Érdekes emberek

Az utóbbi hetekben semmi különösebb nem történt, nem voltunk semmi nagyon új helyen, leginkább az Eszternek a tanulás, nekem meg az ebbe besegítés töltötte ki az időnket. Kezdünk helyi lakosként és nem turistaként viselkedni. Mondjuk itt vagyunk már fél éve, ideje már. A fél év, ami eltelt, viszont kitűnő alkalmat ad, hogy egy-két összefoglaló bejegyzést engedjek meg magamnak.

A tengerpartok és látnivalók mellett a legemlékezetesebbek az érdekes emberek, akikkel utazásaink közben találkoztunk. Itt van egy csokornyi belőlük

1. A magyar néger.

Egyik nap üldögéltünk a buszmegállóban, beszélgettünk. Az a jó a magyar nyelvben, hogy többé-kevésbé gondtalanul lehet beszélgetni külföldön, megjegyzéseket tenni bármire, úgysem érti senki. Pláne itt Szingapúrban, ahol ha 100 magyar van, akkor már sokat mondtam. Most éppen nem kritizáltunk senkit, szerencsénkre, mert egyszer csak megszólalt a mellettünk ülő ember, hogy Jó napot kívánok! Odanézünk, hát egy középkorú néger fickó vigyorog ránk. Kiderült, hogy Magyarországon tanult egyetemen még a 70-es években, és a felesége magyar, azért tud még ilyen jól magyarul. Simán el lehetett vele beszélgetni. Szingapúrban nem nyüzsögnek a négerek, talán még kevesebbet látni, mint otthon, úgyhogy rá is kérdeztünk, ugyan mit csinál itt. A lánya itt dolgozik, és ugyanabban az utcában lakik, mint mi. Őt jött meglátogatni, és néhány hetet volt csak itt. Jókora véletlen, hogy épp összefutottunk.

2. A svéd őrült.

Phuketben egy hotelben laktunk egy svéd fickóval. Olyan 35 év körüli volt, és a hat hónapos kislányával volt. Az anyukát nem láttuk, kérdeztük, talán éppen pihen a hűvösben? Így is lehet mondani, ugyanis a mama otthon volt Svédországban. Fontos munkája van, ezért a papa vette ki a GYES-t. De hogy ne unatkozzon otthon egyedül a gyerekkel, inkább utaznak. Az ideológia az volt, hogy otthon úgyis sötét és hideg van,. mennyivel jobb a gyereknek a napfényben. Ide, Ázsiába néhány hétre jöttek, megállnak egy pár helyen, megnézik mi van ott érdekes. Korábban voltak az USA-ban valami két hónapot, keresztbe-kasul bejárták. A gyerek néhány hónapos volt, de bérelt autókban, repülőkön húzta keresztül egy egész kontinensen!!! Nem normális az ilyen.

3. A bölcsődés fényképész.

A BCG-s bintani hétvégén volt ott az egyik helyi ember kislánya is. Két és fél éves, aranyos kiskínai. Egyszer csak nézzük, hogy kezdi kiszedni az anyja digitális fényképezőjét a tokjából, bekapcsolja, célra tartja, fényképez. Mindezt a legnagyobb természetességgel. Még forgatta is a gépet, hogy hogy fér bele jobban a téma. Az anyja úgy szólt rá, hogy már hagyja abba, mert állítólag addig csinálja, amíg van hely a kártyán. Másnap még láttuk internetezni is a kiscsajt (legalábbis az egeret nagyon komolyan mozgatta és a képernyőre meredt, de néha ez az internetezés nálunk is)

4. A vietnami veterán.

Az észak-vietnami idegenvezetőnk apjának nem volt könnyű élete. Harcolt a háborúban 6 évet, aztán leszerelt, és ott állt minden nélkül. Aztán több évet Kínában volt, nem tudni miért, mindenesetre ott megtanulta a kínai jóslást, és most a falujában és azon túl is ismert és népszerű jós. Jönnek hozzá helyi parasztok és üzletemberek is, hogy tanácsát kérjék, mikor érdemes valamibe belevágni. Gondolom, nem ingyen csinálja, legalábbis a háza és a berendezése jobb minőségű volt az átlagnál. Minekünk ingyen jósolt, mert a fia barátai voltunk. Azaz csak a Nórának, mert őneki volt nagy kérdése, amire választ várt. Jó választ kapott. Mi megittunk egy csomó teát, sört, meghallgattuk az élettörténetét meg a jóslásokat, aztán eljöttünk. Érdekes volt.

Gong Xi Fa Cai

Azaz, Boldog Új Holdévet!

A kínai újév most volt február 7-én, ezzel beköszöntött a patkány éve. A patkány jó jegy, a patkányok ügyesek, agilisek, életrevalóak. Volt is nagy öröm, ünneplés. A helyieknek igazából ez az, ami nekünk karácsony és újév együtt. Ilyenkor összejön a nagy család, ajándékokat osztogatnak, emelett nagy utcai tömegrendezvények vannak tűzijátékkal. És ilyenkor még Szingapúr is leáll, a boltok bezárnak, sokan szabadságra mennek.

Már jó ideje látszottak az előkészületek. A boltokban nagy akciók voltak, mindenhol újévi hagyományos ételeket árultak (valami abalone nevű kagylóféle; narancs, ami az arany színével a gazdagság jelképe; és műanyag dobozokban árult, szépen elrendezett aprósütemény). Az épületeket mindenhol vörös-arany színekkel díszítették, pl. a lakóparkban is a ház közös részein színes papír díszek lógnak. Az abc-ben most nem karácsonyi énekek, hanem viccesen hangzó kínai dalok szólnak.

Hagyomány még az is, hogy újévi ajándékként kis vörös borítékban némi aprópénzt (mondjuk két dollárt) adnak az emberek azoknak, akik egész évben segítik őket, pl. takarítóknak, portásoknak, konyhásoknak, stb.

Szóval csütörtökön kezdődött az új év, akkor szerda volt szilveszter. Este bementünk a városba, hogy ki ne maradjunk az ünneplésből. Először a kínai negyedbe mentünk. Ott óriási tömeg volt, de különösebben érdekes ünnepi programot nem találtunk. A fő attrakció az volt, hogy az út mentén végig bazár volt, ahol mindenféle árut adtak állítólag jó olcsón. Eleinte vicces volt, hogy milyen hangzavar volt, meg nyüzsi, de aztán olyan nagy lett a tömeg, hogy már menni nem lehetett, hanem a tömeg tolta az embert. Ekkor aztán nagy nehezen kiküzdöttük magunkat, és elmentünk a városközpontba.

Itt egy kép még akkorról, amikor kisebb volt a tömeg.

Ott is volt kirakodó-vásár, meg kajáldák tömege, meg egy-két színpad, amin kínaiul énekeltek. Úgy tűnik a szingapúriaknak az ünneplés elmaradhatatlan része a vásárlás és a kajálás, a kultúrprogram csak kiegészítő. Mi körbejártuk a helyet, aztán megnéztük a kb. 10 perces tüzijátékot, és lassan hazamentünk. Mindenki hazament, nagy bulikat nem láttunk.

Pénteken aztán újra bementünk a központba, megnézni az egészet nappal is. Leginkább egy vurstlira hasonlított, volt célbadobás, körhinta, vattacukor, tömeg, zaj, por. Annyira nem tetszett. Ami jó volt, az megint egy hagyományos része az újévnek, az oroszlántánc. Én láttam egyet a lakóparkban is, ahol oroszlánnak öltözött fiatalok körbejárták az egészet, nagy hangzavart közepette, aztán a medence mellett csináltak egy kis műsort a gyerekek nagy örömére. Az igazi profi előadást azonban a központban láttuk, ott póznák tetején ugrálgattak, és a jelmezük is sokkal jobb volt.

Esős hétvége

Hétvégén Bintanon voltunk megint, ez az a sziget, ahová egy órás kompúttal el lehet jutni Szingapúrból. Szeptemberben a Banyan Tree nevű hotelben voltunk, most mellette, az Angsana Resort-ban. A két hotelnek ugyanaz a tulajdonosa, és sok hasonlóság van közöttük, de míg a Banyan Tree igazi luxus, az Angsana "csak" egy nagyon jó hotel. Ja, és ezt se mi fizettük, most a BCG hívta meg az Insead-on tanuló BCG-seket.

Szombat kora reggel mentünk, és vasárnap délután jöttünk vissza Szingapúrba. Szombaton szabad program volt, aki akart golfozott, a többiek masszázsra mentek. Vasárnap délelőtt meg dolgoztunk egy kicsit, arról beszéltünk, mit csinál a BCG az Inseadon, és miben segíthetünk mi a legjobb diákok "levadászásában".

Jól éreztük magunkat, de azért elég szerencsétlenül jött ki, hogy kifogtuk a legesősebb hétvégét amióta itt vagyunk. Lényegében egyfolytában esett az eső, amikor meg éppen nem, akkor nagyon felhős volt az ég. A tengerpartra így csak kinéztünk, leginkább bent voltunk az épületben. Fényképeket se csináltunk.

A legjobb a masszázs volt, két órás indiai (ajurvédikus)masszázst választotunk, amiben egy óra olajos testmasszázs, fél óra fejmasszázs, és fél óra olajcsurgatás volt. Ez utóbbi abból áll, hogy az ember háton fekszik, és a homlokára meleg olajat folyatnak vékony sugárban. Állítólag kinyitja a "harmadik szemet", amit nem tudom, hogy micsoda, de kellemes volt. A legközvetlenebb hatása az volt, hogy amikor az Eszternek csinálták, nekem a csurgástól rögtön nagyon pisilnem kellett. Lehet, hogy mást nyitott ki...

Na, amikor már tetőtől-talpig olajosak voltunk, akkor lefürödtünk, kicsit pihentünk, és elmentünk vacsorázni egy thai étterembe. Végigettük a hét fogást, aztán még gyerek volt az idő, úgyhogy úgy tizen-12-en még elmentünk egy zenés-táncos szórakozóhelyre. A zene nagyon vicces volt, kemény rock bandák estéje volt, félóránként más (kissé amatőr) helyi zenekar nyomta a rockot, ami a tengerparti holdfényes beach-en, rövidnadrágos turisták között eléggé furcsa volt. Én nyertem tombolán egy üveg Sztolicsnyaja vodkát, úgyhogy azért a hangulattal nem volt baj.

A masszázs volt a legjobb, a legrosszabb meg az esőn kívül az odaút volt. A hajón elég sokan rosszul lettek, annyira dobált. Én éppen a határán voltam, hogy kidobjam a taccsot, de még időben megérkeztünk. Visszafele majdnem mindenki bevett valami gyógyszert, amitől aztán jól lelassultunk, de legalább a gyomrunk rendben volt. Valószínüleg a gyógyszer miatt volt, hogy este már 9-kor lefeküdtünk, és aludtunk másnap reggelig. Pedig igazán kipihenhettük magunkat a hétvégén, mást nem nagyon lehetett csinálni.