Na, akkor ahogy ígértem, egy kis bevezetés az ázsiai konyhaművészetbe. Bár, inkább konyhaipart kéne írnom, mert a food court-on nem a művészet, hanem a gyors, olcsó ételek mennek. Egyébként Szingapúr nagyon jó hely az ázsiai konyha megismerésére, itt aztán mindent meg lehet kóstolni jó árban. Minden food court-on van kínai, maláj és indiai kaja is, lehet válogatni ízlés szerint.
Kínai
Ennek van a legnagyobb hatása errefelé, mivel ugye Szingapúr lakosságának túlnyomó többsége Kínából jött valamikor az elmúlt 170 év során. Lehet kapni a nálunk ismert kínai kaját is, de azt keresni kell. Édes-savanyú csirkét már ettem, de inkább mást szoktam választani. Amit legtöbbet eszek, az a hainani rizses csirke,
ami sok rizs, kevés főtt csirke kis darabokra vágva, ízlés szerint szójaszósz és/vagy chilliszósz, meg ha kér hozzá az ember, akkor adnak egy csészével a levesből is, amiben a csirke főtt. Akkor jó, ha a rizsnek jó íze van, a csirkecsíkok csak kiegészítők. Hosszú órákra jóllakni vele nem lehet, de biztos megoldás. Ha éppen nem tudom, mit egyek, ez mindig ott van mindenhol elég megbízható minőségben.
Szoktam még enni garnélarákos tésztát is, amit meglepő módon rákból és tésztából csinálnak. Ez se veszi el az éhségem egy egész délutánra, de jó íze van. Van még olyan kaja, ami minden food court-on kapható, de én még nem ettem. Valami kínai neve van, Yong Tau Foo, vagy ilyesmi, és úgy működik, hogy egy csomó zöldség meg tofu, meg ilyesmi van kirakva a pultra, a vevő választ belőle, aztán leöntik valami forró lével és rizzsel eszik. Annyira nem meggyőző. Én különben sem vagyok oda a kínai konyháért általában. Nem az én ízlésem.
Maláj
A maláj rizses konyhából a nasi lemak-ot szeretem valamennyire. Ez kókusztejben főtt rizs, amihez uborkát, meg valami csípős szószt, meg pirított földimogyorót, meg szárított rákot, meg még ilyesmiket adnak körítésnek. Ettem már egész finomat is. Van még a nasi goreng, ami csirkés rizst jelent, és majdnem olyan, mint a jól ismert rizseshús, amiért otthon se rajongok túlzottan.
A tészták közül a mee soto-t szeretem, ez valami sűrű tésztaleves, amiben újhagyma megy egyéb dolgok vannak. Lime-ot kell belecsavarni, akkor jó igazán. Szingapúri nemzeti eledel a laksa, ami szintén valami tészta, chilis lében, de az nekem már túl erős. Egyébként a maláj kaják túlnyomó többsége nagyon erős, úgyhogy ez a konyha se tartozik mindennapi eledelem körébe.
Indiai
Indiai konyhából nagyon sokféle van. A food court-on általában a dél-indiai kaják vagy a muzulmán indiai (bangladesi) ételek kaphatók, mert ilyen helyről jött az itteni indiaiak többsége is. Az alapeledel a roti,
egy vékonyra kinyújtott, hajtogatott és forró lapon kisütött lepény. Az alapverzióban méregerős szósszal adják, azt ki szoktuk hagyni. Sokkal jobban fekszik nekünk az édes változat, a banános roti. De a roti magában, vagy köretként is jó.
A másik alapétel a birjani rizs, ami mindenféle fűszerekkel (kardamom, tamaric, curry) megfőtt rizs, amihez zöldség-salátát, vagy valamilyen szószos húst esznek. Ha a szószos hús, hal vagy zöldség az alap, és a rizs csak köret, akkor az a curry.
Az Inseadon sokszor eszünk észak-indiai ételeket is, amiben a
naan-kenyér (kb. kemencében sült lángos) és a sűrű szószos húsok (masala, korma, stb.) a jellemzők. Ez az az ázsiai konyha, ami a legjobban ízlik nekem. Minden nap meg tudnám enni. Valószínűleg ez áll a legközelebb a magyar ízléshez, mert itt aztán jól összefőnek az ízek. Érdekes, hogy még főzelékhez hasonló étel is van ebben a konyhában. Viszonylag sűrű, fűszeres sárga-, meg csicseriborsó főzetet is szoktak adni a kenyér meg hús mellé, vagy éppen a hús helyett. Ez az indiai konyha hiányozni fog otthon.
Kínai
Ennek van a legnagyobb hatása errefelé, mivel ugye Szingapúr lakosságának túlnyomó többsége Kínából jött valamikor az elmúlt 170 év során. Lehet kapni a nálunk ismert kínai kaját is, de azt keresni kell. Édes-savanyú csirkét már ettem, de inkább mást szoktam választani. Amit legtöbbet eszek, az a hainani rizses csirke,
ami sok rizs, kevés főtt csirke kis darabokra vágva, ízlés szerint szójaszósz és/vagy chilliszósz, meg ha kér hozzá az ember, akkor adnak egy csészével a levesből is, amiben a csirke főtt. Akkor jó, ha a rizsnek jó íze van, a csirkecsíkok csak kiegészítők. Hosszú órákra jóllakni vele nem lehet, de biztos megoldás. Ha éppen nem tudom, mit egyek, ez mindig ott van mindenhol elég megbízható minőségben.
Szoktam még enni garnélarákos tésztát is, amit meglepő módon rákból és tésztából csinálnak. Ez se veszi el az éhségem egy egész délutánra, de jó íze van. Van még olyan kaja, ami minden food court-on kapható, de én még nem ettem. Valami kínai neve van, Yong Tau Foo, vagy ilyesmi, és úgy működik, hogy egy csomó zöldség meg tofu, meg ilyesmi van kirakva a pultra, a vevő választ belőle, aztán leöntik valami forró lével és rizzsel eszik. Annyira nem meggyőző. Én különben sem vagyok oda a kínai konyháért általában. Nem az én ízlésem.
Maláj
A maláj rizses konyhából a nasi lemak-ot szeretem valamennyire. Ez kókusztejben főtt rizs, amihez uborkát, meg valami csípős szószt, meg pirított földimogyorót, meg szárított rákot, meg még ilyesmiket adnak körítésnek. Ettem már egész finomat is. Van még a nasi goreng, ami csirkés rizst jelent, és majdnem olyan, mint a jól ismert rizseshús, amiért otthon se rajongok túlzottan.
A tészták közül a mee soto-t szeretem, ez valami sűrű tésztaleves, amiben újhagyma megy egyéb dolgok vannak. Lime-ot kell belecsavarni, akkor jó igazán. Szingapúri nemzeti eledel a laksa, ami szintén valami tészta, chilis lében, de az nekem már túl erős. Egyébként a maláj kaják túlnyomó többsége nagyon erős, úgyhogy ez a konyha se tartozik mindennapi eledelem körébe.Indiai
Indiai konyhából nagyon sokféle van. A food court-on általában a dél-indiai kaják vagy a muzulmán indiai (bangladesi) ételek kaphatók, mert ilyen helyről jött az itteni indiaiak többsége is. Az alapeledel a roti,
egy vékonyra kinyújtott, hajtogatott és forró lapon kisütött lepény. Az alapverzióban méregerős szósszal adják, azt ki szoktuk hagyni. Sokkal jobban fekszik nekünk az édes változat, a banános roti. De a roti magában, vagy köretként is jó.A másik alapétel a birjani rizs, ami mindenféle fűszerekkel (kardamom, tamaric, curry) megfőtt rizs, amihez zöldség-salátát, vagy valamilyen szószos húst esznek. Ha a szószos hús, hal vagy zöldség az alap, és a rizs csak köret, akkor az a curry.
Az Inseadon sokszor eszünk észak-indiai ételeket is, amiben a
naan-kenyér (kb. kemencében sült lángos) és a sűrű szószos húsok (masala, korma, stb.) a jellemzők. Ez az az ázsiai konyha, ami a legjobban ízlik nekem. Minden nap meg tudnám enni. Valószínűleg ez áll a legközelebb a magyar ízléshez, mert itt aztán jól összefőnek az ízek. Érdekes, hogy még főzelékhez hasonló étel is van ebben a konyhában. Viszonylag sűrű, fűszeres sárga-, meg csicseriborsó főzetet is szoktak adni a kenyér meg hús mellé, vagy éppen a hús helyett. Ez az indiai konyha hiányozni fog otthon. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése