Azaz, Boldog Új Holdévet!
A kínai újév most volt február 7-én, ezzel beköszöntött a patkány éve. A patkány jó jegy, a patkányok ügyesek, agilisek, életrevalóak. Volt is nagy öröm, ünneplés. A helyieknek igazából ez az, ami nekünk karácsony és újév együtt. Ilyenkor összejön a nagy család, ajándékokat osztogatnak, emelett nagy utcai tömegrendezvények vannak tűzijátékkal. És ilyenkor még Szingapúr is leáll, a boltok bezárnak, sokan szabadságra mennek.
Már jó ideje látszottak az előkészületek. A boltokban nagy akciók voltak, mindenhol újévi hagyományos ételeket árultak (valami abalone nevű kagylóféle; narancs, ami az arany színével a gazdagság jelképe; és műanyag dobozokban árult, szépen elrendezett aprósütemény). Az épületeket mindenhol vörös-arany színekkel díszítették, pl. a lakóparkban is a ház közös részein színes papír díszek lógnak. Az abc-ben most nem karácsonyi énekek, hanem viccesen hangzó kínai dalok szólnak.
Hagyomány még az is, hogy újévi ajándékként kis vörös borítékban némi aprópénzt (mondjuk két dollárt) adnak az emberek azoknak, akik egész évben segítik őket, pl. takarítóknak, portásoknak, konyhásoknak, stb.
Szóval csütörtökön kezdődött az új év, akkor szerda volt szilveszter. Este bementünk a városba, hogy ki ne maradjunk az ünneplésből. Először a kínai negyedbe mentünk. Ott óriási tömeg volt, de különösebben érdekes ünnepi programot nem találtunk. A fő attrakció az volt, hogy az út mentén végig bazár volt, ahol mindenféle árut adtak állítólag jó olcsón. Eleinte vicces volt, hogy milyen hangzavar volt, meg nyüzsi, de aztán olyan nagy lett a tömeg, hogy már menni nem lehetett, hanem a tömeg tolta az embert. Ekkor aztán nagy nehezen kiküzdöttük magunkat, és elmentünk a városközpontba.
Itt egy kép még akkorról, amikor kisebb volt a tömeg.
A kínai újév most volt február 7-én, ezzel beköszöntött a patkány éve. A patkány jó jegy, a patkányok ügyesek, agilisek, életrevalóak. Volt is nagy öröm, ünneplés. A helyieknek igazából ez az, ami nekünk karácsony és újév együtt. Ilyenkor összejön a nagy család, ajándékokat osztogatnak, emelett nagy utcai tömegrendezvények vannak tűzijátékkal. És ilyenkor még Szingapúr is leáll, a boltok bezárnak, sokan szabadságra mennek.
Már jó ideje látszottak az előkészületek. A boltokban nagy akciók voltak, mindenhol újévi hagyományos ételeket árultak (valami abalone nevű kagylóféle; narancs, ami az arany színével a gazdagság jelképe; és műanyag dobozokban árult, szépen elrendezett aprósütemény). Az épületeket mindenhol vörös-arany színekkel díszítették, pl. a lakóparkban is a ház közös részein színes papír díszek lógnak. Az abc-ben most nem karácsonyi énekek, hanem viccesen hangzó kínai dalok szólnak.
Hagyomány még az is, hogy újévi ajándékként kis vörös borítékban némi aprópénzt (mondjuk két dollárt) adnak az emberek azoknak, akik egész évben segítik őket, pl. takarítóknak, portásoknak, konyhásoknak, stb.
Szóval csütörtökön kezdődött az új év, akkor szerda volt szilveszter. Este bementünk a városba, hogy ki ne maradjunk az ünneplésből. Először a kínai negyedbe mentünk. Ott óriási tömeg volt, de különösebben érdekes ünnepi programot nem találtunk. A fő attrakció az volt, hogy az út mentén végig bazár volt, ahol mindenféle árut adtak állítólag jó olcsón. Eleinte vicces volt, hogy milyen hangzavar volt, meg nyüzsi, de aztán olyan nagy lett a tömeg, hogy már menni nem lehetett, hanem a tömeg tolta az embert. Ekkor aztán nagy nehezen kiküzdöttük magunkat, és elmentünk a városközpontba.
Itt egy kép még akkorról, amikor kisebb volt a tömeg.
Ott is volt kirakodó-vásár, meg kajáldák tömege, meg egy-két színpad, amin kínaiul énekeltek. Úgy tűnik a szingapúriaknak az ünneplés elmaradhatatlan része a vásárlás és a kajálás, a kultúrprogram csak kiegészítő. Mi körbejártuk a helyet, aztán megnéztük a kb. 10 perces tüzijátékot, és lassan hazamentünk. Mindenki hazament, nagy bulikat nem láttunk.
Pénteken aztán újra bementünk a központba, megnézni az egészet nappal is. Leginkább egy vurstlira hasonlított, volt célbadobás, körhinta, vattacukor, tömeg, zaj, por. Annyira nem tetszett. Ami jó volt, az megint egy hagyományos része az újévnek, az oroszlántánc. Én láttam egyet a lakóparkban is, ahol oroszlánnak öltözött fiatalok körbejárták az egészet, nagy hangzavart közepette, aztán a medence mellett csináltak egy kis műsort a gyerekek nagy örömére. Az igazi profi előadást azonban a központban láttuk, ott póznák tetején ugrálgattak, és a jelmezük is sokkal jobb volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése