Eléggé le vagyok maradva, Ausztráliából már két hete eljöttünk, és másfél hete itthon is vagyunk. De van jó kifogásom, mert azóta, hogy hazaértünk el vagyunk vágva az internettől, és így nehéz blogozni. Szóval akkor először egy kicsit írok Ausztráliáról, majd lehet, hogy a hazatérésről, aztán lehúzzuk a rolót a blogban.
Ausztrália nagyon jó volt, négy hét alatt nem untuk meg. Igaz, van is mit nézni egy ekkora nagy országban. Sőt, még sok olyan dolog van, amit idő hiányában ki kellett hagynunk. Vissza kell majd menni valamikor. Részletes élménybeszámolót inkább élőben adunk elő, most itt csak a fő benyomásainkat írom le.
Perth-nek és Nyugat-Ausztráliának kicsit vadnyugati hangulata van. A világ végén van, messze mindentől, kemény vidéken. A városok és az emberek stílusa is egyenes, minden túlcicomázástól mentes, de nagyon szimpatikus. Perth különösebben nagy benyomást nem tett ránk (kicsit olyan mint egy észak-angliai iparváros), bár igazából nem a legjobb formájában láttuk. Nyáron van a csúcsponton, amikor a tengerpartja is teljes gőzzel működik. Most azonban nem a tengerhez, hanem a közeli borvidékre mentünk, ahol nagyon jó kóstolótúrán vettünk részt.
Aztán egy röpke háromórás repülőúttal átmentünk a kontinens közepébe, Uluruba (leánykori neve Ayers Rock). Azt hittük egy sivatag közepén van, de egy sivataghoz túl sok növény van arrafelé. Viszont éjszaka egy igazi sivataghoz méltóan nagyon hideg van, akár 0 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet. Minden ruhánkat magunkra kellett húznunk, amikor kimentünk csillagokat nézni. Meg reggel is, amikor körbesétáltuk a nagy kavicsot, és a szél majdnem lefújta a fejünket. De azért az időnkénti szétfagyás ellenére nagyon tetszett, mert különleges hangulata van a helynek, és főleg napnyugtában gyönyörűen néz is ki.
Innen Sydneybe mentünk, ahol több mint egy hetet voltunk. A város megérdemelten ilyen népszerű. Gyönyörű helyen van, nagyon jó a hangulata, egy csomó mindent lehet csinálni. Mi főleg sétálgattunk, ettünk-ittunk (sok halat, meg egyszer kengurut is), hajókáztunk az öbölben, fényképezkedtünk, operát néztünk a híres operaházban, kirándultunk a közeli hegyekbe meg borvidékre, stb. Sétálgatni pl. különösen jól lehetett, mert a fél város le volt zárva a forgalom elől. Ugyanis volt ott rajtunk kívül még 200 ezer katolikus zarándok meg egy pápa. Sydney is egy olyan hely, ahol szívesen laknánk, ha úgy adódna.
Ezután már végig Queenslandben voltunk, ami Ausztrália Balatonja. Ide járnak a tengerpartra strandolni, mert ez az állam északon már jócskán belenyúl a trópusokba. Jó idő volt, kivéve amikor fújt a szél, meg éjszaka, mert akkor nagyon hideg volt. A víz se volt túl meleg, szélben kijönni belőle duplán hideg volt, úgyhogy olyan nagyon sok időt nem töltöttünk a vízben.
Cairns-ben kezdtük, ami olyan Queenslandnek, mint Siófok Balatonnak. Itt minden a túrizmus körül forog. És van is mit csinálni, mert lehet kimenni a korallzátonyra búvárkodni, vagy a hegyekbe kirándulni, vagy csak tespedni a tengerparton. Mi búvárkodni mentünk, ami szép volt, de a Vörös-tengert nem veri.
Cairns-ből átvonatoztunk a Whitsunday-szigetekig (a vonatozás színvonaláról külön lehetne írni), ahol vitorlásra szálltunk és három napot hajókáztunk. Nagy élmény volt. A hajó maga is, de a szigetek különösképp. Gyönyörű fehér homokos tengerpart, türkizkék tenger, buja zöld szigetek, bálnák, delfinek, homokzátonyok, korall.
Onnan továbbmentünk a Fraser-szigetre, ami a világ legnagyobb homokszigete (kb. Balaton méretű, és tényleg 99%-ban homok a talaj). A nyugati oldalán egy 100 km hosszú egyenes homokos tengerpart van (fantáziadús módon az a neve, hogy 70-Mile Beach), ez a fő közlekedési útvonal. A sziget belsejében ugyanis homokon elsőre hihetetlen módon patakok, tavak, erdők vannak, és néhány nagyobb foltban sivatagszerű futóhomok is.
Innen már csak egy kicsit kirándulgattunk Dél-Queenslandben. Voltunk egy Noosa nevű kisvárosban, ahol nagyon exkluzív villák, és nagyon jó éttermek vannak. A környékén fantasztikus vulkáni hegymaradványok vannak, azokat megnéztük messziről, egy esőerdőt meg közelről is. Végül egy nap Brisbane-ben (az is egy jó hely), és már véget is ért a négy hét.
A sok látnivaló mellett emlékezetes marad az ausztrálok stílusa. Lazák, jókedvűek, de nagyon hatékonyak. A turisták dolgát nagyon megkönnyítik, minden információ elérhető, minden megszervezhető egyszerűen, nem kell vért izzadni, ha valamit csinálni akar az ember. Leginkább csak pénzt kell hozni, mert azért nem egy olcsó ország. De megéri.
Képeket ide most nem raktam, mert az bonyolult, helyette nézzétek meg a több mint 100 képes összefoglalót a picassán.
Ausztrália nagyon jó volt, négy hét alatt nem untuk meg. Igaz, van is mit nézni egy ekkora nagy országban. Sőt, még sok olyan dolog van, amit idő hiányában ki kellett hagynunk. Vissza kell majd menni valamikor. Részletes élménybeszámolót inkább élőben adunk elő, most itt csak a fő benyomásainkat írom le.
Perth-nek és Nyugat-Ausztráliának kicsit vadnyugati hangulata van. A világ végén van, messze mindentől, kemény vidéken. A városok és az emberek stílusa is egyenes, minden túlcicomázástól mentes, de nagyon szimpatikus. Perth különösebben nagy benyomást nem tett ránk (kicsit olyan mint egy észak-angliai iparváros), bár igazából nem a legjobb formájában láttuk. Nyáron van a csúcsponton, amikor a tengerpartja is teljes gőzzel működik. Most azonban nem a tengerhez, hanem a közeli borvidékre mentünk, ahol nagyon jó kóstolótúrán vettünk részt.
Aztán egy röpke háromórás repülőúttal átmentünk a kontinens közepébe, Uluruba (leánykori neve Ayers Rock). Azt hittük egy sivatag közepén van, de egy sivataghoz túl sok növény van arrafelé. Viszont éjszaka egy igazi sivataghoz méltóan nagyon hideg van, akár 0 fok alá is süllyedhet a hőmérséklet. Minden ruhánkat magunkra kellett húznunk, amikor kimentünk csillagokat nézni. Meg reggel is, amikor körbesétáltuk a nagy kavicsot, és a szél majdnem lefújta a fejünket. De azért az időnkénti szétfagyás ellenére nagyon tetszett, mert különleges hangulata van a helynek, és főleg napnyugtában gyönyörűen néz is ki.
Innen Sydneybe mentünk, ahol több mint egy hetet voltunk. A város megérdemelten ilyen népszerű. Gyönyörű helyen van, nagyon jó a hangulata, egy csomó mindent lehet csinálni. Mi főleg sétálgattunk, ettünk-ittunk (sok halat, meg egyszer kengurut is), hajókáztunk az öbölben, fényképezkedtünk, operát néztünk a híres operaházban, kirándultunk a közeli hegyekbe meg borvidékre, stb. Sétálgatni pl. különösen jól lehetett, mert a fél város le volt zárva a forgalom elől. Ugyanis volt ott rajtunk kívül még 200 ezer katolikus zarándok meg egy pápa. Sydney is egy olyan hely, ahol szívesen laknánk, ha úgy adódna.
Ezután már végig Queenslandben voltunk, ami Ausztrália Balatonja. Ide járnak a tengerpartra strandolni, mert ez az állam északon már jócskán belenyúl a trópusokba. Jó idő volt, kivéve amikor fújt a szél, meg éjszaka, mert akkor nagyon hideg volt. A víz se volt túl meleg, szélben kijönni belőle duplán hideg volt, úgyhogy olyan nagyon sok időt nem töltöttünk a vízben.
Cairns-ben kezdtük, ami olyan Queenslandnek, mint Siófok Balatonnak. Itt minden a túrizmus körül forog. És van is mit csinálni, mert lehet kimenni a korallzátonyra búvárkodni, vagy a hegyekbe kirándulni, vagy csak tespedni a tengerparton. Mi búvárkodni mentünk, ami szép volt, de a Vörös-tengert nem veri.
Cairns-ből átvonatoztunk a Whitsunday-szigetekig (a vonatozás színvonaláról külön lehetne írni), ahol vitorlásra szálltunk és három napot hajókáztunk. Nagy élmény volt. A hajó maga is, de a szigetek különösképp. Gyönyörű fehér homokos tengerpart, türkizkék tenger, buja zöld szigetek, bálnák, delfinek, homokzátonyok, korall.
Onnan továbbmentünk a Fraser-szigetre, ami a világ legnagyobb homokszigete (kb. Balaton méretű, és tényleg 99%-ban homok a talaj). A nyugati oldalán egy 100 km hosszú egyenes homokos tengerpart van (fantáziadús módon az a neve, hogy 70-Mile Beach), ez a fő közlekedési útvonal. A sziget belsejében ugyanis homokon elsőre hihetetlen módon patakok, tavak, erdők vannak, és néhány nagyobb foltban sivatagszerű futóhomok is.
Innen már csak egy kicsit kirándulgattunk Dél-Queenslandben. Voltunk egy Noosa nevű kisvárosban, ahol nagyon exkluzív villák, és nagyon jó éttermek vannak. A környékén fantasztikus vulkáni hegymaradványok vannak, azokat megnéztük messziről, egy esőerdőt meg közelről is. Végül egy nap Brisbane-ben (az is egy jó hely), és már véget is ért a négy hét.
A sok látnivaló mellett emlékezetes marad az ausztrálok stílusa. Lazák, jókedvűek, de nagyon hatékonyak. A turisták dolgát nagyon megkönnyítik, minden információ elérhető, minden megszervezhető egyszerűen, nem kell vért izzadni, ha valamit csinálni akar az ember. Leginkább csak pénzt kell hozni, mert azért nem egy olcsó ország. De megéri.
Képeket ide most nem raktam, mert az bonyolult, helyette nézzétek meg a több mint 100 képes összefoglalót a picassán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése