Tegnap voltam kínai orvosnál. Megfájdult az egyik fülem, meg bedugult, alig hallottam vele. Volt már ilyen otthon is, akkor elmentem a fülészhez, az kimosta, adott rá fülcseppet, aztán jó volt. Most gondoltam, kipróbálom, mit tud a kínai orvoslás.
Szingapúrban a hagyományos kínai orvosok is szabályozva vannak. Vizsgát kell tenniük, meg mindenféle szabályokat kell betartani. Otthon, a kisszobában nem rendelhet senki. Úgyhogy a helyiek nyugodtan választhatnak, hogy hagyományos kínai orvoshoz mennek, vagy nyugati típusú rendelőbe. Mondjuk a kínai orvos, akinél voltam szintén egy rendelőben ül, ahol be kell iratkozni, megadni az alapadatokat, aztán kivárni a sort, a legvégén meg fizetni.
Az orvos viselkedése se volt olyan nagyon eltérő a megszokott otthonitól. Fehér köpenyben üldögél a rendelőben (mondjuk sztetoszkóp nem lóg a nyakában), ha jön a beteg, megkérdezi mi a baja, milyen orvosnál volt már vele előtte, azok mit csináltak, megnézi a pulzusát, kérdez még egy-két kérdést, hogy milyen az emésztése, szokott-e melege lenni, vagy fázni, aztán ír valami gyógyszert. Persze tudom, hogy a kínai orvoslásban a meleg-hideg egyenletes eloszlása a kulcs, nekem is azt magyarázta, hogy az a bajom, hogy felgyűlt a meleg a fülemnél, de majd a gyógyszer, amit ír, kihajtja onnan.
A gyógyszer nem tudom, hogy mit tartalmaz, mert kínaiul írta meg a receptet (mondjuk ez se sokban különbözik a magyar helyzettől, csak a nyelv más). Ott rögtön ki is lehetett váltani a rendelőben. Hat tasaknyi barna port kaptam, amit három napig napi kétszer kell bevenni evés után meleg vízben feloldva. Feloldva egészen iszapos víz színe van, az íze meg elég keserű. Biztos valami növényi kivonatok, hacsak nem megint valami gomba. Mindenesetre, a felét már beszedtem, és a dugulás eltűnt, a fájdalom is csökkent. Azt, hogy a lenyelt por hogyan tudja a fülemben csökkenteni a gyulladást, nem tudom, de hát ez a nyugati orvosságoknál is hasonlóképpen van. Azt se tudom, hogy van-e köze hozzá, hogy megint megfáztam (annyira jól kihajtotta belőlem a meleget), vagy ez megint csak a légkondinak köszönhető.
Szingapúrban a hagyományos kínai orvosok is szabályozva vannak. Vizsgát kell tenniük, meg mindenféle szabályokat kell betartani. Otthon, a kisszobában nem rendelhet senki. Úgyhogy a helyiek nyugodtan választhatnak, hogy hagyományos kínai orvoshoz mennek, vagy nyugati típusú rendelőbe. Mondjuk a kínai orvos, akinél voltam szintén egy rendelőben ül, ahol be kell iratkozni, megadni az alapadatokat, aztán kivárni a sort, a legvégén meg fizetni.
Az orvos viselkedése se volt olyan nagyon eltérő a megszokott otthonitól. Fehér köpenyben üldögél a rendelőben (mondjuk sztetoszkóp nem lóg a nyakában), ha jön a beteg, megkérdezi mi a baja, milyen orvosnál volt már vele előtte, azok mit csináltak, megnézi a pulzusát, kérdez még egy-két kérdést, hogy milyen az emésztése, szokott-e melege lenni, vagy fázni, aztán ír valami gyógyszert. Persze tudom, hogy a kínai orvoslásban a meleg-hideg egyenletes eloszlása a kulcs, nekem is azt magyarázta, hogy az a bajom, hogy felgyűlt a meleg a fülemnél, de majd a gyógyszer, amit ír, kihajtja onnan.
A gyógyszer nem tudom, hogy mit tartalmaz, mert kínaiul írta meg a receptet (mondjuk ez se sokban különbözik a magyar helyzettől, csak a nyelv más). Ott rögtön ki is lehetett váltani a rendelőben. Hat tasaknyi barna port kaptam, amit három napig napi kétszer kell bevenni evés után meleg vízben feloldva. Feloldva egészen iszapos víz színe van, az íze meg elég keserű. Biztos valami növényi kivonatok, hacsak nem megint valami gomba. Mindenesetre, a felét már beszedtem, és a dugulás eltűnt, a fájdalom is csökkent. Azt, hogy a lenyelt por hogyan tudja a fülemben csökkenteni a gyulladást, nem tudom, de hát ez a nyugati orvosságoknál is hasonlóképpen van. Azt se tudom, hogy van-e köze hozzá, hogy megint megfáztam (annyira jól kihajtotta belőlem a meleget), vagy ez megint csak a légkondinak köszönhető.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése