is vagyok egyszerre :)
Megjegyzés küldése