Szeret: gyümölcsök

Nagyon jó dolog a trópuson, hogy egyfolytában van friss gyümölcs, és még ráadásul többsége nagyon olcsó is. Mi is nagy fogyasztók vagyunk.

A kedvencünk a mangó, amiből a nagy sárga mézes (honey) mangó fajtát szeretjük a legjobban. Olyan íze van, mint a legfinomabb őszibaracknak, édes, de van egy kis fanyarság is benne. Először gondban voltunk a pucolással, mert jókora lapos mag van benne, nem egyértelmű kívülről nézve, hogyan kell nekiesni. De aztán kifigyeltem, a helyiek hogyan csinálják, és most már profik vagyunk. A legjobb, hogy aki pucolja, az jutalmat kap, mert a maghoz eléggé ragaszkodik a gyümölcs, levágni nem lehet, ellenben le lehet rágni-szopogatni. Az a legjobb része. Rendszeresen esszük, szinte minden másnap.

A másik gyakori lakója a hűtőnknek a dinnye. Egyfolytában lehet görögdinnyét venni, amit a zöldségesnél nagy cikkelyekben árulnak, egy darab elég egyszerre kettőnknek. Most szezonja lehet, mert még a szokásosnál is édesebb.

Van még persze a banán, ami itt kisebb méretű, mint az otthon megszokott, de ugyanolyan, vagy még édesebb, és piszok olcsó. Nagyon finom az ananász, amit 1 dollárért árul a zöldségesünk, és még meg is pucolja, hogy itthon már csak felvágni kelljen és enni. Én szeretem még a kókusz levét is, azt is minden sarkon lehet kapni. Behűtve az egyik legjobb szomjoltó.

Kóstolunk persze egzotikusabb gyümölcsöket is. A rambután pl. úgy néz ki, mint egy szőrgolyó, és belül édes húsa van nagy kemény mag körül. A lichi rokona, hasonlóan a longanhoz, ami ugyanez szőr nélkül. Még egzotikusabb a durián, amit itt isteni eledelnek tartanak, nekünk azonban inkább a penetráns szaga miatt emlékezetes. Megkostóltam, az íze nem kárpótol a szagért. A durián rokona a jackfruit (jakabgyümölcs?), ami óriásira nő meg, és a zöldségesnél darabokban árulják.

Aztán van a sárkánygyümölcs, aminek nagyon élénk lila színű húsa van, meg cafrangos külseje, de az íze nem olyan érdekes. Szerintem ezt a gyümölcsöt reklámcégek tervezték, figyelemfelhívó külszín, csalódást keltő belbecs. A papaja se olyan nagyon jó ízű, én legalábbis nem lelkesedem érte önmagában. Gyümölcsléként azonban, kis citromlével az egyik kedvencem.

Gyümölcslét is a zöldségesnél veszünk, van egy turmixa, meg egy gyümölcs-centrifugája, és bármilyen általa árult gyümölcsöt lehet kérni levesítve. Ad hozzá jeget, meg valami híg szirupot, összeturmixolja, és kész a finom itóka. Az Eszter kedvence a mangó, az enyém a papaja mellett a kiwi. Egy dollár 50 cent a kb. 4 deci lé.

Jöjjön néhány kép. Először a zöldséges kínálata.

Aztán a rambután.


Így néz ki a jackfruit:

Nem szeret: légkondi

Erről már többször hosszasan értekeztem, úgyhogy most csak a biztonság kedvéért írom le: nem szeretem a légkondit. Útálom, amikor a hideg levegő jön rám a metrón vagy a buszon. Ki nem állhatom, hogy megizzadok az utcán, és aztán egy bevásárlóközpontban meg fázni kezdek a hidegben. Nem tartom jónak, ha nem lehet kinyitni az ablakot, és kiszellőztetni. Kényelmetlen, hogy ha moziba megyek, akkor hosszú nadrágot, zoknit és pulcsit kell magammal vinni. Pazarlásnak gondolom, hogy sok-sok áramot elhasználnak arra, hogy túlhűtsenek mindent. Nevetséges, hogy ha leszállok a túlhűtött buszról, bepárásodik a szemüvegem.

Ennek ellenére beláttam már, hogy sajnos elkerülhetetlen a légkondi, mert különben ezen a klímán előbb-utóbb minden megpenészedne. Különben is, már lassan kezdek hozzászokni.

Szeret: meleg

Én szeretem a trópusi meleget.

Most először volt, hogy a téli hónapokban egyszer sem kellett behúzott nyakkal járni, hogy ne fújjon be a hideg szél a gallérom alá. Nem kell kabátot, pulcsit, meg sálat-sapkát-kesztyűt hordani, le-fel venni, ha kimegyünk az utcára meg vissza. Nem párásodik be a szemüvegem ha bemegyek az utcáról valahová, hogy aztán percekig semmit se lássak rendesen. Lehet zokni nélkül szandálban járni, pocsolyákba belelépni gond nélkül. Nem kell több garnitúra ruhát tárolni, és évente többször átpakolni a szekrényt. Állandóan nyitva lehet hagyni az ablakot (kivéve, ha megy a légkondi).

Jónéhányszor konkrétan fizikailag és lelkileg esett jól a napsütés, meg a hőség, amikor kijöttem egy légkondícionált helyről. Egészen felvidultam tőle.

Az se utolsó, hogy itt az év 365 napján lehet úszni, futni, sportolni, napozni, piknikelni, csak úgy sétálgatni (már amikor nem esik az eső).

Az meg, hogy megizzad tőle az ember, kit zavar!?

Nem szeret: az eső

Van egy dolog a szingapúri időjárásban, ami kezd nagyon unalmassá válni. Ez az eső, a felhők, a nedvesség. Nekem speciel semmi bajom nincs a meleggel, meg a páratartalommal, de az, hogy kis megszakításokkal lényegében amióta itt vagyunk esős évszak van, az fárasztó.

Nem az a legrosszabb az esőben, amikor esik, mert az leginkább olyan, mint egy nyári zápor, sok-sok víz leesik rövid idő alatt. Inkább az, amivel jár. A mai nap kitűnő példája ennek. Délelőtt szépen sütött a nap, jó idő volt. Aztán úgy kettő felé beborult, és onnantól kezdve úgy is maradt estig. Esett is, hol jobban, hol kevésbé, hol elállt, de hát sok mindent a szabadban nem lehet ilyenkor csinálni. Abban reménykedhet az ember, hogyha éppen ki kell menni valamiért, akkor éppen nem fog esni. És ez így megy majd minden nap. Csak valamikor reggel esik, nem délután.

Kellemetlen következménye ennek az időnek még a penész. Most már másodjára lepett meg minket a lakásban a penészedés, pedig már semmit nem tartunk a szekrényekben, minden ruha a kisszobában lóg, hogy valamennyire szellőzzön. De így is volt, ami penészes lett. Az akasztón lógó Lafuma kabátjainkat már másodjára mostuk ki penészedés miatt, pedig olyan sokat nem használjuk őket. Egykét cipő is elkezdett penészfoltos lenni. Nincs más megoldás, most már egyfolytában jár a légkondi, mert az a levegőt is szárítja, amellett hogy hűti. Eddig azon csodálkoztam, hogy itt a lakóparkban elég kevés ablak van nyitva, míg nálunk mindig tárva-nyitva álltak, hogy hadd járjon a levegő. Most már értem miért. És ez nekem nem tetszik, én jobban szerettem a légkondi nélküli, nyitott ablakos megoldást.

Közvélemény-kutatás

Hamarosan megkezdjük nagy, átfogó sorozatunkat a "mit szeretünk Szingapúrban, és mit nem" témakörben.

Jó címet kéne találni neki, ami összefoghatja. Valahogy úgy, hogy olyan címeket lehessen adni a bejegyzéseknek, hogy

Amiket szeretünk: xxx
Amiket nem szeretünk: yyy,
ahol xxx és yyy mindig az aktuális téma lenne.

De ez így elég nyögvenyelős és unalmas. Valami frappáns, rövid felvezető kéne.

Angolul meg lehet oldani: Love it: xxx és Hate it: yyy tökéletes lenne. De jobban szeretnék valamit magyarul.

Eddig a következők jutottak eszünkbe:

• Szeretjük és Nem szeretjük (ez nem sokkal jobb, mint a fenti)


• Szeret és Utál (ez az angol fordítása, de magyarul elég hülyén lakik)


• Örömök és Bosszúságok (ez eredeti, de leginkább talán egy Jane Austen könyv címének lenne jó)


• Élvezet és Iszony (ez már majdnem Tolsztoj)


• Plusz és Minusz (nem túl matekos ez?)


• Király és Gáz (hú, de laza)

Ha valakinek van valami jó ötlete, vagy az itt felsoroltak közül valamelyik nagyon megtetszett neki, jelezze, sokat segít. Köszönjük!

Egyébként az első bejegyzés már fogalmazódik bennünk, a téma az eső lesz, és következményei. Lehet találgatni, hogy szeretjük-e vagy nem. :)

Hitchcocki jelenetek

Az Eszter úgy érezte magát néhányszor az elmúlt időben, mintha egy Hitchcock filmben lenne. Az állatvilág támadást indított elenne. Szerencsére azért ez leginkább az ijeszgetésben merült ki, semmi komolyra nem kell gondolni.

Először is itt vannak a gekkók. Aranyos kis gyíkok, de nagyon szeretik ijeszgetni az embert. Kimegyünk este a konyhába, kinyitjuk a szekrényajtót, és valami kiiszkol belőle, mi meg eldobjuk, ami a kezünkben van. Vagy bújkál a mosogatóban, és ha valamit megmozdítunk, akkor kezd nagy rohangálásba. Az egyik majdnem megjárta, amikor ijedtemben a fejére ejtettem a vágódeszkát. Azt hittem kinyírtam, de túlélte. Most meg van egy kölyökméretű gekkónk, amelyik vagy túl kiváncsi, vagy nem talált még magának rejtekhelyet, mert állandóan szem előtt van. A kis hülyét múltkor úgy kellett kikanalazni a mosogatóból, nem tudott kijönni.


Aztán a hangyák is nagyon szeretnek minket. Eleinte egy-kettő volt itt-ott, most már csapatostul járnak. Ha valami ételt előhagyunk, egy-két óra múlva legalább egy tucatnyi nyüzsög rajta. A rizst, a lisztet, a kenyeret, mindent a hűtőben tartunk, azt nem szeretik. A poharakat állandóan takarni kell, mert azt is nagyon szeretik felderíteni. Ezzel még nincs is baj, mindenhol ezt csinálják. Az Esztert akkor készítették ki, amikor a hajszárítójába költöztek be. És amikor elkezdett hajat szárítani, szépen, egyesével kimászkáltak belőle a kezére. Volt sikítás.

Csótányból eddig szerencsére csak egyet találtunk de az a legrosszabb időpontban jelent meg. Fáradtan hazaértünk Malajziából, az Eszter megy a mosdóba, és ott vigyorgott rá egy jókora darab. A vécében úszta a köröket. Hogy hogy került oda, nem tudom, de én értékeltem az előzékenységét: ennél jobb helyen nem lehetett volna, egy gombnyomás, és volt csótány, nincs csótány.

Kezdenek nálunk berendezkedni az állatok. Most már egyértelműen tudunk feleni a kérdésre: Nálatok laknak-e állatok? Igen, nálunk laknak.

Esik mocskosul az eső...

...mennyit esik, piszkosul esik,
rémesen esik, őrület ennyi eső.

Esik piszkosul az eső,
hú de esik, lököttül esik,
esik az eső, úgy éljek, nincs jó idő

Ugyanez ide klikkelve meghallgatható eredetiben. A teljes változatot el tudom küldeni az igazi rajongóknak.

Hetek óta szar idő van, borult az ég, a napot csak kivételes esetben látni. Ma háromszor eredt el az eső, mindannyiszor nagy zuhé volt. Kezd nagyon unalmas lenni.

Itt egy jellemző kép az ablakból fényképezve. Ekkor már csendesült az eső.