Van egy dolog a szingapúri időjárásban, ami kezd nagyon unalmassá válni. Ez az eső, a felhők, a nedvesség. Nekem speciel semmi bajom nincs a meleggel, meg a páratartalommal, de az, hogy kis megszakításokkal lényegében amióta itt vagyunk esős évszak van, az fárasztó.
Nem az a legrosszabb az esőben, amikor esik, mert az leginkább olyan, mint egy nyári zápor, sok-sok víz leesik rövid idő alatt. Inkább az, amivel jár. A mai nap kitűnő példája ennek. Délelőtt szépen sütött a nap, jó idő volt. Aztán úgy kettő felé beborult, és onnantól kezdve úgy is maradt estig. Esett is, hol jobban, hol kevésbé, hol elállt, de hát sok mindent a szabadban nem lehet ilyenkor csinálni. Abban reménykedhet az ember, hogyha éppen ki kell menni valamiért, akkor éppen nem fog esni. És ez így megy majd minden nap. Csak valamikor reggel esik, nem délután.
Kellemetlen következménye ennek az időnek még a penész. Most már másodjára lepett meg minket a lakásban a penészedés, pedig már semmit nem tartunk a szekrényekben, minden ruha a kisszobában lóg, hogy valamennyire szellőzzön. De így is volt, ami penészes lett. Az akasztón lógó Lafuma kabátjainkat már másodjára mostuk ki penészedés miatt, pedig olyan sokat nem használjuk őket. Egykét cipő is elkezdett penészfoltos lenni. Nincs más megoldás, most már egyfolytában jár a légkondi, mert az a levegőt is szárítja, amellett hogy hűti. Eddig azon csodálkoztam, hogy itt a lakóparkban elég kevés ablak van nyitva, míg nálunk mindig tárva-nyitva álltak, hogy hadd járjon a levegő. Most már értem miért. És ez nekem nem tetszik, én jobban szerettem a légkondi nélküli, nyitott ablakos megoldást.
Nem az a legrosszabb az esőben, amikor esik, mert az leginkább olyan, mint egy nyári zápor, sok-sok víz leesik rövid idő alatt. Inkább az, amivel jár. A mai nap kitűnő példája ennek. Délelőtt szépen sütött a nap, jó idő volt. Aztán úgy kettő felé beborult, és onnantól kezdve úgy is maradt estig. Esett is, hol jobban, hol kevésbé, hol elállt, de hát sok mindent a szabadban nem lehet ilyenkor csinálni. Abban reménykedhet az ember, hogyha éppen ki kell menni valamiért, akkor éppen nem fog esni. És ez így megy majd minden nap. Csak valamikor reggel esik, nem délután.
Kellemetlen következménye ennek az időnek még a penész. Most már másodjára lepett meg minket a lakásban a penészedés, pedig már semmit nem tartunk a szekrényekben, minden ruha a kisszobában lóg, hogy valamennyire szellőzzön. De így is volt, ami penészes lett. Az akasztón lógó Lafuma kabátjainkat már másodjára mostuk ki penészedés miatt, pedig olyan sokat nem használjuk őket. Egykét cipő is elkezdett penészfoltos lenni. Nincs más megoldás, most már egyfolytában jár a légkondi, mert az a levegőt is szárítja, amellett hogy hűti. Eddig azon csodálkoztam, hogy itt a lakóparkban elég kevés ablak van nyitva, míg nálunk mindig tárva-nyitva álltak, hogy hadd járjon a levegő. Most már értem miért. És ez nekem nem tetszik, én jobban szerettem a légkondi nélküli, nyitott ablakos megoldást.
1 megjegyzés:
Akkor inkább Asszuánba kellett volna menni MBA-re...
Megjegyzés küldése