Indokína

Tegnap visszajöttünk a két és fél hetes vietnami-kambodzsai utunkról. Utaztunk több ezer kilométert repülőn, minibuszban, hajón, csónakon, kajakban, aludtunk 8 helyen, nagyon sok mindent láttunk, csináltunk több mint 1800 fényképet, és kicsit elfáradtunk. Ez most csak egy rövid összefoglaló, részletes útleírást majd írok, amint időm engedi.

Szóval Vietnámban két hetet voltunk, ott töltöttük a karácsonyt és a szilvesztert is. Voltunk a négy legnagyobb városban, időrendben: Hanoiban a fővárosban; közép-Vietnam gazdasági központjában, Da Nang-ban (csak átutazóban); a legnépesebb Ho-Chi-Min-város-ban (egyszerűbb Saigonnak hívni, ahogy kb. 30 évvel ezelőttig hívták, és ahogy a helyiek most is teszik); és a Mekong-deltában lévő Can Tho-ban. Ezek mindegyikében több millió ember lakik, akik többsége a nap nagy részében az utcákon nyüzsög.

Láttunk egy csomó építészeti és természeti világörökséget, mint a Halong-öblöt, ahol többezernyi csipkés mészkőszikla-sziget között hajókáztunk; Hue, az egyik régi főváros királyi palotáját és sírjait; Hoi An-t, ami egy aranyos középkori kisváros rengeteg szabóval; vagy a Mekong-delta csatornáit és szigeteit. Találkoztunk a közelmúlt emlékeivel is, pl. a Ho Chi Min mauzóleumában, ami a moszkvai Vörös tér Hanoiban lévő másolatán áll, vagy a Vietkong alagutakban, ahol azt lehetet megtapasztalni, hogyan harcoltak a vietnámi gerillák a franciákkal, az amerikaiakkal és persze más vietnámiakkal éveken keresztül a föld alatt élve.

Ezzel szemben Kambodzsában csak egy helyen jártunk, Angkorban, ahol a híres templomromokból néztünk meg egy párat. Ott csak 2-3 napot voltunk az út végén, de méltó megkoronázása volt az egész két és fél hétnek. Míg Angkort nem szabad kihagyni, ha az ember ezen a környéken jár, addig Vietnám csak egy nagyon érdekes ország, mint Thaiföld, vagy Indonézia is.

Képekkel súlyosbított beszámolók jönnek még szépen sorban mindezen helyekről, de még meg se bírtuk nézni az összes képet, úgyhogy türelmet kérek mindenkitől.