Van egy régi adósságom, már régesrég megígértem, hogy majd írok arról, mit is eszünk itt és hogyan jutunk hozzá. Kezdjük akkor most először ez utóbbival.
Otthon nem nagyon főzünk, mert sok értelme nincs. Talán ha ötször főztünk valamit összesen, amióta itt vagyunk (azt, hogy megfőzünk egy adag olasz tésztát, és megmelegítünk egy üveg boltban vett szószt, nem számolom ide). De ha összeadnám, amit az alapanyagokra költünk, szerintem nem nagyon lenne olcsóbb, mint a food court-ban (ez egy jellegzetes helyi intézmény, magyarul szó szerint ételudvart jelent, de angolul sokkal jobban hangzik nekem). És akkor még az időt, ami a főzéssel és utána a romok eltakarításával jár, még nem is számoltam.
Szóval food court-ban eszünk sokszor, mint a helyiek. Itt ugyanis ez a szokás. A helyi korunkbeliek se nagyon főzőcskéznek otthon. Majd, ha gyerekük lesz, azt mondták, akkor fognak otthoni ellátmányra berendezkedni, addig nekik is sokkal egyszerűbb a food court. De még gyerekes családokat is lehet látni esténként, vagy hétvégén amint körbeülnek egy nagy kerek asztalt, és családi vacsorát tartanak a food court-ban.
A food court-on kívül még sokszor eszünk az Insead menzáján, ahol jó minőségű kaját adnak elég jó árban. Az Eszter lényegében egész héten itt ebédel, és én is sokszor megyek be, akár csak a kaja miatt is.
Ha már az árnál tartunk, az Inseadon egy főétel olyan 600 forintba kerül, míg a food court-on ennél valamivel kevesebbe. Azért igazából olyan nagyon nem kevesebbe, mert az olyan kaja, amitől egy ember jóllakik, és nem lesz két óra múlva éhes, az itt is van annyi, mint az Inseadon. Ami olcsó, az csak az olyan madárétvágyúaknak elég, mint pl. az Eszter.
Ezenkívül szoktunk éttermekben enni, főleg az olcsóbb kifőzde jellegű helyeken. Néhány helyi származású inseados diák indított egy mozgalmat, hogy menjünk minden péntek este valahová együtt enni. Kinéznek valami nem túl drága helyet, aminek jó a híre, meghirdetik, most éppen hová megyünk, és olyan 30-40 ember minimum meg is szokott jelenni. Voltunk már így indiai, thai, kínai, meg mindenféle étteremben. Volt, amikor vagy 100 ember is megjelent, akkor egy külön termet is kaptunk.
Kisebb körben néha vasárnaponként szoktunk menni dim sum-ot enni. (Hogy mi a dim sum, azt már megírtam tavaly.) Ezt egy kínai diák szervezi, a Charles, aki a feleségével minden héten megy, és hol ezt, hol azt hívja még meg, hogy csatlakozzon.
Egyszóval sok fele eszünk, legkevésbé otthon. Legközelebb arról írok majd, hogy mit is eszünk ezeken a helyeken. Addig is itt van két kép. Az elsőn egy tipikus food court árus van mögöttem. Ilyenek vannak szorosan egymás mellett.
A másodikon meg a helyiek falatoznak a legközelebbi Jumbo nevű food court-on. Ide járunk mi is.
Otthon nem nagyon főzünk, mert sok értelme nincs. Talán ha ötször főztünk valamit összesen, amióta itt vagyunk (azt, hogy megfőzünk egy adag olasz tésztát, és megmelegítünk egy üveg boltban vett szószt, nem számolom ide). De ha összeadnám, amit az alapanyagokra költünk, szerintem nem nagyon lenne olcsóbb, mint a food court-ban (ez egy jellegzetes helyi intézmény, magyarul szó szerint ételudvart jelent, de angolul sokkal jobban hangzik nekem). És akkor még az időt, ami a főzéssel és utána a romok eltakarításával jár, még nem is számoltam.
Szóval food court-ban eszünk sokszor, mint a helyiek. Itt ugyanis ez a szokás. A helyi korunkbeliek se nagyon főzőcskéznek otthon. Majd, ha gyerekük lesz, azt mondták, akkor fognak otthoni ellátmányra berendezkedni, addig nekik is sokkal egyszerűbb a food court. De még gyerekes családokat is lehet látni esténként, vagy hétvégén amint körbeülnek egy nagy kerek asztalt, és családi vacsorát tartanak a food court-ban.
A food court-on kívül még sokszor eszünk az Insead menzáján, ahol jó minőségű kaját adnak elég jó árban. Az Eszter lényegében egész héten itt ebédel, és én is sokszor megyek be, akár csak a kaja miatt is.
Ha már az árnál tartunk, az Inseadon egy főétel olyan 600 forintba kerül, míg a food court-on ennél valamivel kevesebbe. Azért igazából olyan nagyon nem kevesebbe, mert az olyan kaja, amitől egy ember jóllakik, és nem lesz két óra múlva éhes, az itt is van annyi, mint az Inseadon. Ami olcsó, az csak az olyan madárétvágyúaknak elég, mint pl. az Eszter.
Ezenkívül szoktunk éttermekben enni, főleg az olcsóbb kifőzde jellegű helyeken. Néhány helyi származású inseados diák indított egy mozgalmat, hogy menjünk minden péntek este valahová együtt enni. Kinéznek valami nem túl drága helyet, aminek jó a híre, meghirdetik, most éppen hová megyünk, és olyan 30-40 ember minimum meg is szokott jelenni. Voltunk már így indiai, thai, kínai, meg mindenféle étteremben. Volt, amikor vagy 100 ember is megjelent, akkor egy külön termet is kaptunk.
Kisebb körben néha vasárnaponként szoktunk menni dim sum-ot enni. (Hogy mi a dim sum, azt már megírtam tavaly.) Ezt egy kínai diák szervezi, a Charles, aki a feleségével minden héten megy, és hol ezt, hol azt hívja még meg, hogy csatlakozzon.
Egyszóval sok fele eszünk, legkevésbé otthon. Legközelebb arról írok majd, hogy mit is eszünk ezeken a helyeken. Addig is itt van két kép. Az elsőn egy tipikus food court árus van mögöttem. Ilyenek vannak szorosan egymás mellett.
A másodikon meg a helyiek falatoznak a legközelebbi Jumbo nevű food court-on. Ide járunk mi is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése